Egri Szín: Milyen út vezetett el idáig?

Hagymási József: Amióta a szőlő és bor ágazatban dolgozom, mindig törekedtem arra, hogy egyre jobb és magasabb minőségi szinten végezzem a munkámat, és talán ennek köszönhető, hogy elnyertem ezt a díjat. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy mindez természetesen nem csak az én érdemem. Sokat köszönhetek a körülöttem lévő segítőimnek, a munkatársaimnak és nem utolsó sorban a családtagjaimnak. Az elismerés tehát egy komoly csapatmunka eredménye, a díj az ő érdemük is.

Egri Szín: Mit gondol, ez az elismerés mire kötelezi a továbbiakban?

Hagymási József: Az elismerés mindenképpen megmutatta azt, hogy helyes úton járunk, jó irányba haladunk. Természetesen ez nem csak egy lehetőség számunkra, arra kötelez, hogy továbbra is ilyen vagy még magasabb szinten végezzük a munkánkat. Másrészt fontos, hogy az emberek és a külvilág elvárásainak is megfeleljek, természetesen megalkuvás nélkül.

Egri Szín: Ön szerint mi a legnagyobb elismerés egy borász számára?

Hagymási József: Könnyű lenne azt mondani, hogy ez a díj, amit mi most megkaptunk. Szerintem azonban ez nem így van, mondhatnám azt is, ez csak egy pillanat az életünkbe. Az egyik legfontosabb talán a vásárlók, a közönség visszaigazolása és elismerése. Fontos, hogy olyan leveleket, telefonokat, e-maileket kapunk, amik megerősítenek abban, hogy jól végezzük a dolgunkat, jó irányba haladunk. Talán ez tölt el bennünket a legnagyobb megelégedéssel.

Egri Szín: A borászatban, illetve a borokat tekintve is biztos vannak trendek. Borászként mit gondol, milyennek kell lennie egy 2011-es bornak?

Hagymási József: Ahányféle ember van, annyi féle ízlés, és minden ember ízlésének nem felelhet meg egy bor. Természetesen vannak divathullámok, de az irány tulajdonképpen egy úton halad, néha vannak jobbra, balra kilengések. Léteznek úgynevezett techno borok, amik óriási technológiai befektetések árán jön létre. Ma már minden gépesített, emberi kéz érintése nélkül is lehet borokat készíteni. De még mindig vannak természetesen kézműves borok, amiket szinte gyertya mellett készítenek el a pince mélyén. Mi e kettő között mozgunk, tulajdonképpen felismerve azt, hogy olyan minőségi szőlőt kell termelni ami egyedülálló. Több tömbbe vannak a szőlőink különböző dűlőkbe, ezek mind tükrözik azt a minőséget, amit az adott hely tud. Pincéinkben egy folyamatos technológiai fejlesztés van, hiszen a mai kornak megfelelően úgy gondoljuk, hogy a gépek nélkül nem tudunk olyan minőségi munkát végezni, mint amit elvárnak tőlünk, vagy amit mi is elvárunk saját magunktól. Valahol középen haladunk ebben a témában, megtartva azokat az egyedi stílusokat, amiket a dűlős borok, kézműves borok tudnak, de segítségül hívjuk a technikát is.

Egri Szín: Sok jót és rosszat lehet hallani a borászok összetartásáról illetve széthúzásáról itt Egerben. Ön mit gondol, mi az, ami előreviszi, és mi az, ami gátolja az egri bor hírnevét?

