Miért bántják Szeleczkit?
Gumi nélkül olcsóbb
Egyre durvább támadások érik a Fideszes hatalom közreműködőit és kinevezettjeit. Kétségtelen, hogy sokszor méltánytalan, esetenként nemtelen és indulatokkal teli igaztalan vádakkal is illetik őket. Akár valaha a Kádár-rendszer hajdani elitjét, az MDF politikusait, az MSZP, vagy az SZDSZ képviselőit. Most a Fidesz ejtőernyősei vannak soron. Ők sem azért céltáblák, mert jó, vagy rossz emberek lennének, hanem azért, mert jelképei az önkénynek. Jelképei a „most mi jövünk és kuss” mentalitásnak. Ez az írás mégsem erről szól.
Ez az írás arról szól, hogy hogyan reagálnak az érintettek a bántásra. Arról szól, hogy amint a helytartókból pária válik, miként módosul viszonyuk a kérdőre vonáshoz?
Érdekes, hogy a felháborodás észérvek mentén, a ráció nevében akarja kezdetben elutasítani a kőbaltás ember beengedését egy intézménybe. (De hiszen nem ért hozzá, alkalmatlan, senki nem támogatta stb.) Aztán az ellenzők megsértődnek, majd mindezt hamar felváltja az intrikus, gyűlölködő érvelés, az inszinuálás (Az érkező veri a feleségét, a gyerekeket, részeges, eljárás van ellene, zsarolja a pártját stb.). Aztán az igazodók igazodnak, a kenyértörők kenyeret törnek, a visszanyelők visszanyelnek.
A kinevezett és kinevezői pedig hátradőlve, kevélyen és mosolyogva magyarázzák, hogy így van minden rendjén, ők erre kaptak felhatalmazást, az ő emberük jó ember, megérdemelte, rendnek kell lenni és különben is: a korábbit meg a korábbi hatalom rakta oda, úgyhogy legrosszabb esetben is kvittek vagyunk. Aztán szép lassan minden megváltozik.
A hatalom támogatása illékony, a mozgolódók mozgolódni kezdenek, a közvélekedés megfordul. Ilyenkor a bungee jumping a támogatását vesztett politikusnak gumi nélkül olcsóbbá válik, gumival megfizethetetlenné. A jelképek célkeresztbe kerülnek. Most jön ez az idő, ez az írás arról szól, hogy hogyan reagáltak a szocialisták, a kisgazdák, a liberálisok, amikor támogatásukat vesztve, megrogyva álltak, és hogy most hogyan reagál a Fideszes kinevezetti és kinevezői had az egyre kisebb támogatást kísérő, egyre nyíltabb támadásokra. Nos, megsértődtek.
Sértett és megbántott emberek méltatlankodnak, amikor Közgyűléseken, vagy az Internetes kommentekben alázzák őket. Kikérik maguknak, hogy őket bántsák, sárdobálókról, kettős mércéről és kilógó lólábakról vizionálnak és láthatóan komolyan is gondolják. Sértetten nyilatkozik a Fidesz párti politikai elemző, hogy őt intellektuálisan lenézik a „ki ha ők nem” bolsilibsi értelmiségiek, hogy zsenánt egy kormánypárti szakértővel egy asztalhoz ülni. Ki vannak borulva a lehetőségtől, hogy nem csak, hogy a labda nem nekik gurul, hanem még pofozógépekké is válnak hamarosan. Tele van a gatyájuk. A szocialisták is ki voltak borulva, a liberálisok pedig egyenesen feloszlatták magukat a nép „hálátlansága” láttán.
Mindig az kiabál, akinek a háza ég. Az idők során a hatalom birtokosai, amikor biztosak voltak a dolgukban, akkor csendben kuncogtak, amikor elbizonytalanodtak: felháborodva kikeltek magukból. Mintha megszaporodtak volna manapság is a felcsattanások.
