A mű, sok minden más mellett szól a mindenen átgázoló törtetőről, az örök vesztesről, és az intrikus rohadékról. Na, meg a mindent behálózó-összekötő nőről és fociról. A nő, aki átrobogott a játékvezetői hármas életén, hogy mostanra egy FIFA ellenőrt találjon a hálójában volt, akit tönkretett, volt akit, felbosszantott és persze olyan is volt, aki észre sem vette, hogy összeakadt vele. A három archetípus minden történésre másképp reagál. Legalábbis a darab szerint.

Az egri előadás kellemesen unalmasra, drámaiságtól és kilengésektől mentesre sikeredett. Mivel Egressy három egyenlő lábra állította művét érthető, hogy ha ezek bármelyike gyengélkedik, akkor az előadás billegni fog, esetleg felborul. Márpedig az egri kamarában billegett. Dér András rendező az általa tervezett díszlettel már az előadás kezdete előtt kijelentette, hogy itt senki ne számítson középszerűnél erősebb megjelenésekre. Mindvégig ügyelt arra, hogy nehogy aktuális, nehogy konkrét és nehogy üzenetértékkel bírjon bármely gesztus is.

Nagy András (Szappan) válláról láthatóan nagy teher esett le avval, hogy mellőzöttsége szűnni látszik, és a fősodor színészei közé került. Felszabadult játéka élvezetes, eszközei hitelessé teszik alakítását. Amennyiben partnerei biztosítani, vagy meghaladni tudták volna játékának színvonalát, az mind neki, mind a nézőknek nagy könnyebbséget okozott volna. De nem így történt.

Hüse Csaba (Művész) testidegen szerepre kényszerült, és hiába érett kitűnő színésszé, karaktere vergődött a rákényszerített figurában. Az értelmetlenül szenvedő szerencsétlen, elhagyott alanyi költő drámaisága okosan el lett játszva Hüse által. Pont.

Radvánszki Szabolcs (Bíró) heroikus küzdelme a hangképzéssel és testének zavaró létével sajátos bájt vitt az előadásba. Agyoninstruált gesztusai viccesen mesterkéltek voltak, és kulturális seregszemlék színjátszóinak letűnt világát idézték, amiért hálás köszönet illeti az ifjú színészt, akinek saját bevallása szerint is első jelentős szerepe ez a mostani.

Kicsit szokatlan volt Egerben megbotránkozó felszisszenést hallani a nézőtérről, egy fürdőbe igyekvő meztelen férfiülep láttán, de hát változnak az idők.

Kiemelendő, hogy a Sóska, sültkrumli műsorfüzete, az évad többi előadásához hasonlóan a Gárdonyi Géza Színházban soha nem látott magas színvonalú grafikai megvalósításban került a publikum elé. Igényes és odafigyelést tükröző munka.

Összegezve: Egressy Zoltán darabja olyan élmény, amit Egerben sem illik kihagyni. Nézzék meg, nem fogják megbánni.

 Fotó: Gál Gábor