Hagymási József: Engem mindig is az összefogás vezérelt, és mindig is szerettem volna egy olyan szerepet betölteni itt a borvidéken, aki megpróbálja irányítani és szinte összefogni a borászokat, vagy legalább is az élcsapatot. Jelenleg több ilyen közös munkába is részt veszek, létre jött például egy olyan olaszrizling, amit összefogásbornak nevezünk, egy ötös fogat készítette, benne volt Lőrinc György, Gál Lajos, Sike Tamás, Rabóczki Attila és jómagam. Ezt közös borokból készítettük, közösen palackoztuk, közösen végeztük a munkákat, majd közösen hoztuk forgalomba a bort, ezzel is reprezentálva azt, hogy a borvidéken igen is létezik összefogás. Jelenelg a Szépasszonyvölgyi Egyesületnek is a tagja vagyok. Itt 14 pincészet részvételével készítettünk egy vörösbort, 14 fajta borból. Ez is azt mutatja, hogy összefogtunk, és igen is létezik összefogás az egri borvidéken. Hogy válaszoljak a kérdés második részére, szerintem ez az, ami előbbre viszi a borvidéket. Megemlíteném, hogy az Egri Csillag is szép példája az összefogásnak. Olyan fehérbort készítettünk, ami szintén valamilyen szintű összefogásra ösztönzi az itteni borásztársadalmat. Hiszen ha kifelé egységesnek mutatkozunk, akkor az elismerés is meg fog jönni előbb vagy utóbb. Fontos az is, hogy a közös munka során lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban megismerjük egymást, rájövünk arra, hogy az idáig számunkra idegenként kezelt kolléga, akiről szinte nem tudunk semmit, ugyanolyan esendő ember, mint mi magunk vagyunk, nekik is vannak rossz napjaik. Egy-egy közös este folyamán az ember leszűri azt is, hol helyezkedik el a borászata a többi között.

Egri Szín: Azt veszem észre, hogy a borász szakma nem egy foglalkozás, hanem már-már egy életmód, egy életszemlélet. Aki erre szeretné adni a fejét, annak mit tud javasolni, miért válassza ezt a szakmát? Miben rejlik a borászat szépsége?

Hagymási József: Először is kösse fel a gatyáját, mert ez nem egy félemberes munka. Nem olyan, hogy bemegyek egy hivatalba vagy elvégzem délelőtt a munkámat és délután szabad ember vagyok. A szőlőben korán reggel kezdődik a munka, napközben pincében, hivatalokban telik az idő, délután ismét pince, illetve szőlő, este pedig a vendéglátás irányába kell elmozdulni. Jönnek a borkedvelők, az érdeklődők, a kereskedők az ország minden pontjáról. Ez tehát egy huszonnégy órás munka. Másrészt ez egy nagyon tőkeigényes foglalkozás, hiszen ha belegondolok abba, hogy mikor az ember kinézi az első szőlőterületet, vagy szőlőnek való földet egy dűlőben, akkor már ott mélyen bele kell nyúlni a zsebébe, és onnantól kezdve még legalább 10 év, mire a polcon meglátja a neve alatt a saját borát. Az évjáratok mindig különbözők, amikor az ember egy kicsit hátradől, hogy én már mindent tudok a borászatról, akkor jön egy másik évjárat, és minden borul. Aztán jövőre megint más kihívás lesz és megint másfajta körülmények, másfajta alapanyaggal kell dolgozni. Mindezeken kívül nagyon fontos a szakmai elhivatottság, a pincében a fegyelem,a percre pontosan elvégzett munka. Ha ezeket mind betartja valaki és elég alázatos az ember, akkor megvan az eredménye. Arra azonban ne számítson senki, hogy ma elkezdi és holnap kitűnő borokat fog készíteni. Nekem az egész életem benne van ebben, túlzás nélkül mondhatom, hogy gyerekkorom óta ezzel foglalkozom. Az elmúlt 40-50 év tanuló idő volt, ami az alapok elsajátítására szolgált.

Egri Szín: Zárásként térjünk vissza a díjra, amit nyert. Mennyire inspirálja ez a továbbiakban?

Hagymási József: Egyszerűen válaszolva nagyon. Egyrészt meglepett, természetesen nagyon jól esett, nagyon büszke vagyok rá. Egy hosszabb munka után, mikor az ember kezdene elfáradni, kezdene egy kicsit ellaposodni, egy kicsit hátradőlni, akkor egy ilyen díj szinte felrázza az embert. Elgondolkodik azon, hogy mi a teendő, mit csináltam jól, mit csináltam rosszul, ezenkívül egy bizonyos erkölcsi tartást is biztosít az embernek. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy mostantól kezdve akármit nem tehet meg az ember, hiszen felelősséggel tartozik a többiek felé, a többiek irányába, hiszen ha egy ismert név pici hibát követ el, az már mások szemében nagyon nagynak számít, míg ha egy kis ember, vagy egy ismeretlen borász nagyot botlik, azt észre sem veszik.