Kevesen tudják, hogy Orbán Viktor kormányának híres-hírhedt kétharmada „csupán” ötfős parlamenti többséget jelent. A választási rendszer aránytalanságából, a győztesnek kedvező mandátum eloszlásból fakadó parlamenti kétharmad öt honatyával biztosított. Elférnének egy Suzukiban. Egyszerűbben: öt egri honatyán múlt/múlik a köztársaság. Név szerint: Habis László, Herman István, Horváth László, Lukács Tamás, Nyitrai Zsolt. Ők azok, akik szavazataikkal fenntartják, működtetik a kétharmados hengert.

Ők készülnek megszüntetni Eger megyei jogú státuszát, ők törölték a köztársaságot az ország nevéből, ők szüntették meg az Alkotmányt, alakították párt alapszervvé az Alkotmánybíróságot, a Számvevőszéket, a Költségvetési Tanácsot, ők döntöttek úgy, hogy nekem nem lehet nyugdíjam, bár fizetem a járulékokat, mert nem adtam oda az eddigi megtakarításaimat remek ötleteik finanszírozására. A napnál is világosabb, hogy öt egri, Habis László, Herman István, Horváth László, Lukács Tamás, Nyitrai Zsolt nélkül mindez nem történhetett volna meg. Tudom, hogy nem érthetjük meg a Terv ívét, a Cél nemességét, gombnyomásaik magasabb rendű okait, de az öt egri indítékait talán megérthetnénk.

89-ben még megértettük.

Az öt egri nélkül nem szűnt volna meg Magyarországon a vallásszabadság, mert amikor politikusok (az Országgyűlés) dönt arról, hogy egy egyház létezhet-e, vagy sem, az egyszerűen a szabad vallásgyakorlás végét jelenti. Politikai kegy lett az egyházalapítás, öt egrinek hála. Alaposan megnőtt öt egri polgártársunk tűrőképessége ott, az Ország Házában.

 Az, hogy az Alkotmányt eltörlő Alaptörvény, az öt egri Fideszes képviselő Habis László, Herman István, Horváth László, Lukács Tamás, Nyitrai Zsolt gombnyomásos produktuma, egy szellemileg nívótlan fércmű, asztalostól, szolgástól – már sokan leírták. A tartalmát és a következményeit okos emberek sokszor elemezték. Nem kétséges, hogy ki lesz hajítva a közéletből, ráadásul azokkal együtt, akik elfogadták. Ez a történelem rendje: a zsarnokságot semmisségi törvények követik. Az öt egri Fideszes képviselő Habis László, Herman István, Horváth László, Lukács Tamás, Nyitrai Zsolt ezt persze megakadályozhatta volna. Ők az elmúlt évtizedek egri politikai békéjében szocializálódtak, amikor elképzelhetetlen volt a másik öncélú megbántása. A politikai nézetkülönbségek a Közgyűlésben ütköztek, pincékben, utcai összefutásokon simultak. Aztán egyre furább színvonalú lények özönlötték el a közélet terepeit, akik hol egymásnak, hol a városnak estek. Ebből a szellemi szabadesésből már nyilvánvalóan nincs visszaút, öngerjesztő a folyamat, a vége becsapódás.

Nem kétséges, hogy a bolondóra múltával lesz előbb-utóbb öt Fideszes honatya, aki kérdéseket tesz majd fel magának, aztán a vezérüknek. Nem kétséges, hogy lesz előbb-utóbb párezer egri lakos, aki kérdéseket tesz majd fel az öt egri parlamenti képviselőnek, Habis Lászlónak, Herman Istvánmak, Horváth Lászlónak, Lukács Tamásnak, Nyitrai Zsoltnak, hogy: fiúk tudtátok, hogy rajtatok múlt, hogy miattatok van?

Akkor az öt egri a következőket fogja mondani: Ezt kellett tennem, mert nagy volt a nyomás; Azt gondoltuk, hogy ez egy jó megoldás lesz; Nem értettem vele egyet, de kötött a frakciófegyelem; Most is így döntenék; Én ott sem voltam…stb. Mindig ezt mondják.

Aztán egy darabig csak behúzott nyakkal sétálgatnak majd a Dobó téren, elrévednek a távolba és azt mondják: történtek hibák. Később egyre peckesebben járnak-kelnek, hiszen nagy dolgokat hajtottak ők végre: úgy volt, hogy a „A Föld fog sarkából kidőlni, Semmik vagyunk, s minden leszünk!” – elvégre rajtuk múlt, az öt egrin, Habis Lászlón, Herman Istvánon, Horváth Lászlón, Lukács Tamáson, Nyitrai Zsolton.

Ők öten amúgy a mindennapokban rendes, kedves, esetenként jópofa, segítőkész emberek.