A tömegében-formájában becsülettel megkomponált intézmény nem találta sokáig a helyét, mígnem megnyílt a város leglehetetlenebb helyén az Excalibur középkori étterem. Az ilyen intézmények a világban, történelmi környezetben, turistaösvényeken lelhetők fel általában. Az egri az egyetlen talán, ahol mesterségesen kellett középkoriasítani az enteriőrt. A külcsínire már nemigen gondolhattak.

A helyről ordít a mesterkéltség, a táj- és koridegen megoldások. A zene viszont kellemes. Az Excaliburba ne ezért menjenek, hanem azért, mert jópofa. A nagyszerű szerviz, és Feri úr, a szakács letaglózó főztje az, ami miatt talán még nem dőlt be ez az első ránézésre nem teljesen ésszerűnek tűnő vállalkozás.

Az ajtóban már kedves szolgálók fogadnak és ajánlanak valamilyen sötét zugot, a kivétel nélkül sötét zugokból álló teremben. Étvágygerjesztőnek sültzsírt, lilahagymát és foszlós kenyeret kapunk.

kép Fotó: Egri Szín

Az étlap archaizáló sületlenségein átrágva magunk felfedezhetjük, hogy modern nyelven, idiótisztikus cifraságok mellőzésével is odaírták az ételek nevét. Pl.: „Malaczhús  az kit erdeinek hittak, tárkonyos lével”, mellet a tárkonyos vadmalac leves, cipóban is szerepel. Bevállaljuk. Rendelünk még hagymalevest, Arthur király kardját, tűzdelt szarvast, barna mártással. Meg étvágycsinálót és ásványvizeket.

Az italokat agyagkupában kapjuk, ilyen lakomához nevetséges mennyiségben.

A levesek mindegyike fennkölt. A hagymaleves durva, darabos és ízes. Pornak itt nyoma sincs. A vadmalac leves hasonló: sűrű és szeretettel főzött. A fatálakon kovácsolt kampókra aggatva jön a szarvas, nyársra tűzve meg mindenféle más. Hely van a tálon bőven, pincér urunk nyakunkba hófehér partedlit kötött, jelezve, hogy látják ám, ha leesszük magunk. A tálon, csupa középkoridegen finomság, mint a sült amerikai kukorica, meg krumpli. De kit érdekel! Nem vagyunk a középkorban és nem időutazásra fizettünk be, hanem lakomára a huszonegyedik században. Azt meg megkaptuk. Nem mondom, éles és drága fogainkra szükség volt, mert a porhanyósság középkoriasan volt értve az Excaliburban. A fakések nehezen vitték a sok sültet, de ez élvezeti értékükből keveset vont le. Ha fekete lovag lennék, azt mondanám: Egyezzünk ki döntetlenben.

Az emlékezetes ebédért fejenként kb. öt darab ezrest fizettünk, ami jelzi, hogy a hely kevés vendégből reméli fenntartani magát.

EVŐ