A 2008-2011-es kulturális koncepció viszont ott hevert és sokak zsebében nyitogatta a kultúr-bicskát. Merthogy az iromány förtelmes euro-szlengben íródod, taglalva az „atipikus, nem formális és informális” megoldások lehetőségeit. A helyzetértékelést pótló leírások nemes egyszerűséggel feledkeztek meg a nagyobb civil szervezetekről és egyáltalán nem említették az iskolákban folyó kulturális élet hiányát. Még szerencse, hogy a koncepció vitájára nem maradt idő, csak néhány perc. A civil kerekasztal képviseletében Gál Sándor felszólalása érzelmektől fűtve ecsetelte a képtelenségeket és mentes volt az ilyen alkalmakkor egyébként szokásos provinciális vállon veregetésektől. Felidézte, hogy a Kulturális Főváros pályázat nekiveselkedésekor hasonló összejövetelek zajlottak süket fülek előtt. Bizony, aki ott volt az tudja, hogy a pusztába kiáltott szó és a falra hányt borsó, azóta is kézen fogva kuncognak az ott felszólalókon.

Homa János (Fidesz) tanácsnok, a Kulturális bizottság elnöke, hogy mentse a helyzetet, derék őszinteségre ragadtatta magát: Bevallotta, hogy ez a koncepció egy olyan munkaanyag, amin nem vitatkozni kell, hanem mellékelni. Méghozzá az Agóra pályázat mellé szükség van egy olyan irományra, amely alátámasztja az épületigényt valami gondolatisággal.

A tanácsnok kíméletlen őszintesége láthatóan meglepte Protovinné irodavezető asszonyt, meg a összejötteket is, mert senki nem szólalt meg a továbbiakban. Habis polgármester úr, jó politikusi mentőövvel összegezte az el nem hangzottakat: Nem valaminek a vége, hanem a kezdete ez a beszélgetés. Ezzel aztán vége is volt.