Sok tanulsága van ennek a hétvégi fesztiválnak. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy bemutatkozott Eger világszenzációs rendezvényhelyszíne, a Bolyki-katlan. A régi kőbányát ízlésesen és igényesen feltáró munka eredményeképpen, egy legalább kétezer főt biztonságosan befogadni képes organikus tér jött létre, amely megjelenésében, akusztikájában is egyedülálló. Nem nehéz megjósolni, hogy koncertek, fényművészeti installációk, performanszok, Robot-krumli bulik, és persze sok borissza összejövetel otthona lesz még ez a helyszín. A kialakítás teljes egészében magánerőből valósult meg, rengeteg munkával.

Másik tanulság, hogy a negyven-hatvan éves korosztály is vevő az ereszd el a hajam fesztiválhangulatra, és csak azért, mert valaki ötven éves és borospohár van a kezében, még nem feltétlenül gerjed az asszonykórusra, meg a citerazenekarra, de még a dzsessz együttesre sem. A külön kétezer forintos karszalaggal látogatható katlan részen ugyan a népzenéé volt a főszerep, de milyen felfogásban! Lajkó Félix, Lajkó Félix módon, a Kerekes etno-funkosan, az Ethnofil műfaji szabályokat felrúgó szertelenséggel, az itt debütáló Herceg Flóra és a Góbé műfajteremtő etnokuplé zuhannyal hálálta meg a jótékonycélú jegyvásárlást.

Bolyki-katlan Fotó: Egri Szín

A harmadik tanulság, hogy a jó bor már nem vonzerő, hanem egyszerűen alapkövetelménye egy boros rendezvénynek. Az egri és mádi borászok pedig nagyon jó borokkal álltak elő ezen az estén. A fogyás jó volt, pedig nem volt ritka a 700 forintos decinkénti ár sem. Bolyki Jani, mint az év gasztroborásza persze nem lazsálhatta le a kulináris színvonalat sem, bár az encsi Anyukám mondta étterem kemencés, töltött piadinája estére elfogyott, de kitett magáért a Zsálya bisztró és az Imola Udvarház is.

A Bolyki Jani egy bohókás ember, de hamar kiderül, hogy felelősségteljes, erényeivel és hibáival is tisztában lévő tudatos gazdálkodó. Már-már feszélyezi néha, hogy ilyen mókásnak tartják, bár nehezen titkolja, hogy azért évezi is egy kicsit.

Egri Szín: Hogy értékeled az estét – kérdeztem a buli után Bolyki Janit.

Bolyki Jani: Hú, hát most nagyon fáradt vagyok, de boldog is. Nagyon jó visszajelzéseket kapok. Jól érezték magukat a vendégek, a fellépők, a résztvevő borászok, és az éttermesek is. Ami mindezek előtt a legfontosabb számomra, hogy a szervezésben és a lebonyolításban is részt vállaló, illetve az egész Dűlőnap kedvezményezettjeként szereplő fogyatékkal élők is nagyon pozitívan nyilatkoztak. A jótékonysági árverésből és a belépőkből nekik mintegy kétmillió forintot tudunk átutalni, amiből az egri önkormányzat által felajánlott helyiséget tesszük rendbe, ahol napközbeni elfoglaltságra lesz lehetőségük.

Egri Szín: Irigység, kritika?

Bolyki Jani: (mosolyog) Van.

Egri Szín: ?

Bolyki Jani: Ha egy rendezvény sikeres, akkor az a baj a szervezővel, hogy „kisajátítja”, ha sikertelen, akkor az, hogy „rosszul csinálta”. Ez most sikeres volt.

Egri Szín: Terveid?

Bolyki Jani: Szeretnék építeni ide egy szárazáru raktárt, mert azt most bérelnem kell. Főleg a hátsó részre koncentrálok, ahol a vendéglátást fejleszteném. Sokkal jobban jár egy borász, ha helyben adhatja el a borát, mintha a hasznot a kereskedők fölözik le. Nyertem egy pályázatot, de nem azt valósítom meg. Olyan számokat kellene bevállalnom, amit hogyan merhetnék? Honnan tudhatnám, hogy hányan jönnek majd, meg, hogy mennyivel nő meg a bevételem? Inkább önerőből, egy szerényebb fejlesztéssel kezdek.

Egri Szín: Teltházas bulikat rendezel, sok vendég fordul meg nálad, a DJ partiktól a legénybúcsún át a céges összejövetelekig. Kicsit nehéz még megközelíteni.

Bolyki Jani: Igen, ez itt egy önkormányzati kezelésű út, de nincs túl jó állapotban.

Egri Szín: Nem kérted, hogy csinálják meg?

Bolyki Jani: Miért, lehet ilyet kérni?

És ebben az utolsó, őszinte visszakérdezésben minden benne volt, amiért a Bolyki Janira büszkék lehetnek az egriek.