E gyertyák csonkig égnek Egerben
Olvasónk írta
2011.05.12.00:00
Tegnap este az egri Gárdonyi Géza Színházban igazi színházi élményben volt részünk… Márai Sándor, a jelenkorban világsikert arató kassai polgár, erősen kötődik Egerhez is…
Régóta vártam hasonló színházi sikerre, amely végre megszületett: május 10-én!
Márai művét igen nehéz jól színre vinni, mert negyven év távolában rejlő erkölcsi-lelki konfliktusokra keres választ, olyan remekműben, amelynek színpada az emberi lélek, az erkölcs és felelősségmorál dimenziója…Ebből származik az az óriási feszültség, amely áthatja szinte minden pillanatát ennek a darabnak.
Mogyoróhéjban…!
Beke Sándor rendezése örömteli – mondjuk i bátran: diadalmas! – visszatérést jelentett az egri színházba, oda, ahol az elmúlt tíz évben egyetlen rendezést sem kötődött a nevéhez, pedig mindvégig Egerben élt, oda, ahol 5 éven át igazgató-főrendezőként sikerrel folytatta igazgató elődjének, a nagyszerű Gali Lászlónak szervező- és rendező tevékenységét…
Irodalomtanárként annak külön is örültem, hogy a Márai textusát a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta nemcsak a rendező, hanem a kitűnő színészgárda is.
Pólos Árpád óriásit alakított. Csodáltam fizika erejét, vitális energiát, a teljes embert próbára tevő színészi játékét. Azt hiszem, erre a szerepre nála jobban aligha lehetett volna választani a jelenlegi magyar színészek közül. Ez a főszerep az ő számára valóban telitalálat volt. Felmagasodott a szerepében, végig bírta erővel, lendülettel, feszültségteremtő képességgel, istenadta színészi tehetségével…
Kelemen Csabát végre egy méltó szerepben láthattam!
Felnőtt a főszereplőhöz, igen kiváló produkciót nyújtott. (Baráti észrevételem: Pólos Árpádot ebben a darabban nem lehet felülmúlni, vele rivalizálni sem érdemes. Egyértelmű a feladat lényege: a főszereplőhöz igazodva kell a közös ügyet diadalra vinni. Talán kevesebb „lendületadó többletgesztussal”, vagyis kar- , kéz-, ujj, és fejmozgással még kifejezőbb lehet majd Kelemen Csaba remek színészi játéka!)
Mimi Kivételes mélységig értő szerepfelfogást érvényesített… A hűséges, az arisztokrata családhoz családtagként hozzátartozó nőszerep csodálatos lehetőségeit a realizmust (tényigazságokat is!) a művészetével, esetenként affirmatív iróniával is varázslatossá tevő művészet lényegét tudta érvényre juttatni…Igen széles skálán játszott, sokoldalú tehetségét példaértékűen kamatoztatta…
Azt hiszem, a legjobban Mimi érezte meg, hogy neki mi a szerepe az összprodukcióban, színészi játéka kitűnően társult a főszereplő remekléséhez és hatékonyan tudta kiteljesíteni, megoldani a neki szánt feladatot.
A tábornok szolgája frappánsan töltötte be szerepét: megjelenése, megszólalása, színpadi mozgása is kitűnő volt… Teljesítménye nagy elismerést érdemel.
Krisztina
néma, áttűnő, csak vizuális, égi-éteri megjelenítés a rendezés egyik nagy, tüneményes leleménye volt.
Meg-megjelenése a háttérben nemcsak az időbeliséget tudta érzékeltetni, a jelen történéseit kitágítani au elmúlt idődimenzió felé, hanem szerepeltetésével a képzeletbeli NŐ átragyogását csodálhattuk meg, élvezhettünk a látvány szépségét, eredendő hitelességét…
Gratulálunk a RENDEZŐNEK, A SZERVEZŐKNEK, SZÍVBŐL GRATULÁLUNK A KIS SZÍNÉSZGÁRDÁNAK, MINDAZOKNAK, AKIK SEGÍTETTÉK, HOGY IGAZI MŰHELYMUNKÁVAL EZ MINICSPAT ENNYIRE MAGAS SZÍNVONALÚ, EMLÉKEZETES PRODUKCIÓT HOZOTT LÉTRE.
