Így esett, hogy néhány evőnk betért a helyre, megvizsgálni az élményt. Az étterem néhány asztalával valóban kicsiny, viszont a kényelmetlen székek, már első ülésre is sejtetik a vendégek gyors cserélődését. Már a meleg ásványvíznél gyanút kellett volna fognunk és hanyatt-homlok menekülni, de megértő hozzáállásunkkal csak tetéztük a bajt. Rendeltünk fokhagyma levest mandulás mütyürrel, gomba levest, sült marhát puliszkával, olaszos lecsóval(!), spagetti carbonara-t, raviolit. A pontyhalászlét nem tartottuk túl olaszosnak, mint ahogy a pörkölteket sem. A fokhagyma levesről derült ki a leghamarabb, hogy elfogyott. Sebaj, megeshet a legjobb helyen is. Akkor még egy gomba.
A gombaleves tejfeles-magyaros, a répák csaknem mindegyike szépen vágott, ám akadt egy félig rágott nagydarab is köztük. A gombák, szárított rókafélék, melyek megnyúlósodnak rögvest, ha vízbe kerülnek. Nem véletlenül használjuk az efféle szárított holmikat ízesítésnek, jól elmorzsolva. Friss élő gomba sehol, de az íz kellemes, házias.
Leves közben jön meg a pincér, hogy a marha még nincs kész. Délután fél kettőkor(!). Biztos az esti marhát akartuk. Ajánl borjú bécsit, mint igazi olasz ínyencséget, mondjuk puliszkával, ha már a marhához az dukált. Legyen inkább sült krumpli, adjuk meg magunk, és mondjuk egy görög sali. A fejes salátát Csernobil óta nem kívánom. Meglepetésemre az Arany Dióban fejes salátából van a Görög saláta, még ha kerül bele némi paradicsom és uborka is. Micsoda olaszos móka!

Nem érdemes fokozni: a ravioli az ehetetlenség határán egyensúlyoz, a carbonára a legdurvább zsírszalonnában tocsog keményen, nyersen, a bécsi meg olyan domborzati viszonyokat mutat, hogy a kétmilliméteres darabtól az egy centis vastagságig minden fellelhető benne, változatos keménységben. A terített ósdi lemez eszcájg nehezen boldogul az ilyesmivel.
Fejenként csaknem háromezer forintba került ez az olaszos kaland, amiért Tarvisioban valaha bőrkabátot is adtak.
Azt jól látta meg az Arany Dió, hogy egy Egerhez hasonló turista központ nem lehet meg olasz étterem nélkül, mint ahogy a kínai és a görög konyha is elkelne. Csakhogy Egerben általában tudnak főzni! Vannak jó, meg nagyon jó éttermek, meg egy-két közepes. A pocsék ritka.
Hiánypótlásra ezen a területen nem volt égető szükség.