WESTERN
BélSzín: Ami nem változik
2008.04.24.00:00
Mit tagadjam, járunk a Westernbe.
A Magyari hurkáshoz is jártunk anno, de a Westernt jobban szeretjük. Nem a kényelmetlen székekért, az idióta asztal kiosztásért és a fali giccsparádéért. Nem is a förtelmes kutricáért, amit az utcára eszkábáltak ülhetetlen padokkal. Azért szeretjük, mert tudnak benne és szeretnek főzni, a kiszolgálás meg precíz és kedves. A Westernnek hangulata van, na meg jóféle étkei. Azért tértünk most be, mert az egyik ismerősünk szóvá tette, hogy a futárral hozatott Western kajában, a mártás köszönő viszonyban sem volt a rendelésben megígérttel, és hátha ez egy intő jel a lejtőn való végzetes menethez. Intőnek intő, de nem végzetes jel.
Ettünk Legényfogó levest, meg Vadmalac levest, Zsiványpecsenyét, meg Lazacot is fűszeres kéregben. A kopirájtos egri Legényfogó itt nagyon rendben tud lenni a rendszerváltás óta. A vadmalac szintúgy. Nem mondom, nem egy húsban dúskáló holmi, de akkor hogy is lehetne ráéhezni bármi másodikra. A lazac a maga közel háromezer forintos árával kilóg a sorból. Az a cucc, amit nálunk lazacként árulnak, az az állatkerti-tavi rózsaszín pontyimitátor nem méltó arra, hogy lazacnak neveztessék. Ízetlen halkrém a szilvási pisztránghoz képest, az ára sem olyan magas, hogy indokolná a kitüntetett drágaságot. A pisztráng egy ezressel olcsóbb, ami helyén való és a lazacnak még ennél is kevesebbe illene kerülnie. Szóval sznob szaga van a halnak, de azért finom.
A zsiványos pecsenye remek, szaftos, magyarosan zsiványos. Remek alapanyagok, akkurátus kivitel. Ezeknél a szaftos holmiknál (is) látszik az előmelegített tányér hiánya, mert hamar vigyázba vágja magát a zsír, ha hűvösebb porcelánnal találkozik. Aztán jó darabig várunk, amíg a kipusztított tányérokat leszedik, pedig kevesen voltak ezen a délután a Westernben. Ma a Gömb palacsintának nem jutott hely. A múlt héten viszont igen, és olyan egries volt, hogy külföldi vendégeink könyörögtek a receptért.
A Western egyike a megbízható, meggyökeresedett értékeinknek. Vigyázzunk rá azzal, hogy rendszeresen látogatjuk, ajánljuk és beszélünk róla.
A kellemes vendéglői ebédért fejenként háromezer forintot fizettünk, ami ezért a teljesítményért rendben lévőnek tűnt.