Nádasdy Borbála nem a grófkisasszonyok szokványos “szürke” hétköznapjait élte. Talán, ha egy másik korban születik. Ő nem sokáig élvezhette az arisztokratáknak kijáró tiszteletet és megbecsülést. Túléli a családja tönkretételét, emelt fővel veszi tudomásul, hogy anyja, a grófnő takarítani kényszerül, ő pedig Honthy Hanna öltöztetője lesz az “új helyzetnek” köszönhetően.  Az ‘56-os forradalom alatt Budapesten él, szemtanúja az eseményeknek, majd 17 évesen Ausztriába menekül, nem lévén más kiút. Beilleszkedik az új hazájába, találkozik mindig jószándékú segítőkkel, színművészetet tanul, és ünnepelt filmsztár lesz. De mindennek hátat fordít a szerelem miatt, és Franciaországban telepszik le.  Imádott szüleit 8 évig nem látja, ez és a honvágy okozza számára a mindennapi gondokat.  Férje elhagyja, “padlóra” kerül, de ismét talpra áll. Ahogy az egy grófnőhöz illik. A második férjével mai napig boldogan él.

Az emigrációban mindig gondot fordított arra, hogy más nemzet megismerje a magyart a gulyáson túl is. Hihetetlen szenvedéllyel védte a saját nemzetét. Csodálhatjuk tartását és állhatatosságát, humorérzékét, írásai nyomán bepillantást nyerhetünk egy vérbeli arisztokrata életébe, viselkedésébe, gondolkodásmódjába.

Nádasdy Borbála szavaival: “Magyarnak lenni számomra mindig nagy kaland volt. Úgy éreztem, ezt szabta rám a sors, így lehetek hasznos tagja egy közösségnek. Itthon is, és kint is. A küldetés számomra az volt, hogy a kultúrán keresztül megismertessem más népekkel a Kárpát-medence magyarságát, értékeit, valamint a szabadságharc igazságát. Ez sokszor nehéz volt, mivel a „művelt Nyugaton” gyakran teljes értetlenséggel álltam szemben. Mindig úgy éreztem, hogy a származásom kötelez. Már gyerekkoromban arra tanítottak bennünket, hogy nekünk többet kell nyújtani, mert az őseink iránti tisztelet ezt követeli.”

(forrás: www.konyv7.hu)