Dr. Kövér Lászl ó
az Országgyűlés elnöke részére

Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 91 . § alapján szóbeli kérdést kívánok benyújtani Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrhoz „Szakma vagy munkanélküliség? ” címmel.

Tisztelt Miniszter Úr !

A képzés és szakképzés helyzetének ügye hazánk jövőjének kulcskérdése. Az elkövetkező évek, évtizedek sikere igen nagymértékben azon múlik, hogy a felnövekvő nemzedék képzettsége biztos alapokon nyugodjék, hogy tudása modern, versenyképes legyen, alkalmas arra, hogy a ma diákjai munkavállalóként munkahelyhez jussanak, és munkájukkal megfelelő életkörülményeket biztosítsanak maguknak.
E cél elérése érdekében úgy kell alakítani a magyar képzés és szakképzés rendszerét, hogy egyaránt megfeleljen a legjobb magyar hagyományoknak és nyitott legyen arra az átalakulásra, amely az egész fejlett világ oktatásügyét jellemzi. A tanulás ugyanis gyerekkortól időskorig teljes mértékben végig kíséri életünket.
A képzés szakképzést egy egységes egészként kell kezelni, ami megpróbál a lehető legjobban idomulni a gazdaság által elvárt követelményeknek.
Úgy tűnik, a mostani hatalom szándékosan kívánja elbutítatni saját nemzetét. Elfogathatatlannak tartjuk, hogy a szakképzés rendszerének mostani átalakítása alapvetően a gazdasági kamarák véleményére épül, és ezzel párhuzamosan háttérbe szorul az oktatás esélyt teremtő funkciója . Nem lehet egy síkon fejleszteni ezt a területet sem . Az önöket megelőző szocialista vezetésű kormányok a TISZK-ek kialakításának, a szakképzés fejlesztésének és a tanulószerződések számának növelésének ösztönzésével, a duális képzés erősítésével javították a gazdaság versenyképességét és segítették elő a munkahelyek születését. Ezt többek között azzal értük el, hogy módosítottuk a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló törvényeket.
A szakmunkásképző intézményekben tanuló, szociálisan és mentálisan hátrányos helyzetű, sok esetben tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok számára 2005-ben indítottuk el a Szakiskolai
Fejlesztési Programot, amellyel esélyt biztosítunk a rászorulók számukra a szakmaszerzésre, a munkaerő-piacra történő belépésre.
Elutasítjuk, és bűnös lépésnek tartjuk a tankötelezettségi korhatár drasztikus, 16 évre történő leszállítását, amellyel az állam lemond egy teljes korosztályról, és magára hagyja különösképpen az érintett leghátrányosabb helyzetben élő gyermekek, fiatalok ezreit. A Kormány döntésének eredményeként ellátatlanul maradhatnak azok a tizenhat évnél idősebb gyermekek, akik tanulmányi eredményük miatt vagy más okból, ha akarnak, akkor sem nyernek felvételt semmilyen iskolába.
Azt is meggondolatlan lépésnek tartjuk, hogy egyoldalúan kívánják átalakítani a képzés és szakképzés rendszerét.

Tisztelt Miniszter Úr
Miért van szükség valójában a korhatár drasztikus, 16 évre történő leszállítására? Miért akar a kormány az európai élvonalból a sereghajtók közé kerüli ebben a kérdésben? Mi lesz az így a feleslegessé váló tanárok százaival, hol fognak elhelyezkedni? Miért kapnak a kamarák valós teljesítményük és súlyuknál nagyobb beleszólást a képzés és szakképzés rendszerének az irányításába? Miért szorítják háttérbe az ezen a területen működő többi szereplőt?

Tisztelettel várom válaszát!