Egerben is volt egy hadikórház
2011.10.27.00:00
A Magyar Vöröskereszt ez évben ünnepli megalakulásának 130. évfordulóját, melynek kapcsán egész évben tartottak különféle megemlékezéséket. A Heves megyei szervezet úgy gondolta, hogy az ünneplések befejezéseként egy könyvet jelentet meg, mely Eger bombázásáról, az utána kialakult egri vöröskeresztes hadikórházakról, és az ott dolgozó önkéntes munkáról szól.
Idén januárban fényképek érkeztek Argentínából a megyei hírlap szerkesztőségébe, melyek az 1944 októberében az egri Irgalmas Kórházat ért bombázásokat, és az utána kialakult állapotokat mutatták be. Ezek a fotók megjelentek a hírlapban, mire másnap jelentkezett Kissné Németh Irén, aki vöröskeresztes nővérként szemtanúja volt az eseményeknek, melyeket annak idején föl is jegyzett, és a kéziratát meg is őrizte- kezdte a könyv ismertetését Gortva József a MVK megyei igazgatója. Szuromi Rita segítségével egy nagy kutatómunka indult el a levéltárakban és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem csak egy helytörténeti esemény az Irénke néni kézirata, de egy hiánypótló mű is, hiszen eddig még senki nem írta meg a Vöröskeresztes hadikórházak működését, az ott folyó önkéntes munkát- meséli Gortva úr. Most úgy gondoljuk, hogy a könyv megszületése méltó emléket állít a Magyar Vöröskeresztnek és az ott dolgozó embereknek. Sajnos a könyv megjelenését Eger MJV Önkormányzatán kívül más nem támogatta, ezért kénytelenek voltunk saját forrásból azt finanszírozni, de még számítunk mecénásokra- emelte ki az igazgató.
A hadikórház nem egy állandó intézmény, hanem egy ideiglenes hely, ahol háború idején ellátják a sérülteket. Dolgozói civil orvosok és önkéntes nővérek – emelte ki Szuromi Rita a könyv szerkesztője. Egerben a Siketek intézete, a Foglár úti papnevelde, a mostani 2-es Gyakorló Általános Iskola, a Lenkey János Általános Iskola és a Bartakovics Béla Közösségi Ház épülete volt berendezve hadikórháznak, valamint még a Kékesi Szanatórium. Az önkéntesek feladata nem gyógyítás volt, hanem inkább lelki gondozás, a karitatív munka – meséli a szerkesztő.
Nekem jó érzékem volt a sebészethez, ezért műtős nővérként munkálkodtam, asszisztáltam műtéteknél és amputálást is végeztem. A Foglár úti hadikórház volt az én részlegem– meséli Irénke néni.
A hadikórház nem egy állandó intézmény, hanem egy ideiglenes hely, ahol háború idején ellátják a sérülteket. Dolgozói civil orvosok és önkéntes nővérek – emelte ki Szuromi Rita a könyv szerkesztője. Egerben a Siketek intézete, a Foglár úti papnevelde, a mostani 2-es Gyakorló Általános Iskola, a Lenkey János Általános Iskola és a Bartakovics Béla Közösségi Ház épülete volt berendezve hadikórháznak, valamint még a Kékesi Szanatórium. Az önkéntesek feladata nem gyógyítás volt, hanem inkább lelki gondozás, a karitatív munka – meséli a szerkesztő.
Nekem jó érzékem volt a sebészethez, ezért műtős nővérként munkálkodtam, asszisztáltam műtéteknél és amputálást is végeztem. A Foglár úti hadikórház volt az én részlegem– meséli Irénke néni.
A könyv két részből áll, az egyik Irénke néni visszaemlékezései, a másik egy tanulmány, amit a levéltári kutatás eredményeit foglalja össze. A könyvben nem csak Irénke néni kórházi emlékei szerepelnek, de egy szerelmi történet is, amit 17 évesen élt meg a háború alatt. Valamint számtalan eredeti fényképet az egri bombázásokról és a kórházban dolgozó nővérekről, orvosokról.
Október 28-án pénteken a Bródy Sándor Megyei Könyvtárban 17 órától Volt egyszer egy hadikórház... Kissné Német Irén emlékiratai című könyv bemutatójára és dedikálására kerül majd sor.