Aki érti az önkormányzati működést, az tudja, hogy pl. Eger Fideszes vezetése is rendszeresen több normatívát igényel, a fel nem használtat pedig visszautalja. Ez a rendszer. Egyszerűen azért van így, mert pl. a felvett gyerekek egy része kihullik menet közben a képzésből, vagy meg sem jelenik az iskolában.

A normatívát lehet jól felhasználni, lehet rosszul felhasználni, de egy dolgot biztosan nem lehet tenni vele: hazavinni. Ezt persze nem is állítja senki. Az öt(!) évvel ezelőtti, Deák Boldizsár Fideszes képviselő által jegyzett feljelentés sorsa, amely alapján több, eredmény nélküli vizsgálat is zajlott, felettébb érdekes. Maga a vád is furcsa, hiszen a vállalt logopédiai szolgáltatást elvégezték, a pénzt kifizették, a fel nem használt mintegy 102 ezer forintot visszautalták. Előnye ebből az ügyből azoknak a gyerekeknek, családoknak lett, akik élhettek ezzel a szolgáltatással. Senki nem tett el pénzt, és ezt nem is állítják.

Persze biztos vannak jogszabályok, amiket lehet különbözően értelmezni, hogy összefogásnak minősül-e, ha az egyik tag intézménye végzi el a közös feladatot stb., de ez a lényeget nem érinti: a közügyek felelősen lettek intézve, a közpénzek felelősen lettek felhasználva, legalábbis az erre hivatott állami szervek szerint. Manapság persze, amikor egész önkormányzati testületeket vádolnak meg azzal, hogy nem szabályosan, vagy csupán egyszerűen nem jól döntöttek, akkor ennek semmi jelentősége nincs.

A statuálás a lényeg. Bebizonyítani, hogy tolvajok, csalók kompániája szívta eddig a nemzet vérét. Nem érdemes őket visszasírni, mert lehet, hogy az újaknak elképzelésük sincs semmiről, de ezeknél a régieknél biztos különbek.

Ehhez a kommunikációhoz jöhet jól az efféle habverés. Keressünk valami jó zaftosnak tetsző ügyet. Kenjük össze a volt politikus kezét fekete festékkel, fotózgassuk le a nyilvántartás számára (ez az eljárás, ha valakit meggyanúsítanak). Tudassuk vele és híveivel, hogy velünk nem lehet lacafacázni. És ami a legfontosabb: ha nincs valami komoly ügyünk, akkor keressünk egy jó régi, nyilvánvalóan elévült történetet, amelyről a bíróság, esetleg maga az ügyészség kijelenti majd, hogy elévült. Tehát nem azt, hogy nem történt semmi, hanem, hogy MINDEGY MI TÖRTÉNT, MÁR ELÉVÜLT. Csak a vád, és a gyanú marad.