Márai szelleme érvényesült, aki tudja: a nézőhöz a szíven át vezet az út, akkor is, ha az értelméhez akar szólni…
Gratulálunk az egri Gárdonyi Színház vezetőinek, Blaskó Balázs igazgató úrnak, akit nagy örömömre elcsuklós, szavát vesztő emberként is láthattam és hallhattam a darab végén, amikor jogos lelkesedéssel megnyilatkozott…
Még egy reflexió: jó volt látni, hogy a produkciónak lelkesen tapsol polgármesterünk felesége és a város sok jeles, különböző pártállású polgára, köztük a korábbi városvezetők közül is jó néhányan.
Mindez azt is bizonyítja, mekkora integráló, szellemi-lelki értelemben is óriási kohéziós ereje van a kultúrának, az irodalomnak és mekkora szükség van Egerben egy JÓ SZÍNHÁZRA, amelybe a nézők szívesen mennek – szórakozni, gyönyörködni, örvendezni, tanulni, önmagukat, szívüket, lelküket és eszüket is jóra, szépre, igazra tanítani…
SZÍVBŐL GRATULÁLOK!
SOK-SOK ERŐT, TOVÁBBI SZÉP SIKEREKET KÍVÁNOK!
Fertálymesteri üdvözlettel:
Cs. Varga István.
Márai művét igen nehéz jól színre vinni, mert negyven év távolában rejlő erkölcsi-lelki konfliktusokra keres választ, olyan remekműben, amelynek színpada az emberi lélek, az erkölcs és felelősségmorál dimenziója…Ebből származik az az óriási feszültség, amely áthatja szinte minden pillanatát ennek a darabnak.
Mogyoróhéjban…!
Beke Sándor rendezése örömteli – mondjuk i bátran: diadalmas! – visszatérést jelentett az egri színházba, oda, ahol az elmúlt tíz évben egyetlen rendezést sem kötődött a nevéhez, pedig mindvégig Egerben élt, oda, ahol 5 éven át igazgató-főrendezőként sikerrel folytatta igazgató elődjének, a nagyszerű Gali Lászlónak szervező- és rendező tevékenységét…
Irodalomtanárként annak külön is örültem, hogy a Márai textusát a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta nemcsak a rendező, hanem a kitűnő színészgárda is.
Pólos Árpád óriásit alakított. Csodáltam fizika erejét, vitális energiát, a teljes embert próbára tevő színészi játékét. Azt hiszem, erre a szerepre nála jobban aligha lehetett volna választani a jelenlegi magyar színészek közül. Ez a főszerep az ő számára valóban telitalálat volt. Felmagasodott a szerepében, végig bírta erővel, lendülettel, feszültségteremtő képességgel, istenadta színészi tehetségével…
Kelemen Csabát végre egy méltó szerepben láthattam!
Felnőtt a főszereplőhöz, igen kiváló produkciót nyújtott. (Baráti észrevételem: Pólos Árpádot ebben a darabban nem lehet felülmúlni, vele rivalizálni sem érdemes. Egyértelmű a feladat lényege: a főszereplőhöz igazodva kell a közös ügyet diadalra vinni. Talán kevesebb „lendületadó többletgesztussal”, vagyis kar- , kéz-, ujj, és fejmozgással még kifejezőbb lehet majd Kelemen Csaba remek színészi játéka!)
