Megmérgeztek egy parlagi sast
2012.02.01.00:00
Különös madármérgezési esethez riasztották január közepén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot.
Egy sportvadász Heves megyei terepbejárása közben egy szlovák gyűrűt viselő, hat éves parlagi sas tetemét fedezte fel, röviddel később a madár elpusztult párja is előkerült. Az állatorvosi és toxikológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy mindkét madár szándékos mérgezés áldozatává vált. Meglepő módon a szlovák gyűrűs sas tetemében hat sörétszem is volt, amelyet egy hónapokkal vagy évekkel korábban elszenvedett és túlélt lövés okozott.
A most megkerült két sassal már 50-re emelkedett az elmúlt hat évben megmérgezett parlagik száma. „Ez az eset jól példázza, hogy hazánk vadvilágának pusztítása milyen súlyos és összetett probléma. Az elmúlt 15 évben több mint 1.000 védett és fokozottan védett madár esett bizonyítottan illegális mérgezés áldozatául, és a meg nem talált áldozatok száma ennek többszöröse lehet” – mondta Horváth Márton, az MME fajvédelmi csoportvezetője. A világviszonylatban veszélyeztetett parlagi sas európai uniós állományának mintegy kétharmada - 140 pár - hazánkban él, ezért nagy a felelősségünk a faj megőrzésében.
A parlagi sas, a rétisas után, a második legnagyobb ragadozó madarunk, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2,5-4,5 kg. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak előterében, illetve a Tiszántúlon található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt, így egyes fészkek tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kilogrammot is meghaladhatja. A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet az időjárástól függően. A parlagi sas általában március végén, április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen többet tölt a fészek közelében. A fiókák 43 nap után kelnek ki, két hónappal később hagyják el a fészket, de a kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák őket. Kedvenc tápláléka az ürge és a hörcsög.
A most megkerült két sassal már 50-re emelkedett az elmúlt hat évben megmérgezett parlagik száma. „Ez az eset jól példázza, hogy hazánk vadvilágának pusztítása milyen súlyos és összetett probléma. Az elmúlt 15 évben több mint 1.000 védett és fokozottan védett madár esett bizonyítottan illegális mérgezés áldozatául, és a meg nem talált áldozatok száma ennek többszöröse lehet” – mondta Horváth Márton, az MME fajvédelmi csoportvezetője. A világviszonylatban veszélyeztetett parlagi sas európai uniós állományának mintegy kétharmada - 140 pár - hazánkban él, ezért nagy a felelősségünk a faj megőrzésében.
A parlagi sas, a rétisas után, a második legnagyobb ragadozó madarunk, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2,5-4,5 kg. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak előterében, illetve a Tiszántúlon található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt, így egyes fészkek tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kilogrammot is meghaladhatja. A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet az időjárástól függően. A parlagi sas általában március végén, április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen többet tölt a fészek közelében. A fiókák 43 nap után kelnek ki, két hónappal később hagyják el a fészket, de a kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák őket. Kedvenc tápláléka az ürge és a hörcsög.