Mintha történelemről nem is hallottak volna
Testtetlenek, vállfára akasztott gyolcsruháknak tűnnek. Emberek váza csupán. A pergamenszerű anyagot lenyomatok, jelek, kalligrafikus ábrák, térképrészletek tarkítják. Az elmaszatolódott foltok mintha ütésnyomok, véraláfutások lennének a bőrön.
A Menet című kiállítást maga a tér, a kis zsinagóga inspirálta. A művésznek, aki egyébként korábban egész más területen működött (matematika statisztikából doktorált) ez az első installációja. Önálló tárlattal először 2001-ben mutatkozott be, de sorra nyeri a díjakat itthon és külföldön is. A most látható anyag egészen más szemléletet igényelt, hiszen eddig két dimenzióban, a falon lógtak a textilek, itt pedig mintegy tartalommal töltik meg a teret.
- Meglepetésként ért engem is a látvány, mert egészen más, mint amit elképzeltem. Örülök, hogy ezen a helyen állíthatok ki. Ez indította el az ötletet, egyébként nem is jutott volna eszembe - mondta az Egri Színnek az alkotó.
- Bármilyen háborúból hazatérő, piszkos, gyűrött, agyongyötört sereg ez, amit valami nagy eszme ígéretével, s nagy ügybuzgalommal nekiindítottak az útnak. Végül csak a megaláztatás és a szörnyűségek vártak rájuk. Úgy térnek haza, hogy fizikailag és szellemileg is teljesen össze vannak törve. Úgy tűnik az emberiség újra és újra beleesik ezekbe a csapdákba, mintha történelemről nem is hallottak volna. Ez a történés is már ezerszer előfordult velünk. Csaták mindig vannak, és mindig így jönnek haza, akik egyáltalán mindezt túlélik. Teljes kilátástalanság, ami velük történt, ami az életüknek egy részét kiharapta. Menetet alkotnak, mert muszáj nekik. Mikor már lélek sincs bennük, akkor is menetelve hajtják őket. Úgy megalázták őket emberi mivoltukban, hogy nem tudni, hogy lehet ebből kimászni. Ruhájukon városok térképei rajzolódnak ki. Labirintusok, amikben el lehet veszni, sőt, ők már el is vannak veszve. Menetet alkotnak, de az egyéni labirintusaikban elvesztek ugyanakkor - összegzett a művész.
A megalázásnak mindig marad nyoma. Ennek állít mementót Bornemisza Eszter. Mert időről időre föl kell mutatni mindezt. Az persze kérdés, ha valaki kidől a menetből, lesz-e olyan barát, aki nem megy tovább, aki rákiált s kezet nyújt.
A kiállítás ingyenesen látogatható hétköznapokon 14 és 18 óra között, június 16-án szombaton, a múzeumok éjszakáján pedig déltől éjfélig tartanak nyitva.
Fotó: Spáh Károly