Mimi Kivételes mélységig értő szerepfelfogást érvényesített… A hűséges, az arisztokrata családhoz családtagként hozzátartozó nőszerep csodálatos lehetőségeit a realizmust (tényigazságokat is!) a művészetével, esetenként affirmatív iróniával is varázslatossá tevő művészet lényegét tudta érvényre juttatni…Igen széles skálán játszott, sokoldalú tehetségét példaértékűen kamatoztatta…
Azt hiszem, a legjobban Mimi érezte meg, hogy neki mi a szerepe az összprodukcióban, színészi játéka kitűnően társult a főszereplő remekléséhez és hatékonyan tudta kiteljesíteni, megoldani a neki szánt feladatot.
A tábornok szolgája frappánsan töltötte be szerepét: megjelenése, megszólalása, színpadi mozgása is kitűnő volt… Teljesítménye nagy elismerést érdemel.
Krisztina
néma, áttűnő, csak vizuális, égi-éteri megjelenítés a rendezés egyik nagy, tüneményes leleménye volt.
Meg-megjelenése a háttérben nemcsak az időbeliséget tudta érzékeltetni, a jelen történéseit kitágítani au elmúlt idődimenzió felé, hanem szerepeltetésével a képzeletbeli NŐ átragyogását csodálhattuk meg, élvezhettünk a látvány szépségét, eredendő hitelességét…
Gratulálunk a RENDEZŐNEK, A SZERVEZŐKNEK, SZÍVBŐL GRATULÁLUNK A KIS SZÍNÉSZGÁRDÁNAK, MINDAZOKNAK, AKIK SEGÍTETTÉK, HOGY IGAZI MŰHELYMUNKÁVAL EZ MINICSPAT ENNYIRE MAGAS SZÍNVONALÚ, EMLÉKEZETES PRODUKCIÓT HOZOTT LÉTRE.
Márai szelleme érvényesült, aki tudja: a nézőhöz a szíven át vezet az út, akkor is, ha az értelméhez akar szólni…
Gratulálunk az egri Gárdonyi Színház vezetőinek, Blaskó Balázs igazgató úrnak, akit nagy örömömre elcsuklós, szavát vesztő emberként is láthattam és hallhattam a darab végén, amikor jogos lelkesedéssel megnyilatkozott…
Még egy reflexió: jó volt látni, hogy a produkciónak lelkesen tapsol polgármesterünk felesége és a város sok jeles, különböző pártállású polgára, köztük a korábbi városvezetők közül is jó néhányan.
Mindez azt is bizonyítja, mekkora integráló, szellemi-lelki értelemben is óriási kohéziós ereje van a kultúrának, az irodalomnak és mekkora szükség van Egerben egy JÓ SZÍNHÁZRA, amelybe a nézők szívesen mennek – szórakozni, gyönyörködni, örvendezni, tanulni, önmagukat, szívüket, lelküket és eszüket is jóra, szépre, igazra tanítani…
SZÍVBŐL GRATULÁLOK!
SOK-SOK ERŐT, TOVÁBBI SZÉP SIKEREKET KÍVÁNOK!
Fertálymesteri üdvözlettel:
Cs. Varga István.
Kedves #2! Elolvastam Cs.Varga István írását a színielőadásról, ha nem is értek egyet vele, akkor sem ragadtatnám el magam olyan alpári kommentelésre, mint Ön. Nem tudna értelmesebb érveket felsorakoztatni, hogy Önnek miért nem tetszett az előadás?
Jó lenne, ha Egerben a kultúrált hangnem és eszmecsere nem égne csonkig!!! Ezért Ön is felelős!
Én másféle véleményt hallottam a darabról. Állítólag avittas színjátszás, kiabálás ment a színpadon. A fiatalok úgy foglalták össze a darabot, hogy két öreg kiabált számukra érdektelen dolgokról.
Talán a nyílt propagandát könnyebb leleplezni, vagy vitatkozni vele. Hol vannak Egerben kritikusok? Hol van kritikai szellem? Hol van nyilvánosság? Ezek hiányát az egriek csak magukon kérhetik számon.
