Visszabújtak az érseki palást alá
Inkább katolikus, mint tagiskola a Közgé
2012.09.04.00:00
Egyházi iskolaként kezdi az új tanévet az Andrássy György Szakközépiskola. A váltás önálló és biztos működést ígér az intézménynek az átalakuló oktatási rendszerben. A gyerekekre heti két hittan óra, néhány mise, a tanárokra biztos állás, plébánosi figyelem vár az egykori alapítóhoz való visszatéréssel. Az Andrássy igazgatója szerint az iskola nem veszít a szabadságából, épphogy ezzel nyeri el.
A nagy múltú iskolát több mint 90 éve alapította az akkori egri érsek és három évtizeddel később, az államosítás idején került más fenntartó kezelésébe. Hatvan évnyi állami és önkormányzati irányítás után a Közgé most ismét az Egyházmegye intézménye lett.
Elsőként az iskolavezetésben merült fel a fenntartóváltás szándéka, amit lelkesen támogattak a város oktatáspolitikával foglalkozó szakemberei. Az Andrássy szerintük ugyanis nem elég piacképes szakmákat oktat, nehezen illeszkedik a jövő szakképzési palettájába. Az igazgató nem látta biztosnak iskolája helyét a most kialakuló állami oktatási rendszerben (a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ veszi át az önkormányzati iskolák szakmai irányítását), így a változások szelét megérezve, intézkedett a fenntartóváltásról szóló tárgyalások megindításáról. Az érsek nyitott volt a visszafogadásra, de feltételül szabta a tanári gárda és a szülők többségi támogatását. A pozitív vélemények begyűjtése után kezdődtek az egyeztetések, a végső áment pedig az önkormányzat májusi döntése mondta ki.
A hétfőn kezdő gólyák jelentkezésük idején még nem tudták, hogy katolikus iskolában kezdik a tanévet, így őket levélben kérdezték meg, fenntartják-e szándékukat a tanulói jogviszony létesítésére. Rozmán Éva igazgató örömmel meséli, hogy egyetlen elsős, sőt egyetlen diák sem akart másik iskolában tanulni a váltás miatt. A majd’ 800 fiatal vélhetően nem mind gyakorló keresztény, azonban szeretik az intézményt, és az új fenntartó, új szabályok ellen sem akadt kifogás. A diákok többsége elfogadta a heti két hittan óra bevezetését (katolikus és református is választható), míg 54 fő etika tantárgyat tanul majd. Nem elvárás a rendszeres templomba járás, de évi négy alkalommal közös misén ülik meg a nagyobb ünnepeket. A szülőktől nem vár és nem is fogad el egyéb juttatást az iskola, mint a korábban megszokottak, az állami tankönyvtámogatás is ugyanúgy igénybe vehető, mint eddig.
A 73 fős tanári karból 3-an jelezték, hogy nem kívánják megtartani munkaviszonyukat a fenntartóváltás miatt. A munkáltatói jogkör és a szakmai felügyelet továbbra is az igazgató feladatkörében marad, a pedagógusok is megkapják az eddigi bérüket, bár már nem közalkalmazottként. Rozmán Éva igazgató mellett Buda Péter atya, a Ferences Plébánia lelkipásztora dolgozik majd (mert az ő plébániai körzetében van az iskola), aki főként a lelki nevelést felügyeli. Nehéz körülírni, pontosan ez mit jelent, de az atya úgy nyilatkozott, nem fog szakmai ügyekbe beleszólni, elsősorban a hitoktatói munkát irányítja. (Az, hogy a diákok tehernek, vagy áldásnak érzik majd a váltást, elsősorban a hitoktatók személyén, karizmáján múlik.) Az első hetekben csak ismerkedik a tantestülettel, a diákokkal. Később beleszólása lesz az új pedagógusok felvételébe, akiknek ezentúl a diploma mellet plébánosi ajánlást is illik felmutatni.