Az más kérdés, hogy egy-egy odarakott potentát képes lehet meggyőzni alkalmasságáról, rátermettségéről az alárendelt embereket, akik később kiállhatnak új főnökük mellett, volt már erre is példa. Na, ők a konszolidáció segéderői, róluk már inkább lenne érdemes értekezni. Igaz, annak is csak akkor lenne értelme, ha a Fideszes politikusok megértenék végre, hogy miért bántják Szeleczkit okkal, ok nélkül.
Ilyen kurzus- olyan kurzus, egyszerűen a közszféra ilyen. Híres rendezőnk 90 szülinapi interjújában említ egy történetet, amin sokat gondolkodik mostanában: a spártaiak megtámadják Athént, mészárlás, majd Athén fordít. Ekkor egy athéni vezető ezt mondja: nem állunk bosszút, szakadjon meg végre a bosszú fonala. Hát ezen gondolkozom én is. Ha egyszer vki veszi a bátorságot, és nem érzi kényszernek, hogy leszámoljon, és mindenkit lecseréljen, na akkor lesz remény, hogy a politikai kapcsolatok helyett a szakértelem számítson a kiválasztásban.
Úgy látom, mégis Sz. J-ről szól ez a vita - bár W.Z azt bizonygatná, hogy nem. Akkor egy vélemény az SZ. jelenségről.
Értelmiségünk egy része 20 éve fintorog a legtöbb kinevezésen - talán leginkább azok, akik nem kerültek szóba. Nos, tudomásul kellene venni, hogy a világ így működik: a kapcsolatrendszert nem véletlenül nevezik tőkének. Ha egy cég (bárhol) munkatársat keres, a főnök, a HR-es szétnéz az ismerősei között: az egyetemről, régi munkahelyről stb. - mert ismeri, mert tudja a képességeit, mert így talán kevésbé vásárol zsákbamacskát. Persze nem akárkit keres, hanem az alkalmasat, hiszen az ő megítélése, a cég sikere is függ a választott későbbi teljesítményétől. Arról, hogy kis hazánkban az ALKALMASSÁGOT felülírják más szempontok, irodalmi remekek sora szól, Mikszáth, Móricz stb. Aztán a rokoni kapcsolatok mellett megjelentek a pártkapcsolatok, az "ejtőernyőzés", a fintorgás, és az egyre durvább ki- és beszólások. Azon kevesek közé tartozom, akinek nincs baja azzal, ha egy szakembernek van pártkötődése, de ha csak az van - akkor annál több. Mert itt kezdődik a hatalmi arrogancia: amikor kirúgjuk a jó szakembert, mert azt nem mi neveztük ki - tehát csak a másik párt embere lehet (az meg dögöljön meg!), és persze csak és kizárólag ezért nevezhették ki - és gyorsan lecseréljük a mi hozzá nem értő, ostoba emberünkre, mert ő mégis a mi kutyánk kölyke. Aztán jön a következő garnitúra, aki viszont a saját ostoba emberére cseréli, mert a mienk sem ostobább, mint a másiké - így megy egyre lejjebb a színvonal az egész közszférában - mi meg szenvedhetjük áldásos munkájuk "eredményét". Ez a mostani kurzus arroganciában verhetetlen, tehát látni fogjuk az örök igazságot: mindig van lejjebb.
Troll volt, repült.
Kdvelen Weil Zolit. Mégha nem is értek vele egyet, ezért gyorsan besorol majd a röpködő Trollok közé. Lelke rajta. De azért ez a vita elég foghíjas így. Nem gondolnám, hogy a liberális sajtó arről ismerszik meg, hogy az ellenvéleményt letiltja. Igy semmivel sem válik különbbé az általa kritizáltaknál. Csak a másik oldalon áll, s ez csak helyzet, nem érték.