Talán a nyílt propagandát könnyebb leleplezni, vagy vitatkozni vele. Hol vannak Egerben kritikusok? Hol van kritikai szellem? Hol van nyilvánosság? Ezek hiányát az egriek csak magukon kérhetik számon.
Az lehetséges lenne, hogy színházhoz értő un. kritikusok is végre véleményt mondjanak az adott műről (művekről!)? Tekintettel arra, hogy április végén volt még egy -"a következő évad szellemiségét már tükröző"-, igaz, ifjúságnak szánt bemutató is.
Most május közepe van. Ennyit kell "gondolkodni"?
Igaza van az Egri Szín szerkesztőinek a fentiekben. Most már csak azt nem értem, hogy miért jobb a "nem-suttogó", tehát nyílt propaganda a "suttogónál", különös figyelemmel arra, hogy az ominózus írás (vagy "iromány") hemzseg a szakszerűtlen, olykor érthetetlen (értelmezhetetlen) kitételektől.
Egerben is akadzik a közbeszéd. Suttogó-propagandaszerűen terjednek féligazságok, vagy butácska hazugságok. Ennyi.
Elmagyarázná valaki, hogy mit jelent az ... " Olyan ritkán lehet vitatkozni Egerben dolgainkról a suttogók idejében..." mondat?
Az "Elnézést a magasabb vérnyomásért." mondat félreérthetőre sikeredett. Természetesen az esetlegesen a cikk közlésével OKOZOTT magasabb vérnyomásra gondoltunk :)
Minden olvasónknak köszönjük, ha tollat ragad és megírja a véleményét. Olyan ritkán lehet vitatkozni Egerben dolgainkról a suttogók idejében...
Tisztelt 4-es (egri Szín)!
"...amennyiben az iromány megfelel bizonyos, általunk nem túl magasra tett mércének, és a helyi közösség számára érdekes üzenetet hordoz, akkor szívesen közöljük."
Elgondolkodtató, hogy hova is van téve az a bizonyos mérce. Az is, hogy milyen "érdekes üzenetet hordoz" ez az "iromány" "a helyi közösség számára". De Önök tudják!
Tisztelt 3-as! Az írás nem cikk, vagy kritika, hanem olvasói levél. Mint ilyen nem feltétlenül tükrözi az Egri Szín álláspontját, de fontosnak tartjuk közzétenni.
Igen, amennyiben az iromány megfelel bizonyos, általunk nem túl magasra tett mércének, és a helyi közösség számára érdekes üzenetet hordoz, akkor szívesen közöljük. Ezt az anyagot ilyennek találtuk, és a kialakuló vitát tekintve nem alaptalanul. Elnézést a magasabb vérnyomásért.
"A hűséges, az arisztokrata családhoz családtagként hozzátartozó nőszerep csodálatos lehetőségeit a realizmust (tényigazságokat is!) a művészetével, esetenként affirmatív iróniával is varázslatossá tevő művészet lényegét tudta érvényre juttatni…"
Kutya legyek, ha ennek a mondatnak van értelme.
Jelzem: a többinek se sok.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ide bárki írhat "szakmai" kritikát? Vagy a "civil" kommentelők írják a lapot? Netán a színházi kritikusokat kirúgták? Ez így nem hiszem, hogy jó lenne.
Ez a Cs. Varga nem a híres csuvas kutató rendszerfüggetlen nyalógép és kenetteljes nemzetidióta? Igen, itt élt ez a zseniális Beke Egerben, szunnyadt a vulkán és most kitört. Egy Cs. Vargát el is kápráztatott. Így lesz a fingásból tűzijáték, a seggnyalóból kritikus, a farpofába ékelődött nyelvből penna. Imádom Egert 2011-ben!
Ajaj!
Egy régi tanárom a saját, elfogult rajongása után önkritikusan ezt mondta: "Bocsánat, hogy kottám így elszaladott!"