A művész, mint mondja, korábban csak élettelen textúrákat, falakat, rozsdafoltokat festett. Mostani kiállítására tudatosan készülve választott élőlényt. Ezek a malacos képek, mintegy kapocsként értelmezhetők Koncz Gábor pályájában, ahogy az élettelentől az élő felé halad. Minden kép metaforikusan, az emberi sorsot ábrázolja.

A tárlat társadalomrajz is egyben, a disznók tülekedése mintha azt a viaskodást ábrázolná, ahogy mindenki szeretne följebb és följebb jutni: vajon boldogság-e, ha közelebb jutnak a moslékos vályúhoz? Az erősen naturalista akrilképek kétségeket ébresztenk a nézőben. A három képből álló, a kiállítás címét is adó főkép, az Útvesztőben mintha mást sugallana: a boldogság törtető hajszolása megnyitja a szív labirintusait, s a kérdések sorát. Vajon van-e kiút az útvesztőből? S egyáltalán mi a boldogság?
 A befogadó mintha József Attilával eszmélne: "Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szőke és másfél mázsa. / Az udvar szigorú gyöpén / imbolygott göndör mosolygása. / Ledőlt a puha, langy tócsába, / hunyorgott, röffent még felém - / ma is látom, mily tétovázva / babrált pihéi közt a fény."

 

Fotó: Gál Gábor www. fotoda.hu

 

 A tárlat augusztus 17-ig délután 2 és 6 óra között látható a Kis Zsinagógában.