Arról szól, hogy hogyan nem kellene foglalkozni Eger valódi problémáival, a megtartóerő hanyatlásával. Adva van egy Európai Uniós pályázat, lehet vagy másfél milliárdot szakítani, önerő nélkül. Ehhez nem kell más, mint kitalálni, hogy például mi egriek attól koldulunk, hogy nincsen a fesztivál balettünknek állandó táncterme. Fesztivál balettünk sincs. Közösségi tereink sincsenek, sőt alig van az iskolákban kulturális szabadidős tevékenység, az amatőr színjátszók, a suli zenekarok sem próbálni sem fellépni nem tudnak, a művészeti iskoláink vegetálnak. A civil csoportok helyszűkében unnak bele az összejövésbe. Sokszínűség helyett monomániások civilizálják a fiatalokat, dívik az erőszak kultúrája.
Szocio-kulturális depriváció, mondja az EU bürokrata a kulturális szegénységre, meg a horizontális szerveződési kívánalmat hangsúlyozza. Szerintük a tudatlan, műveletlen emberfő nem csak haszontalan, de veszélyes is. Ad hát pénzt, hogy kupálódjunk.
Visszhangozzák az EU blablát, de nem értik lokál-bürokratáink, majd pofán vágják a helyi közösséget azzal, hogy tucadjára ütnek össze az íróasztal mögött valami baromságot sebtiben, mert jujuj, gyorsan pályázatot kell írni Eger érdekében. Mert politikusaink szerint ez ingyen pénz. Ezt nem kell annyira meggondolni, összehívni az egrieket, beszélgetni róla iskolákban, a színházban, a sajtóban, kávéházakban. Ez egy gyors, szakszerű, kipipálandó kérdés: szakfeladat. Nincs idő lacafacázni. Mert Franci, a német adófizető ingyen adja nekünk a pénzt, hogy hülyéskedjünk vele.
Most nem a korrupt, lenyúló álfejlesztésekről van szó, meg a haszontalan hülyeségeket tanító csirkefogók tudásalapú csalásairól. Most a lehetőségek lelketlen eljátszásáról van szó. Arról van szó, hogy cinikusan kihagyja – még a saját közösségi terük kialakításából is –, a bürokrácia és a politika a polgárokat, a civil társadalmat.
Azt találta ki, hogy ez az ő játéka és csuklóból nyomja az EU pályázati automata gombját. Az meg ha csenget, büszke rá.