A Centrum parkolót teljes egészében elfoglaló rendőrautókból és a belvárosban járőröző biztonsági emberekből is látszik, hogy a rendőrség is nagyobb „rendbontásra” számított. A tüntetők mintegy húsz-huszonöt főből álló transzparensekkel, mikrofonnal és hangosító berendezésekkel felszerelt csoportja, szinte elveszett a Dobó téren, és megkérdezésünk alapján maguk is több emberre számítottak.

A demonstrálók között volt Torzsa Sándor, a Societas Baloldali Ifjúsági Mozgalom vezetője, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnök helyesírási hibái által rossz képet alakított ki magáról a közvéleményben, és a közösség oldalakon Skicc Pálként emlegetik. Véleményük szerint, Schmitt Pál mindent aláír, amit elé tesznek, ami egy titkárnő szerepnek felel meg. A Societas úgy gondolja, Magyarország első embere nem engedheti meg magának azok után, hogy plágium gyanúba keveredett, hogy az országot képviselje és tárgyaló partnere legyen külföldi államfőknek. Torzsa Sándor arra kérte a főiskolásokat, hogy kérdezzenek az elnöktől.

A civilekből létrejött Szolidaritás nevében Szalóczi Géza a következőket mondta: Engem nem érdekel Schmitt Pál és a disszertációja. Engem csak az érdekel, hogy az országom köztársasági elnöke legyen bátor és gerinces ember, az én országom elnöke tegyen feljelentést, védje meg magát a vádaktól. Egy államfő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem tud helyesen írni.

A szimpátiatüntetők mintegy húszfős, idős emberekből álló csoportja „Köszöntjük az Elnök Urat” transzparenssel várta és üdvözölte az államfőt. Tőlük megtudtuk, hogy magánemberként, baráti társaságként jöttek ide. Sportkapcsolataik révén ismerik személyesen Schmitt Pált és feleségét. Nem szeretnének belemenni provokatív szócsatába az ellentüntetőkkel, és véleményük szerint, a magyar embereknek tisztelniük kellene a köztársasági elnöküket, függetlenül attól, hogy szeretik vagy nem.