Tisztelt Polgármester Úr!

 

A nem létezőnek vélt közönség nevében írunk önnek levelet. „Nem létező”, írjuk, hiszen az elmúlt hetek, hónapok diskurzusai alapján egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egyesek számára kifejezetten kellemetlen velünk számolni, egyszerűbb tehát nem létezőnek, de legalábbis láthatatlanak és némának elkönyvelni minket. Ezért is szeretnénk jelezni, hogy igenis élünk, lélegzünk és hangot tudunk adni véleményünknek.

Mi eddig is – pontosan fogalmazva, eddig bizonyosan – ott ültünk a nézőtéren, és vártuk a csodát, ami nem pártolt el tőlünk ­­- valamilyen módon mindig megmutatkozott számunkra. Hol katarzis, hol meghökkenés, hol temérdek kérdés formájában, melyekről órákig, napokig, akár hetekig lehetett gondolkodni, vitatkozni, beszélgetni. Mindezek hatására valóban azt érezhettük, hogy többek lettünk, hiszen tanulhattunk önmagunkról, a világról, a színház  kicsit felnyitotta a szemünket.

Akkor válik igazán belsővé és biztossá egy meggyőződés, egy érték ha azt személyes átdolgozás előzi meg, és a felnőtt és felelős identitásnak ezek is részét képezik. Ha már egyszer felelős honpolgárokat akarnak belőlünk nevelni (mert ugye azt akarnak?), legalább legyenek következetesek!

A készre gyártott, instant válaszok, amiket a torkunkon próbálnak letuszkolni, kissé megfekszik a gyomrunkat. Ezért éreztük azt, hogy valamit cselekednünk kell.

Színészeink egy csoportja, történjen bármi is, távozik Egerből. Nehéz szívvel, de elengedjük őket, tudván azt, bárhol is legyenek, lélekben – egyesek akár fizikaliag is – velük lesznek egy-egy előadásukon.

De, hogy a táncosokkal is ugyanez történjen? Ebbe képtelenek vagyunk beletörődni!

Önök előtt sem titok, hogy Egerben egy igencsak színvonalas és pezsgő műhely kezdett kialakulni: Barta Dóra és társulata, előadásról előadásra kalauzolt minket a kortárs és egyetemes tánc -  néhányunk számára eddig még ismeretlen - világába. Aki ott ült a nézőtéren, az megtapasztalhatta, hogy minden darabbal valami újat és izgalmasat mutattak meg nekünk, a művészet élvezetének egy egészen más aspektusát tárták fel előttünk. Ráébredhettünk, hogy nem csak szavakkal fejezhetőek ki olyan dolgok, melyek körül vesznek minket. Rettentő fájó lenne, ha ennek a szellemi és művészeti kalandnak is vége szakadna itt.

Hatalmas könnyelműségnek tartanánk a város részéről azt, hogy ennyi elismert táncművészt, akik számos díjjal rendelkeznek, akikhez nemzetközileg elismert koreográfusok jöttek el, hogy velük dolgozhassanak, csak úgy elengedne. Tudomásunk van azokról az anyagiakról, amiket a város hajlandó lett volna folyósítani, hogy a tagozatot eredeti felállásban továbbra is a színház falain belül tudja. Tisztában vagyunk vele, hogy az önkormányzatok jelenlegi anyagi körülményei között a vállalás nem csekély: a gesztust értékeljük. Mégis, arra kérjük a polgármester urat és a városvezetőket, hogy ne érezzék e felajnálással az ügyet elintézettnek! A pénzügyi ajánlat mellett aktívan is lépjenek fel, hogy Eger friss, nyiladozó kulturális életét megmentsék, helyet és lehetőséget adva a tánctagozatnak.

A fáma szerint, annak idején még a császár jóváhagyásától is függött, hogy Mozart egy operája hány előadást érhetett meg. Peter Schaffer híres Amadeusában, a Figaro házassága bemutatóján egy „felséges ásítás” megpecsételte a darab aktuális sorsát. Az utókor nem a császárt igazolta. Több, mint 250 év telt el azóta. Döbbenten szemléljük, hogy ma, a saját városunkban szakértő hatalmasok személyes ízlésbeli preferenciáján múlik egy művészi alkotás, vagy együttes léte. Ezt mi nem vagyunk hajlandóak elfogadni!

Ha a város valóban szeretné itt tartani a fiataljait, sőt másokat is idevonzani, akkor igenis vegyék figyelembe azok művészeti és szellemi igényeit is! Ne lehetetlenítsék el Barta Dóráék társulatát, hanem tegyenek maradásukért!

 

Aláírható a következő címen.

 

Facebook oldalak:

Az egri táncért

Barta Dóra és társulata kell EGERNEK