Egy nevét nem vállaló doktor szerint a magukat „kórházvédőknek” nevező dolgozók piócaként élősködnek a szűkös forrásokon. Szerinte kétszer döftek tőrt az egri kórházba, egyszer, amikor földúlva az intézményt távoztak, másodszor, amikor földúlva az intézményt visszajöttek. Ráadásul fontos szakemberek is elmentek, és a visszatértek között csak kevés színvonalas munkaerő akadt. Ők most egymás vállát veregetik, hogy milyen jól telnek a napok. Csakhogy a kórházat éppen most államosítják, a fejlesztések meg oda lettek.

Jól példázza a helyzetet, hogy Fűtő László igazgató úr titkárságán az interjúkérésre először az volt a szóbeli válasz, hogy nyújtsuk be írásban a kérelmet, majd az írbeli kérésre már válasz sem érkezett. A megkérdezett szakápolók, orvosok egyike sem vállalta a nevét, mondván, fél a megtorlástól.

A vezetőség hallgat

Az Üzemi Tanács szerint nem kapnak érdemi választ a kérdésekre a dolgozók. Még azt sem könnyen tudják kideríteni, hogy hányan dolgoznak a kórházban. A dolgozóknak rendelt 1500 mikuláscsomagból a gyesen, gyeden lévőknek már nem is jutott. Ez azt feltételezi, hogy 1500-nál többen vannak. A Hospinvest távozásakor a létszám alig haladta meg az ezret. Egybecseng evvel egy nővér megállapítása, miszerint van, ahol négy főnővér is ténykedik, és van, ahol ugyanolyan rossz a munkaerőhelyzet, mint annak előtte. A létszámok attól függnek, hogy hova nyújtotta be az igényét egy „kórházvédő”. A főmérnökök is megszaporodtak. Szerinte az igazgató konfliktuskerülő magatartása és a politikai nyomulók erőszakossága vezetett oda, hogy eszement mértékben felduzzadt a dolgozói létszám. Kik azok a politikai nyomulók? – kérdezem. „Ki merem mondani, hogy a „kórházvédők” megalapozatlan követelőzései és az őket támogató Fideszes politikusok fenyegetőzései miatt alakult ki ez a helyzet.” – válaszolja. A nevét is leírhatom? – érdeklődök. Na, azt már nem! Sok ezer napot dolgoztam itt, voltak jobb, voltak rosszabb időszakok, majd csak elmúlik ez is.

Ez a magas létszám is okozója a HR (személyzeti osztály) havonta jelentkező többletfinanszírozási igényeinek, amik a kórház veszteségeit okozzák – mondja egyik informátorunk, és hozzáteszi, hogy ő is csak találgatni tud, mert fogalma sincs arról, hogy például a 170 közreműködő, azaz nem állományban lévő dolgozó, a sokmilliós többletigényből mennyit tesz ki? Erre senki nem kapott választ.

Hol a pénz?

A Markhot Ferenc kórház kivételes állapotba került a korábbi üzemeltető Hospinvest távozása után. A csődbe ment cég az összes tartozást is „vitte magával”. Sőt! A Hospinvestnek járó kéthavi TB finanszírozást, a közel egy milliárdot is az új üzemeltető, a Markhot Nonprofit Kft. kapta. Aztán kapott még a normatíván felül a megyei önkormányzattól 160 milliót, a minisztériumtól meg 400 milliót. Ezek a pénzek mind elillantak. Az igazgató több helyen is azt nyilatkozta, hogy a nagy béregyenlőtlenségek miatt is magasak a személyi költségek. A kórházban ezt sokan nem így látják. Szerintük a „kórházvédők” indokolatlan visszavétele miatti magas létszám az ok.

Nem szabad elfelejteni – figyelmeztet egy doktor –, hogy a „kórházvédők” önként mentek el azért, hogy megbuktassák az új üzemeltetőt, a Hospinvestet. Ennek oka az volt, hogy sokan a kiváltságaikat féltették, vagy politikai harcnak tekintették a kirohanást, vagy éppen engedelmeskedtek néhány osztályvezető főorvos utasításának, akik szerint nélkülük nem lehet Egerben kórházat csinálni. Mindegyikük felvette a végkielégítést. Aki jó szakember volt, az hamar kapott megfelelő munkát, aki meg nem tudott elhelyezkedni, azt az utca másik végén befogadta a politika, és közpénzen fűtött-világított irodát kaptak a művelődési házban, ahol semmi mást nem tettek, csak szervezkedtek és leszámolási terveket dédelgettek, meg sajnálták magukat. Szóval a költségekbe nyugodtan számolják bele a végkielégítéseket, mert az is eltűnt – teszi hozzá.

Van rá példa, hogy a kilépett „kórházvédő” helyére sebtében csak drágább munkaerőt tudott találni a kórház. Most, hogy visszajött a korábbi poszton dolgozó „kórházvédő”, ő maga is kikövetelte az utódnak kényszerből adott magasabb bért. Komoly bérfeszültség is terheli a légkört.