Nos, nekem más a véleményem abban, hogy miért bántják Szeleczkit. Azért, mert amit más a maga csendességében és cinizmusával hajtott végre, ő meggyőződéssel és naív hittel. Rajta is vesztett saját táborában is, ahol szintén a "nem lehet dobbal verebet fogni" elvet vállják, még tán kétharmaddal is. A magyar rendszerváltás bő két évtizede sajnos legalább annyira szólt a helyezkedésről és a szerzésről (mindkét oldalon), mint a különböző társadalomjobbító szándékokról. Most szándékoson nem írok szoci és liberális közéleti emberekről, akik különböző ügyes módon szereztek jelentós összegeket. Repülnék innen, mint a tollas Troll. Nem is a sértegetés a célom, mégha bele is tudnék gázolni a szerző érzékenységébe. Egye meg a fene.
Fontosabb az, hogy ne azokon verjük el a port (még ő sem), aki nem állt be a sorba, aki más volt. Nem is tetszik ezért neki. Mert kéz kezet mos, s aki valamit kapart magának, az becsülendő, Szeleczki meg egy válás után egy kanadai második, emeleti panellakás (rahedi hitellel terhelt) boldog-boldogtalan tulajdonosa. Szembeszállt a saját oldala keményvonalasaival, ahogy a másik oldallal is. A törésvonal szerintem ott volt, hogy mennyire lehet benyúlni a közös kasszába, ő valahogy meg vot győződve, hogy sehogy (honan vette?), ezért kellemetlen alakká vált.
Nem akarok hőst csinálni belőle, vannak rossz tulajdonságai. Ahogy mindnyájunknak. De nem kéne megfeledkezni arről, hogy kellenek az ilyen megszálottak is, velük kerek a világ. Nem kéne félrebeszélni, nincs értelme. Ez a történet másról szól, kedves WZI, ha jobban belegondolsz.
A tantestülete soha nem fog mellé állni mert félnek tőle. Az arroganciájával a végtelen butaságát a hozzá nem értését palástolja, és bizony már látszik a repedés közte és a korábbi elvtársai között :már nem ugranak ha akar tőlük valamit. Bizony a királyság véget ért, lelkiismerete soha nem volt, azzal ő nem fog találkozni. Most keresztény demokrata érzületet vett magára, már vannak fogadások (5:4hez hogy sikerül neki) hogy a következő ciklusban országos KDNP-s helyet megcsíp magának. Adná az ég, hogy elmenjen és magasra tőrjön és többet ne lássuk csak a tévében. Akkor úgyis elkapcsolnám a csatornát
Repült. Csak a szabályok ismétlése kedvéért: A cikkekkel lehet vitatkozni, mással nem. Akinek nincs érve, ne koptassa a billentyűt, ha méltatlankodni akar, akkor olvassa el az írást, róla szól.
Troll volt. Repült. Aki a cikkhez szeretne kommentet fűzni az megteheti. Aki trollkodni akar, az repül. - a moderátor.
Én csak azt nem értem, hogy a Jánoshoz hasonló emberek honnan merítenek? Nem pénzt, mert azt tudjuk. Nem pozíciót, mert azt tudjuk, sőt a mikéntjeit is. Hanem merszet és arcot. Hogy fordulhat elő, hogy egy ember, aki oly sokak szemében szálka, mit szálka: gerenda. Egy ember, akit olyan társak vesznek körül, akik csak saját kis életük féltése miatt jópofiznak vele - egyébként pedig gyűlölik -, hogy nem köpi szembe magát minden reggel? Aki csak elvett a várostól. Aki miatt emberek vesztették el állásaikat. És aki mellett vélt politikai szövetségesei is azért állnak ki csupán, mert sokat tudhat a dagonyáikról. Mondhatnánk, hogy "szegény a rossz oldalon áll", mondhatnánk, hogy nincs lelke. De sokan vagyunk akik inkább azt reméljük, hogy van. És valahol mindennap szembejön vele a saját lelkiismerete.
Troll volt repült.
Szeleczki jelképe a hatalmi arroganciának Egerben. Akkor nem fogják bántani, ha a tantestülete azt mondja, hogy ők nem engedik bántani, mert szeretik. Szóval soha napján.