Ami az egri Idegenforgalmi és Kulturális Bizottság ülésén történt, az azért érdekes, mert felfeslett egy darabka szövet a hatalom palástján, és reccs, kilátszott az uralkodó ülepe. Az pedig fekete. A történet egyfelől jól is elsülhet, másfelől simán alámerülhetnek a nyakig fekáliában állók.

Lássuk a pozitívumokat: Egy apró mismásolás után Habis László (Fidesz-Lokálpatrióta) polgármester vizsgálatot rendelt el. Ez örvendetes. A vizsgálatra az egyetlen ellenzéki vezetésű bizottságot kérte fel, ráadásul az ügy kirobbantójának, dr. Csarnó Ákosnak (LMP-brácsa) a vezetésével. Ez dicséretes. A jegyző, a hivatal azonnal megtalálta a hangfelvételt, azt a nyilvánosság rendelkezésére bocsátotta és semmilyen manapság szokásos reflexet nem mutatott az ügy elkenésére. Ez megnyugtató. Azt mutatja, hogy Egerben a demokratikus intézményrendszer valamelyest jobb állapotban van, mint országosan.

Pozitívum, hogy kiderült az ügy kirobbanásával, hogy a programszervező Pataki Zsuzsának van szakmai önérzete, és gúnyosan egy lista összeállítására kérte a Fideszes Csákvári Antalt, aki az egész letiltást elrendelte, hogy ne egyenként kelljen eltanácsolnia a nemkívánatos művészeket Egerből. Akit megtéveszt Pataki Zsuzsa megalázkodó hangütése a bizottsági ülés hangfelvételén, az nem látott még cinikus anyatigrist. Ilyen lista természetesen nem készült soha, Pataki sem komolyan kérte, talán félig komolyan.

Várkonyi György, konzervatív operett-kapitány, az egri kulturális és turisztikai intézmények tulajdonosi jogainak gyakorlójának a szerepe a legizgalmasabb. Ő az az impulzív egyéniség, aki ebben az ügyben egészen öszödi pályát futott. Emlékezzünk csak Gyurcsány Ferenc (impulzív operett-egyéniség) beszédére, hogy „kurva ország”, „Lószart mama!” stb. Minden mondat arról szólt, hogy a sajátjait szembesítse azzal a képtelenséggel, hogy őket csak a költségtérítés felvétele izgatja. Ebből persze bukás, „forradalom” lett, meg hazugság beszéd satöbbi. Várkonyi Györggyel, bár gyanítom, hogy kirázza a hideg a párhuzam hallatán, hasonló történt. Amikor szélsőséges módon szembesítette a polgár és kulturlény Várkonyi a bizottság fideszes tagjait tarthatatlan álláspontjukkal: „… mert mindenki azt mondja, hogy Székhelyi nem jöhet ide, mert ő... egy SZDSZ-es büdös zsidó, az egyszerűen... De valójában Villon-t baromira tudja. Na most lehet, hogy kell szelektálni evvel, hogy ne jöjjön ide olyan, hanem csak az én emberem jöjjön ide, de...  a turizmushoz, a szakmához, kultúrához semmi köze ennek”, akkor ebből mára annyi maradt az országos híradásokban, hogy: Várkonyi büdös zsidózott. Pedig nem. A MAZSIHISZ feljelentést is tett az ügyészségen. Agyrém.

Közben senki nem beszél az igazi botrányról, hogy Székhelyit („a zsidó”) politikai nézetei, megnyilvánulásai miatt nem engedték fellépni. Ezt Gál Judit (Fidesz) is kijelenti (… nem a személye miatt, hanem a kijelentése miatt...), amikor arra céloz, hogy akkoriban Székhelyi a Himnuszt átírva, Orbán Viktort gúnyoló versecskével kedveskedett egy pártrendezvényen. Még Várkonyi is úgy nyilatkozik az RTL Klubban, hogy az akkori Himnuszt átíró botrány miatt születhetett az elutasítás.

No, de akkor a legegyszerűbb dolog, ha Áder János köztársasági elnök bölcs üzenetére gondolunk a tiszteletről és a teljesítményről. Úgy értheti meg mindenki, aki megítél egy ellentétes szereplőt, hogy mit jelent az ítélete, ha megfordítja a helyzetet, és magát helyezi ellenfele pozíciójába. Például Blaskó Péter, a kitűnő színész nem vette át a Kossuth-díjat Gyurcsány Ferenctől, mondván, hogy akkor kezet kellett volna fognia vele, és így a művész szerint már soha többé nem simogathatta volna meg gyermekeit. Ez a politikai állásfoglalás sok baloldali szerint nettó feketeöves tahóság. Mégis, elképzelhető lenne egy baloldali vezetésű Egerben, hogy Blaskó Pétert, a Kossuth-díjas színészóriást ne engednék fellépni? Mit szólna ehhez vajon a jobboldali, a liberális, meg a baloldali kultúraszerető publikum? Furkósbottal vernék kupán a városvezetést, nagyon helyesen.

Pozitívuma lehet az ügynek, ha ezt átgondolják a szereplők, ha közelebb hoznak egymáshoz az összekötő értékek, és nem írnak felül mindent az ellentétes érdekek. Lassan az egri polgárság is átgondolhatja, hogy azért nem lehet otthon tartani skorpiót, tigrist, bubópestis baktériumot a betolakodók ellen, mert ezek a lények, bár hatékonyak, de nem válogatnak.

Negatívum lehet, ha az ellenzék a kezét dörzsölve meglovagolja a botrányt, és a minél rosszabb, annál jobb elve alapján kajánul nézi, sőt szítja a sületlenségeket, ha Eger érdekeit (a vonzó, kellemes, békés kisváros képet) lerombolva jajveszékel ahelyett, hogy a valódi felelősöket állítaná politikai pellengérre.

Persze az sem kizárt, hogy éppen annak vagyunk tanúi, hogy az egri Lokálpatrióták (a helyi hatalom megszerzésére szövetkezett helyiérdekű konzervatív párt) elérkezettnek látták az időt arra, hogy a jövőben magukat magasabb pozícióba álmodó Fideszes szövetségeseikkel leszámoljanak, hogy maguk mutassák be a kormányhű pártemberek vállalhatatlanságát.

Ebben az esetben nehéz lesz meg nem történtté tenni egy-két közös akciójukat, kinevezettjüket, kudarcukat. Még akkor sem, ha a városi fenntartású lakájmédia obersovszkyjai engedelmesen hallgatják indokaikat, az érseki központi létből fakadó unortodox döntések szükségszerűségeiről.