Az igazi csapást azonban nem csak a HR-en elszivárgó pénzek hiánya jelenti, hanem az 5 és fél milliárdos fejlesztés ellehetetlenülése. Már javában kellene építeni az új műtőket, diagnosztikai helyiségeket, ám egyelőre szó sincs a TIOP pályázat megvalósulásáról, a szükséges 500 milliós önerő meglétéről.

Zsákmányszerzők

Jól példázza a „kórházvédők” hozzáállását, hogy jótékonykodásnak nevezték, és koncertet is szerveztek – igaz, sikertelenül – a saját tevékenységüket bemutató 4 millió forintos film pénzügyi alapjainak megteremtéséért. Ez a film lenne hivatott bemutatni „hősies küzdelmüket”. Csak emlékeztetőül: a Hospinvest nem a kórházvédők léte miatt ment csődbe, hanem a szabályzók kiszámíthatatlan változtatásai miatt, ráadásul a szocialista kormányzás és szocialista megyei vezetés alatt. A „kórházvédők” szerepe mindössze a tevékenységük alatt állandóvá vált országos politikai hisztéria egri fenntartásában, a hangulatkeltés kiszolgálásában merült ki, emlékezzünk csak a „malacos ember” performanszaira.

Indíttatásukat bemutatják azok a hangfelvételek, melyek egy éve kerültek nyilvánosságra, és amelyben a bennlévők „kipaszírozásáról” elmélkednek.

„Természetesen sok kolléga teljesen normálisan visszailleszkedett, de vannak jellemző túlkapások. Például R.-né igazgató helyettesi státuszt kapott. Fűtő igazgató úrnak többen jelezték, hogy R.-nének nincs meg a megfelelő végzettsége a poszt betöltéséhez. Amikor a rendőrség lefoglalta az iskolai végzettségét bizonyító dokumentumokat, és eljárást indított a volt „kórházvédő” ellen, az igazgató még mindig nem lépett, és továbbra is a kórház fizette a kinevezett képzésének költségeit. Csak most, hogy kiderült, hogy a hölgynek még az érettségije is hamis volt, és emiatt elítélték, vált meg tőle az igazgató úr, közös megegyezéssel! Ez botrányos, mint ahogy az is, hogy az egyik „kórházvédő” betegsége alatt a „külsős” betegeknek 15 ezer forintos napi díjjal működő V.I.P részlegen kúrálta magát, a kórház pénzén. Nem nagy tétel, talán 150 ezer forint, de vérlázító a kivételezés.” – mondja az egyik dolgozó.

Az Üzemi Tanács a fenti esetekre is rákérdezett, de a kórház igazgatója azzal hárította el, hogy túl konkrét a kérdés, és személyiségi jogokat sért. Pedig milyen egyszerű lett volna azt mondani, hogy R.-né becsapott minket, hazudott, az érettségije is hamis volt. Vagy, hogy a V.I.P. részleg igénybevételét ilyen és ilyen indokok alapján én engedélyeztem, ezért vállalom a felelősséget stb…

Egy kis Magyarország

Horváth László (Fidesz) a Megyei Közgyűlés akkori elnöke tavaly még a megbékélés hangján beszélt: „Nem vihetjük be a politikát a kórházba többé, mert látható, milyen pusztításra volt képes”. Hozzátette: "Már nincsenek bentiek, kintiek, csak egy kategória létezik: a kórházépítők.” Szép szavak. Egy éve még sokan komolyan is vehették őket. Azóta azonban összegyűlt egy kis tapasztalat. A „kórházvédők” továbbra is összejárnak és felháborítónak tartják a „kipasszírozás” lassúságát, a munkájukat folyamatosan végzők meg azt tapasztalják, hogy árulóknak tartják őket saját munkahelyükön és bosszúhadjáratok folynak ellenük.

Császár Zoltánt, aki jelenleg független önkormányzati képviselő, és aki köztudomásúlag összekülönbözött korábbi pártjával, a Fidesszel, úgy rúgták ki kórházi állásából, hogy maga is megdöbbent. Olyan átszervezésre hivatkoztak, amiről csak jóval később született döntés. Ő a bíróságon is keresi igazát.

A beszélgetések alatt mintha egy apró mai Magyarország kelt volna életre az egri Markhot Ferenc kórházban. A normalitás háttérbe szorult, sértett bosszúállók, felkapaszkodott akarnokok, gyáva megalkuvók, kétségbeesett kisemberek népesítik be Eger legnagyobb üzemét. És persze vannak teljesen normális orvosok, ápolók, kisegítők is, akik kívülről nézik a hihetetlent.

Valószínűleg nem az egri kórház a magyar egészségügy legsötétebb bugyra, de hogy hű tükre a politikai és társadalmi, meg talán a gazdasági viszonyainknak is, az több mint valószínű.