A leköszönő Csizmadia Tibor beugróként vitte színre az Olympiát. Máté Gábornak már nem volt érkezése megvalósítani a Hivatalszínházat, a Csörges meg! folytatását, meg amennyire tudni lehet, a pénz is fogytán volt, így egy biztos, ám takarékos befutót, Molnár Ferenc Olympiáját találta ki a direktor búcsú rendezésének. Az Olympia világsiker. Molnár 1928-ban írt drámáját már 1930-ben megfilmesítették, 1960-ban pedig Sophia Loren főszereplésével Hollywood is vászonra vitte (A botrány szele). Látnivaló tehát, hogy nem egy Selyemcipő kockázatát rejtette a darab, amelyet úgymond, csak elrontani lehetett volna. De senki nem rontotta el, sőt!

A Monarchia békeéveinek dekadenciájában játszódó mű díszletei (Cziegler Balázs) hűen adják vissza egy mondén fürdőhely fényűzését. Füzér Anni szemkápráztató fűzős ruhái a pompáért mindent elszenvedni kész arisztokrácia, szó szerint lélegzet visszafojtó hedóniáját tükrözik. Az arisztokrácia pedig tobzódik az intrikákban, az ostobaságban, a nép megvetésében, mi pedig élvezkedhetünk a sok áthallásban. Hiszen, ha manapság mindennek pont az ellenkezője igaz, akkor a hangosan plebejusságra ácsingozók valójában az új arisztokraták szeretnének lenni, azaz az Olympia miliőjébe vágynak. Ebben az összefüggésben felerősödik a mai valóság és az ántivilág elképzelt álomvilága közötti operett kapcsolat, az előadás pedig kap egy halvány narancsszínű derengést.

Fotó:Dömölky Dániel Fotó: Egri Szín

A színészek – a színház legjobbjai közül valók –, valójában blattolják Molnár művét. A kitűnő szöveg, értő kezek közt önműködő. Láthatóan a rendező „csupán” azt kéri, hogy fogják vissza magukat, ne legyen belőle vásári vircsaft, kikényszerített helyzet- és jellemkomikum. A színészek pedig játszanak. Ötvös András öntudatos magyar huszárja, önsorsrontóan öntudatos, Kaszás Gergő tábornoka rendesen debil, de nem idióta, viszont Vajda Milán Albertje olyan idióta ripacs, hogy feladja a leckét: hogyan lehet egy ripacsot nem ripacsul játszani. Schruff Milán csendőr parancsnoka a megtestesült vidéki bumburnyák, míg Fekete Györgyi Linája az udvari intrikus szipirtyó iskolapéldája. Bozó Andrea érett, okos szerepformálása az önző anya archetípusa, míg a címszereplő Szabó Emília hűvös özvegy hercegnéjébe egy csipetnyi oda nem illő fruskás bájt is csempészve oldotta meg az idejekorán jött szerepet. Remekül.

Összességében az Olympia csupa móka és kacagás. A beavatott néző és a mit sem sejtő szereplők vígjátéka. A három felvonás barátian rövid, a szünetek pont elviselhetőek, csak a büfé kínálatával vannak gondok. A premier közönség demonstratívan nem engedte le a színpadról a művészeket. A leköszönő direktor is meghajolt a publikum előtt. Ebben a meghajlásban benne volt, hogy olyasmi színházat hozott ő itt össze, amely egy-két hét alatt olcsóért is összeüt egy tomboló-teltházas nézőteret produkálni képes előadást, ha akarja.

De hát akarja a fene.