Pénteken 19 órától a nagyszínpadon a Yorick Stúdió – Marosvásárhely és dramAcum – Bukarest közös produkciója a  Gianina Cărbunariu: 20/20 címmel.

1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen összecsapott a román és a magyar tömeg, a harcokban mindkét oldalon életüket vesztették és megsebesültek emberek. Mindössze ennyit tudhat meg biztosra az, aki 2009-ben a fekete március néven emlegetett etnikai zavargások felderítésére indul. A politikai közbeszéd, pártfüggő tálalásban, felemlegeti időnként a fekete márciust. A feltételezett okok, az események menete, következménye és jelentősége tekintetében nincs közmegegyezés. Az eltérő történetek, saját igazságukat őrizve, sosem léptek nyílt párbeszédbe egymással, de húsz év távlatából is meghatározzák Marosvásárhely közhangulatát és román–magyar kapcsolatait. A város intézményeiben inkább egymás mellett, mintsem együtt dolgoznak a különböző nemzetiségek. Más-más bárokba, klubokba járnak a román és a magyar fiatalok. A történelemtankönyvekben nemesik szó kisebbségi kérdésről. A 20/20 a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó emberi helyzeteket és konfliktusokat, konkrétan az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargásokat a színház eszközeivel tematizálja. A kommunista diktatúra és a ’89-es forradalom az elmúlt években számos romániai írót, rendezőt és filmest megihletett, az 1990 utáni társadalmi és politikai valóság viszont érintetlen maradt. Elővehető színdarab híján a Yorick csapata mintegy a várost kérte fel társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adja a kiindulópontját Gianina Cărbunariu anti-történelmi drámájának. A 20/20-ban nincsenek hősök vagy eszmék, az előadásnak nem célja az igazságtevés, sem a rekonstrukció. A felvillanó helyzetek, eseményszilánkok épp azt mutatják, hogy hiányzik az egyetlen, mindenekfelett álló nézőpont, amelyből a fekete március felelősségteljesen átlátható, feldolgozható, értelmezhető volna. Ami marad, az a megőrzött részletek és az örökölt történetek néha felkavaró, néha groteszk igazsága, és a posztmárciusi valóság kérdéssora. A cím – 20/20 – nemcsak március 20-át és az azóta eltelt húsz évet jelöli. A szemészetben ez a szám jelenti az egészséges látásélességet. A Yorick előadása látni és láttatni akarja a témát, hogy aztán beszélhessünk róla – anyanyelvünkön, a másik nyelvén, vagy bármilyen más nyelven. Ahogy az öt magyar és öt román színész az előadásban saját nyelvén, vagy a másik nyelvét bevallottan ügyetlenül beszélve megszólal. Kinek, ahogy sikerül.

Majd a fesztivál zárásaként szombaton 19 órától a Nagyszínpadon, Edward Albee: Peter és Jerry/Állatkerti történet című darabja, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Csokonai Színház és a Thália Színház együttműködésében jött létre.

Edward Albee, aki előbb az Állatkerti történettel, majd az 1960-as években az Amerikai álom és a Nem félünk a farkastól című darabjaival beírta magát a drámairodalom nagyjai sorába, a XXI. század első évtizedében is mesterművekkel ajándékozta meg a színházat és rajongóit. 2004-ben a nyolcvanadik életévét betöltő szerző a Hartfort Színház felkérésére egy első felvonást írt 1958-as világsikert arató egyfelvonásos Állatkerti történetéhez. A Peter és Jerry Állatkerti történet első drámai műveként alapozta meg Albee hírnevét, az Otthoni élet 46 év távlatában látta meg a napvilágot „az agyból egyenesen a papírra öntve" - vallja Albee. A darab emblematikus stílusa és nyelvezete tekintetében is. Ötvözi a drámaíró fesztelen humorát, gyakran polgárpukkasztást sejtető vágó iróniáját, a fel-felsejlő klasszikus tragédiák hangulatát és Albee maró gúnyát, melyet ugyanakkor mindenkoron aggódó emberszeretet és humánus szellem hat át. szimbolikusan öleli át a szerző fél évszázados pályafutását, hiszen míg az A színdarab egy házaspár otthoni életében kutakodik. Ann, a feleség próbálkozik azzal, hogy felrázza túlságosan is hétköznapi és érzéketlenné vált életüket. Azonban Peter, a férj mintha meg sem hallaná, később belemegy a játékba, arra kéri Annt kezdjék el újra a beszélgetést, mintha próbán lennének egy olyan darabhoz, mely történetesen az életük. Vidnyánszky Attila rendező egy valódi házaspárt kért fel a szerepek eljátszására: Rudolf Pétert és Nagy-Kálózy Esztert. Az előadás magyarországi bemutatója a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Csokonai Színház közös produkciója