A Krétakör levele az egri színházért
Független adományoz kőszínháznak
A Krétakör válasza a Theátrumi Társaság levelére:
Tisztelt Magyar Teátrumi Társaság!
Az egri Gárdonyi Géza Színház megmentésével kapcsolatban fogalmazott felhívásukat köszönettel megkaptuk. Megértve az egri intézmény rendkívüli helyzetét, az alábbiakban a szolidaritást vállalókhoz szeretnénk csatlakozni.
Nem szeretnénk ugyanakkor megkerülni a csődközeli helyzethez vezető út szakmai visszásságainak szóvá tételét. A Gárdonyi Géza Színház az elmúlt években a magyar színházi élet fontos műhelyévé vált, mégis, a közelmúltban lezajlott igazgatóváltás következtében felállt új vezetés az elért eredményeket nem kívánta elismerni, a színház megújításáért dolgozók munkáját nem kívánatosnak, az új irányvonallal össze nem egyeztethetőnek minősítette. Bár nem volt lehetőségünk testközelből végigkövetni az eseményeket, azok a távolból szemlélve meglehetősen elszomorítóan hatottak.
Mindezek mellett – de nem mindezek ellenére – gondoljuk azt, hogy egy megyeszékhely kiemelt kulturális intézménye nem szűnhet meg, dacára az ízlés és az etika tekintetében fennálló nézetkülönbségeinknek.
Amennyiben az intézmény a jövőben transzparenssé teszi a gazdálkodását, és megismerhetővé teszi mind a szakmai szervezetek, mind az érdeklődő nagyközönség számára a csődhelyzet kialakulásának részletes történetét, úgy az intézmény megmentésének érdekében a következő ajánlatot tesszük:
A Krétakör 2010. júniusa óta nem részesül központi költségvetési támogatásban. Idén a NEFMI által a „VI”-os kategóriába sorolt előadóművészeti szervezetek számára kiírt pályázatra mi is beadtuk a magunk anyagát.
Pályázatunk pozitív elbírálása esetén vállaljuk, hogy akármekkora összeggel is támogatja működésünket a minisztérium, a teljes összeg 0.2%-ával hozzájárulunk az egri intézmény konszolidálásához.
Szeretnénk, ha felajánlásunk mértéke iránymutató lenne mind a Magyar Teátrumi Társaság tagsága, mind az érdekvédelmi szövetséghez nem tartozó más színházi intézmények számára is.
Felajánlásunkat és javaslatunkat azért tesszük, mert úgy gondoljuk a szolidaritás fontos érték, amely jelenleg szakmánktól fájdalmasan idegen gyakorlatnak számít. Elvárjuk, hogy érjen véget az alkotói elgondolások különbözőségeinek okán gerjesztett ellenségeskedés független előadóművészek és állami-önkormányzati színházak között: kötelezzük végre el magunkat kölcsönösen a szakmai és adott esetben anyagi szolidaritásvállalás mellett!
Budapest, 2011. június 10.
Gulyás Márton Schilling Árpád
Krétakör – ügyvezető Krétakör – művészeti vezető
Ma feladtam a lottószelvényeimet, s ha nyerek, hajlandó vagyok 2%-kot a színház ügyének szentelni!
Ajánlatom tízszerese a Krétakörének, de úgy érzem, mint egri polgárnak, aki legalább kétévente egyszer elmegy a színházba, kutyakötelességem.
Egyébként is kíváncsi vagyok a nemzeti elkötelezettségű konzervatív népszínházra, mert olyat még sose láttam. Biztos valami újszerű, mert nem bántanák ennyit. De ha a megyeielnök is azt mondta, hogy jó lesz, akkor biztosan, mert ő (a szabórobi) igen komoly ember.
Hajrá Blaskó, ne hagyd magad! Mindenkit lenyomtál, ember már nem áll veled szemben. Kár, hogy a tények ilyen makacs dolgok.
Lehet támogatásból támogatni? Vagy úgysem kap a Krétakör semmit, és abból támogatja a herdáló (nem pénzt, tehetséget) egri színházat. A semmivel.
Én már felajánlottam a 25 rubelesemet, amelyet az előző vezetés szórt szét a nézők közt (felelőtlenül) A Mester és Margarita előadásán. Ki az ördög társul még...?
Kihagytam 1-ből, hogy ez a KRÉTAKÖR módszertani leírása. :)
Tisztelt Gulyás Márton!
Tisztelt Schilling Árpád!
Azt gondolom, hogy amit Önök fölajánlottak példaértékű, nemes gesztus, különösen annak fényében, hogy Önöket, az Önök működését a magyar állam nem túl \"fényesen\" támogatta eddig. Ahhoz a szellemi értékhez képest bizonyosan nem, amit hosszú éveken keresztül létrehoztak!
Különös figyelmet érdemel levelük többi része is!
Gratulálok!
Az egri polgárok egyikeként: köszönöm!
További munkájukhoz sok sikert kívánok!
Szegvári Menyhért ( az egri színház volt rendezője )
Csak egy kis frissítő az osztályfőnöki órák módszertani segédletéből:
Salamon király híres volt bölcsességéről, igazságos ítéleteiről. Egy napon két asszony jelent meg előtte. Az egyikük a következőket mondta:
„Uram, én és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Nemrégen a világra hoztam egy fiút. Három nappal később neki is fia született. Továbbra is együtt éltünk ugyanabban a házban. Mindegyikünk a saját gyermekét gondozta. De az elmúlt éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia. Erre éjnek idején felkelt, s míg én aludtam, és nem vettem észre, hogy mit cselekszik, elvette a mellemről a fiamat, és a halott gyermeket fektette oda helyette. Virradatkor vettem észre, hogy nem a saját fiam fekszik mellettem.”
A másik asszony azonban ellene szólt: „Hazudsz! A te fiad halt meg, az enyém maradt életben.”
A másik azonban váltig állította, hogy az ő gyermeke az, aki életben maradt.
A király végighallgatta őket, és elgondolkodott a történteken. Nagy csend lett körülötte, mindenki várta az ítéletet. Akkor a király a következőt mondta: „Rajzoljatok egy krétakört a földre, és helyezzétek el benne a gyermeket!”
A szolgák teljesítették a parancsot, és mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Salamon király akkor így szólt az asszonyokhoz:
„Azé lesz a gyermek, aki a kettőtök közül magához tudja húzni őt, az igazi anyának biztosan nagyobb az ereje.”
Akkor az az asszony, akinek meghalt a fia, teljes erejéből maga felé vonta a gyermeket, mert erősen akarta, hogy az övé legyen. A másik asszony azonban megijedt, hogy fájdalmat okoz a kicsinek, és elengedte őt:
„Inkább lemondok róla, minthogy ketté szakítsam!”
Salamon erre meghozta az ítéletet:
„Az az igazi édesanya, aki inkább lemond a gyermekéről, de nem engedi, hogy baja essék. Kapja tehát ő vissza a fiát!”