A tavasszal megszokott iram jellemezte a viadalt, a résztvevők felfelé és lefelé sem kímélték magukat. A kilométerórák gyakran mutattak 60-65 kilométer/ órás sebességet. A nagy létszámú csapatok próbáltak számukra előnyös elmenésekkel előnyt szerezni. A mezőny azonban mindig összezárt, szerelte ezeket a próbálkozásokat. Egy kísérletet tett az Batorfi-Agria KTK versenyzője, Kónya Tamás is, aki a hatkörös verseny második és harmadik körében lépett el. Azonban az erős északi szélben nem tudott úgy haladni, mint a mezőny, s így elolvadt az előnye. Az ötödik körben egy újabb négyfős csapat próbálkozott a szökéssel, ezúttal sikerrel. Ennek tagja volt Fejes Gábor, az egriek kiválósága is, aki az erőfölényét kihasználva a legutolsó hegyen otthagyta szökevénytársait, s mintegy 10 kilométeren keresztül egyedül hajtva megőrizte az előnyét, összetett elsőként érkezve a célba. Az agriás Kónya Tamás, Tóth Norbert és Lengyel Gábor a mezőny első felében érkezett. Király Zoltán, a negyven feletti férfiak között a dobogóról éppen lemaradva a negyedik helyen végzett.