A meghívással kapcsolatban Blaskó Balázs így fogalmazott: Egyrészt, az előadás egyik főszereplője a házigazda társulat tagja, Kelemen Csaba, másrészt Beke Sándor 1996 és 2001 között igazgatta a színházat, és nagy örömömre a következő években újra rendezni fog nálunk. Ez egyfajta módon előrevetíti azt a tartalmat és érteket, amit szeretnék megfogalmazni. Ezt alapozza meg a meghívás. Fontosnak tartom, az együttgondolkodást, a közösségvállalást. Ezért újra felvesszük a kapcsolatot a határon túli társulatokkal. Szakmai utat szervezünk nyáron, végiglátogatjuk a testvérszínházakat: elmegyünk Kassára, Szatmárnémetibe, Marosvásárhelyre, Csíkszeredára, Gyergyószentmiklósra, Sepsiszentgyörgyre, Szabadkára és Újvidékre.

 

 

 

Márai Sándor világsikerű regénye a késői leszámolás drámája. Két fiatal katona, két testi-lelki jó barát negyven évvel ezelőtt - és két gyanakvó, megkeseredett, lelkiismeretfurdalásokkal teli öregember most. A két dátum között az üresség. Nem találkoztak a negyven év alatt, egyikük a trópusokon katonáskodott, a másik a katonai szolgálat letelte után ült csak kastélya könyvtárában, és a spalettákat bámulta. De most találkoznak, és kezdődhet a leszámolás. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának. Most mindketten szembesülnek az árulással. Most, amikor már elfogytak a gyertyák. Csonkig égnek.