Nem éri meg…
2012.07.04.00:00
Az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatában az elmúlt években a bevétel eltitkolása tette ki a megállapítások túlnyomó részét. Az adózók ugyanis gyakran úgy kívánják adókötelezettségeiket csökkenteni, hogy bevételeik egy részét nem tüntetik fel nyilvántartásaikban, bevallásaikban. Az idei évtől az eltitkolt jövedelem 200 százaléka is kiszabható adóbírságként, épp ezért érdemes mérlegelni, megéri-e.
A szabálytalanságok megakadályozására és feltárására az adóhatóság többek között az előzetes kockázatelemzés – helyszíni ellenőrzés – utólagos vizsgálat folyamatának eszközével törekszik, mellyel ezek a visszaélések eredményesen feltárhatók.
Kockázatelemzés eredményeként került sor egy fakitermeléssel és tüzelőanyag kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozó ellenőrzésére is. Mivel már a helyszíni ellenőrzés során kiderült, hogy a vállalkozó nem vezetett készletnyilvántartást (leltárt) – így azt sem tudta igazolni, hogy mikor, mennyi tüzifát szerzett be és értékesített –, ezért zárókészlet hiányában az adóhatóság joggal vélelmezte, hogy a kereskedő az adott évben kitermelt összes tüzifát el is adta. Az adóhatóság az utólagos ellenőrzés eszközeivel megállapította az eladás céljából beszerzett tüzifamennyiséget is, melynek azonban a kereskedő könyvelése szerint csupán háromnegyede került értékesítésre. Mindebből következik, hogy a készlet egynegyedét a vállalkozó számlaadás nélkül értékesítette, és a bevétellel magánszemélyként rendelkezett.
Az így szerzett jövedelem számszerűsítésére a revizorok a becslési eljárást alkalmazták: a vállalkozó által alkalmazott eladási árat alapul véve meghatározták az értékesítés átlagárát, így állapították meg, hogy a faárus a hiányzó tüzifát közel 5 millió forintért értékesítette.
A kereskedő számára a bevétel eltitkolása hosszútávon mégsem jelentett hasznot: amellett, hogy az 5 millió forint után fizetendő általános forgalmi adón túl az adóbírságot és késedelmi pótlékot is meg kell fizetnie, személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettsége is keletkezett azzal, hogy az eltitkolt bevételt magáncélra fordította.
Érdemes tehát mérlegelni: amellett, hogy az idei évtől az eltitkolt jövedelem 200 százaléka is kiszabható adóbírságként, a büntetőjogi következménnyel is számolni kell.
Kockázatelemzés eredményeként került sor egy fakitermeléssel és tüzelőanyag kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozó ellenőrzésére is. Mivel már a helyszíni ellenőrzés során kiderült, hogy a vállalkozó nem vezetett készletnyilvántartást (leltárt) – így azt sem tudta igazolni, hogy mikor, mennyi tüzifát szerzett be és értékesített –, ezért zárókészlet hiányában az adóhatóság joggal vélelmezte, hogy a kereskedő az adott évben kitermelt összes tüzifát el is adta. Az adóhatóság az utólagos ellenőrzés eszközeivel megállapította az eladás céljából beszerzett tüzifamennyiséget is, melynek azonban a kereskedő könyvelése szerint csupán háromnegyede került értékesítésre. Mindebből következik, hogy a készlet egynegyedét a vállalkozó számlaadás nélkül értékesítette, és a bevétellel magánszemélyként rendelkezett.
Az így szerzett jövedelem számszerűsítésére a revizorok a becslési eljárást alkalmazták: a vállalkozó által alkalmazott eladási árat alapul véve meghatározták az értékesítés átlagárát, így állapították meg, hogy a faárus a hiányzó tüzifát közel 5 millió forintért értékesítette.
A kereskedő számára a bevétel eltitkolása hosszútávon mégsem jelentett hasznot: amellett, hogy az 5 millió forint után fizetendő általános forgalmi adón túl az adóbírságot és késedelmi pótlékot is meg kell fizetnie, személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettsége is keletkezett azzal, hogy az eltitkolt bevételt magáncélra fordította.
Érdemes tehát mérlegelni: amellett, hogy az idei évtől az eltitkolt jövedelem 200 százaléka is kiszabható adóbírságként, a büntetőjogi következménnyel is számolni kell.