A lelkes gyerekek még ebéd után is visszajártak a kastélyba, pedig akkor már nem volt kötelező foglalkozásuk.
- Nagyon vártuk a művészeket. Már napokkal előtte készültünk az érkezésükre, kitakarítottuk a szálláshelyüket is - meséli az egyik kislány. - A táborban batikoltunk, szőttünk, festettünk, sok technikát kipróbáltunk.

A művésztelep megálmodója Kiss Jenő helyi pedagógus, aki szerelmese a kortárs művészetnek. Megkereste az önkormányzatot és helyi vállalkozókat, biztosítva a szállást, az étkezést s az alkotómunka feltételeit.
- Gyerekkoromban papírszalvétát gyűjtöttem, aztán érméket, de azt fölszámoltam. Most festményeket gyűjtök. Ez más. Egyedi. Van személyes kötődésem. Jó lenne olyat létrehozni, mint a szolnoki művésztelep volt egykor. Ehhez létre kell még hozni egy egyesületet. A faluban nincs civil szervezet. Volt régebben az asszonykórus, de most már az sincs. Erdőtelken is vannak tehetséges emberek, de fiatal alkotók is telepedhetnének. Van egy csomó üresen álló ház. Az a baj itt, vidéken, hogy megél minden egy-két évet, s aztán kifullad. De én elég szívós vagyok - mondja optimistán a pedagógus.

A Buttlerek hagyatéka

A művésztelepnek a mára már romos Buttler-kastély, és a hozzátartozó oszlopcsarnokos istálló biztosított impozáns hátteret. A fiatal Buttler János gróf örökös nélkül halt meg. 1845-ben a birtokot elárverezték, majd Dr. Kovács József sebésztanár vásárolta meg, amit halála után nevelt fia örökölt. A kastélyhoz kapcsolódó kertből ő hozta a létre a máig népszerű arborétumot. Az I. világháború alatt a kastély kórházként működött, majd 1945 után egy állami gazdasághoz került. A rendszerválátás előtt 1986-ban megpróbálták fölújítani, de a Buttler Kft. csődbe ment 1990-ben. Huszonhat éve áll üresen az önkormányzati tulajdon.

Az együttalkotó művészek különböző világszemlélettel és technikákkal bírnak, mégis a kastély romos szobáiban és az istálló boltíves oszlopcsarnokában kiállított képek és installációk koherens egészet alkotnak.

Védikus mangalicatartás Magyarországon 2012-ben

BMZ téglaszobrai az ablakfülkékben mind nevesítettek: Tégla Imre, Tégla Györgyike, Tégla János, stb. Az egykori szocialista tömb szereplői.
- Ezek beépített téglák. Mind konkrét személyek. A 80-as években ezek az emberek jelentősen befolyásolták az életem. Az egri Ho Si Minhre például azért nem vettek föl, mert nem tetszettem az akkori KISZ-titkárnak - meséli. - Vannak 40 évre titkosított téglák is, ezek nincsenek kifaragva, ma is ott ülnek a parlamentben valamelyik oldalon.

Színpompás táblaképein erős társadalomkritika jelenik meg. Festményeivel a jelen megosztó kérdéseire reflektál, de mindezt önironikusan teszi, mint a Védikus mangalicatartás Magyarországon 2012-ben, Viszonyulás a szentséghordozó mangalicakocához, Beszéltem az ikertornyokról, Azonosneműek gyermekvállalása című képein. Világszemléletére erősen hatott a zsidó, ókeresztény vallás, majd a buddhizmus s a keleti filozófiák szemlélete. Akcióművészként a samanisztikus szertartások transzállapotát idézi meg. Performanszaiban ősi szimbólumok telítődnek meg újra tartalmakkal, s artikulálódnak a mai befogadó számára is. A rendszerváltást követően sokáig oknyomozó újságíróként működött, és élő rádiós műsorokat vezetett. Mint mondja, tulajdonképpen már ezek a műsorok is az akcióművészet előképei voltak, hiszen teljes lényével reagált egy-egy spontán helyzetre, csak úgy, mint testművészként, amikor is a saját testét használja arra, hogy művészi tartalmakat jelenítsen meg. Jelenleg egy tanyán él alkotótársával-feleségével, Timkó Szabinával, ott nevelik négy közös gyermekük. Timkó Szabina munkáin a finom nőiesség kap hangsúlyt, selyemcérnával kihímzett aprólékos munkáiban mintha tényleg a Szerelem virága bontana szirmot.

