SI - megfigyelésem szerint - eddigi legkülönösebb aktivitása abban nyilvánult meg, hogy érthetetlenül lázas buzgalommal támogatta a helyi Volán tarifaemelési szándékát a városi közgyűlésen - az egri polgárok hátrányára és pénztárcájából. Azóta sem értem, hogy e kétes szándékú aktivitását miért éppen az állam egyik krónikusan veszteséges cége érdekében fejtette ki - választóinak érdekei ellenében…

SI-nek, az egykori Városgondozási igazgatónak aktív korában ritkábban juthatott eszébe, hogy az általa irányított közterület-felügyelőkek nem kizárólag a parkoló autósok sarcolása az egyetlen kiemelt feladata. Mert a bevétel volt a fontos. Pedig a köz területeinek hivatásos óvására, védelmére (is) vannak alkalmazva ezek a piszkoszöld egyenruhások, a látszólag hivatásos sétálgatók. Igen, arra (is) valók a város közterületeinek felügyelői, hogy például tegyenek rendet és tartassák be a törvényt a kutyások között – is.

Mert alapvetően háromféle kutyás ember létezik:

 Az első arra tartja a kutyáját, hogy ellenőrizze a családi házának külső körletét és jelezzen, ha valaki át akar mászni a kerítésen. Itt a kutya természetes ürítési szükségletei a magánbirtokon belül elrendeződnek. Ez tehát egy racionális, haszonelvű ember-kutya viszony. A második fajta lakásában él együtt négylábú társával, de arra csak nem tudja rávenni, hogy ugyanazt az illemhelyet használja, amit ő is. Ami érthető, mert ez a különleges lelkű, emberimádó ragadozó, aki annyi mindene képes a gazdájáért, azért csak egy kutya. A jó gazdi ezért naponta egyszer vagy kétszer sétál a jószággal és e közben természetesnek tartja, hogy a négylábú lakótársa, csámborgás közben megkönnyebbül és ide-oda pisil, kakál egyet-egyet.

Hogy hova ide-oda? A lakótelepen a parkokba a fűre, aztán gyorsan továbbsétálva. Aztán például vannak a városnak hagyományosan bejáratott, ún. kutyaszaratói. Pl. a legnagyobb, az Érsekkert, ahol egyszersmint a kutyafuttatást – gyerekek, öregek és biciklisek időnkénti ijesztgetése közepette – valamint a kutyások baráti találkozóit is zavartalanul, naponta meg lehet ejteni. Ezen kívül szinte minden városrészben vannak olyan – látszólag – elhagyatott területek, ahol a kutyasétáltatást és a vele együtt járó ,,ürítést” napi rendszerességgel el lehet intézni. A teljesség igénye nélkül néhány terület a közterület felügyelőinek – utólagos segítségeként: Az üresen álló laktanya körüli terület, a Rókus temető, Lajos városi templom környéke, a Csákó negyedi patakpart, Eszperantó sétány, valamint Eger minden közparkja – a Dobó tér is - és számos sötét utcasarok.

A hír szerint csupán pár hétig, 2011. április 14-e és május 5-e között ellenőrizték a kutyatartókat (,,a rendőrökkel és mezőőrökkel kiegészült „kutya-kommandó”) az utcákon, de nem bírságoltak csak figyelmeztettek és 16 speciális(!) gyűjtőedényt is elhelyeztek itt-ott (majd’ ezer, városi kutyának), de ,,a szükséges (kakás)zacskóról a gazdiknak kell gondoskodniuk!”.

Az ,,akció” tipikus példája – szerintem - a hangzatos, kampányszerű, ámde értelmetlen pótcselekvésnek és törvények további megszeghetőségének. Azután a felügyelők ismét visszatérhetnek a hagyományos, kevésbé fáradságos, ámde nyereséges napi rutinhoz, az autók parkolójegyeinek ellenőrzéséhez, a bírságoláshoz. A kutyaszar-kérdés tehát felfüggesztve és újabb egy évre elhalasztva…

A kettes ,,alpolgi”, enyhén fenyegető búcsúnyilatkozatában nem mulasztotta el megemlíteni, hogy várhatóan emelkedni fognak a közterületi bírságok.

Már láthatjuk is lelki szemeinkkel a harmadik fajta kutyást, a legritkábbat, aki tényleg viszi magával a kicsiny zacskót és belekotorja négylábú barátjának elhullajtott végtermékét. Közben félénken körbetekint, mert érzi, hogy milyen furcsán, rendhagyóan viselkedik…