Az igazgatónő biztosabbnak nemcsak kollégái jövőjét látja az egyházi „védelemben”, hanem iskolája autonómiáját is. Rozmán Éva fontosnak tartja, hogy az Andrássy hagyományai megmaradjanak és ne ezres létszámú szakközépiskola tagintézményeként működjön a Közgé. A fenntartó váltással szerinte teljesen új világ kezdődik az intézmény és annak diákjai, dolgozói számára, aminek része lehet a képzések újragondolása is, de nem az országos szakképző politika nyomására.
Úgy tűnik, az egyház egyaránt hoz az iskolának kötöttséget és szabadságot. Heteken belül kiderül, melyikből lesz több.
Elsőként az iskolavezetésben merült fel a fenntartóváltás szándéka, amit lelkesen támogattak a város oktatáspolitikával foglalkozó szakemberei. Az Andrássy szerintük ugyanis nem elég piacképes szakmákat oktat, nehezen illeszkedik a jövő szakképzési palettájába. Az igazgató nem látta biztosnak iskolája helyét a most kialakuló állami oktatási rendszerben (a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ veszi át az önkormányzati iskolák szakmai irányítását), így a változások szelét megérezve, intézkedett a fenntartóváltásról szóló tárgyalások megindításáról. Az érsek nyitott volt a visszafogadásra, de feltételül szabta a tanári gárda és a szülők többségi támogatását. A pozitív vélemények begyűjtése után kezdődtek az egyeztetések, a végső áment pedig az önkormányzat májusi döntése mondta ki.
A hétfőn kezdő gólyák jelentkezésük idején még nem tudták, hogy katolikus iskolában kezdik a tanévet, így őket levélben kérdezték meg, fenntartják-e szándékukat a tanulói jogviszony létesítésére. Rozmán Éva igazgató örömmel meséli, hogy egyetlen elsős, sőt egyetlen diák sem akart másik iskolában tanulni a váltás miatt. A majd’ 800 fiatal vélhetően nem mind gyakorló keresztény, azonban szeretik az intézményt, és az új fenntartó, új szabályok ellen sem akadt kifogás. A diákok többsége elfogadta a heti két hittan óra bevezetését (katolikus és református is választható), míg 54 fő etika tantárgyat tanul majd. Nem elvárás a rendszeres templomba járás, de évi négy alkalommal közös misén ülik meg a nagyobb ünnepeket. A szülőktől nem vár és nem is fogad el egyéb juttatást az iskola, mint a korábban megszokottak, az állami tankönyvtámogatás is ugyanúgy igénybe vehető, mint eddig.
A 73 fős tanári karból 3-an jelezték, hogy nem kívánják megtartani munkaviszonyukat a fenntartóváltás miatt. A munkáltatói jogkör és a szakmai felügyelet továbbra is az igazgató feladatkörében marad, a pedagógusok is megkapják az eddigi bérüket, bár már nem közalkalmazottként. Rozmán Éva igazgató mellett Buda Péter atya, a Ferences Plébánia lelkipásztora dolgozik majd (mert az ő plébániai körzetében van az iskola), aki főként a lelki nevelést felügyeli. Nehéz körülírni, pontosan ez mit jelent, de az atya úgy nyilatkozott, nem fog szakmai ügyekbe beleszólni, elsősorban a hitoktatói munkát irányítja. (Az, hogy a diákok tehernek, vagy áldásnak érzik majd a váltást, elsősorban a hitoktatók személyén, karizmáján múlik.) Az első hetekben csak ismerkedik a tantestülettel, a diákokkal. Később beleszólása lesz az új pedagógusok felvételébe, akiknek ezentúl a diploma mellet plébánosi ajánlást is illik felmutatni.
Az igazgatónő biztosabbnak nemcsak kollégái jövőjét látja az egyházi „védelemben”, hanem iskolája autonómiáját is. Rozmán Éva fontosnak tartja, hogy az Andrássy hagyományai megmaradjanak és ne ezres létszámú szakközépiskola tagintézményeként működjön a Közgé. A fenntartó váltással szerinte teljesen új világ kezdődik az intézmény és annak diákjai, dolgozói számára, aminek része lehet a képzések újragondolása is, de nem az országos szakképző politika nyomására.
Úgy tűnik, az egyház egyaránt hoz az iskolának kötöttséget és szabadságot. Heteken belül kiderül, melyikből lesz több.