Tóth Zsuzsanna művészetében is a nőiség-problematikája jelenik meg. A jelenleg Hevesen élő alkotó korábban tíz évig élt Egerben, majd kisfia születése után egy hároméves elcsendesült periódus következett. Szőtteseiben a természetes anyagok a hangsúlyosak, mostani installációjában is ezt a technikát alkalmazta, de meglehetősen szokatlan módon. A Buttler-kastély imaszobájában többméteres fóliákból szőtt szőnyeget. Mint mondja, a kastély termei közt bolyongva egyből ez a kis szoba ragadta meg. Itt a legépebb a freskó is, a falak rózsaszín derengése is mintha a nőiséget sugároznák. A vetőszálak egy központi köralakzatban futnak össze, a szőnyeg mint valami hatalmas rózsa teríti be a teret, három év visszavonultság után a kiteljesedett nőiség diadalaként. - Ezt pontosan kimértem, és igen, ott vagyok- mondta az alkotó az impozáns munkáról.

Szilágyi Rudolf képzőművész és művésztanár neve ismerősen cseng az egriek fülében. Nagy szerepe van a Kis Zsinagóga kortárs kiállítótér megteremtésében. Olyan új, kísérletező műfajoknak biztosít terepet az artAlom élőművészeti fesztiválon, mint a kortárs tánc, performansz- és akcióművészet vagy a kísérleti zenei műfajok. Érdeklődése szertágazó, sok fiatal tanítvány csoportosul holdudvarához. Koncz Gábor és Sülyi Diána is egykori tanítványai. Koncz Gábor festményein a pontosság az, ami megragadja a nézőt. Vonalvezetése, színvilága kísérletező ugyan, mégis valamiképp egzakt lenyomatát adja annak, ami még láttatható. A befogadó mintha ráismerne, rádöbbenne valami közös tapasztalatra.

Sülyi Diána installációival már korábban is bemutatkozott. Erőteljes, egyedi hangvétel jellemzi a fiatal alkotót. Munkái sokszor meghökkentőek, de sohasem öncélúan drasztikusak. Az Élő sebek a jelenből című installációjában hat szívet szögelt egy-egy rönkre a Buttler-kastély félreeső zugaiban. A százas szöggel átütött szervek nemcsak a megélt fájdalmakat idézik, hanem az alkotó önnön törékenységét és múlandóságát is. Meglepő, hogy fiatal kora ellenére milyen érzékenységgel, kérlelhetetlenséggel sőt, már-már bölcsességgel tekint magára és a világra.

Mindannyian a szocialista tömbből vagyunk

A művésztelepet végül kiállítás és performansz zárta, ahová kivonult a falu apraja-nagyja, és az a lengyel delegáció is, akik a négyezres lélekszámú Perzow nevű testvértelepülésről érkeztek. Olyan szép volt mindez a délutáni fényben, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon. A lengyel barátok először értetlenkedve, majd fokozódó érdeklődéssel nézték a fejleményeket. Egy erdőtelki bácsi megjegyezte, hogy nem tudja, mi az a performansz, mire egy idősebb néni értelemszerűen vágta rá, hogy ez annyit tesz, hogy most jön a java.

A Térfoglalás című akció a keleti-samanisztikus kultúrákban máig élő szertartást idézte, amikor is a közösség sámánjai dobszóval, füsttel, kántálással, énekszóval igyekeztek megnyerni a hely szellemeit, hogy ideiglenes vagy végleges letelepedésüket segítsék. Az ősi szimbolika megjelent a az előadásban is. A fekete és a fehér szarvas táncában, a víz, a tűz, a tej, a köles széthintésében. Ezek mind többlettartalmakkal rendelkeznek, magát az életet jelenítik meg.

Reméljük, a térfoglalás sikeres volt, és a lassan 30 éve üresen álló egykori istálló majd valóban újra élettel telik meg.