Tom Sawyer Egerben
2008.04.03.00:00
Varga Csaba 22 éves, állami gondozásban nevelkedett roma fiatal, aki színpadra írta a Tom Sawyer kalandjait. A musical próbái jelenleg is folynak, a tét: előadás a Gárdonyi Géza Színházban. Csaba bízik az örökzöld sztoriban, az emberekben, és hisz a barátságban.
Csizmadia Tibor véleménye
Az igazgatótól megtudtam, hogy van egy olyan programjuk, melyben lehetőséget ad amatőr színjátszó köröknek arra, hogy alkalomszerűen bemutathassák darabjaikat, amennyiben az valóban elér egy bizonyos színvonalat. A kérdésre, hogy mit szólt az ambíciózus roma fiatal ötletéhez, elmondta: - Én nem a bőrszínét néztem, hanem azt, hogy valaki, aki akar valamit csinálni. Bennem egy percig nem merült fel tartózkodás ezzel kapcsolatban.
Bár a darabot még nem volt alkalma elolvasni, a direktor színvonalas végeredményt vár.
Bár a darabot még nem volt alkalma elolvasni, a direktor színvonalas végeredményt vár.
Egri Szín: Hogy jött ez a lehetőség, hogy a saját darabodat állíthatod színpadra az egri színházban?
Varga Csaba: Bejártam néhány előadásra, próbákra és megismertem az Oliver című darabból is több szereplőt, köztük Mezei Bencét, akinek meséltem a Tom Sawyerről, és ő bíztatott arra, hogy ebből lehet előadás.
Egri Szín: Hogyan kezdtél hozzá? Kiket kerestél meg először ezzel az ötlettel?
Varga Csaba: Először Csizmadia Tiborral, a színház igazgatójával beszéltem és elmondtam neki, hogy van egy ilyen darabom. Megkérdeztem tőle, hogyan vihetném színpadra a színészeivel.
Egri Szín: Nem döbbent meg azon a nemes egyszerűségen, hogy csak úgy megkereste egy ismeretlen egy ilyen hirtelen ötlettel?
Varga Csaba: Kíváncsi volt rá, és személyes találkozón meséltem el neki a terveimet. Jónak tartotta az ötletet, hogy a Tom Sawyer örökzöld történetéből készüljön musical. Azt mondta, hogy a szereplőválogatást oldjam meg magam, de arra van lehetőség, hogy néhány alkalommal előadjuk a színházban, ha színvonalas műsort hozunk létre.
Egri Szín: Mi történik akkor, ha mégsem engedik a bemutatását a Gárdonyiban?
Varga Csaba: Megkerestem a miskolci színházat is, és több település polgármesteri hivatalával is sikerült tárgyalnom ez ügyben. Várják a darabot.
Egri Szín: Hányan alkotjátok ezt a csapatot?
Varga Csaba: Most tizenöten vagyunk, összesen körülbelül húsz-harminc lesz a szereplők száma.
Egri Szín: Hol próbáltok?
Varga Csaba: A Művészetek Házában próbáltunk termet találni, de nem sikerült, és az igazgató váltások sem kedveztek nekünk, nagyon drága is lenne. Egyelőre a folyosókon próbálunk, ahol végül is haladunk. Nem annyira, mintha teremben lennénk, de néha azt is kapunk.
Egri Szín: Kiktől kaptál még segítséget, azon kívül, hogy Csizmadia Tiborral sikerült megegyezni?
Varga Csaba: Szegvári Menyhért megengedte, hogy bejárjak a próbáira. Ez nagyon sokat segített. Ellátott sok tanáccsal a rendezéssel kapcsolatban, és megígérte, ha elkezdődnek a színpadi próbák, számíthatok rá. Az Iksz-alkotócsoport tagja Holló Miklós, zenéket és szövegeket írt nekünk. A dalszövegek megírásában Szalóczi Géza is részt vesz, a táncot Kása Balázs tanítja be. Csanádi Judit, a Nagyratörő díszlettervezője vállalta díjmentesen a díszletünk megtervezését.
Egri Szín: Ért már valamilyen sérelem, vagy hátrányos megkülönböztetés a színházban, roma származásod miatt?
Varga Csaba: Féltem, amikor odamentem a színházba, ahol valóban kakukktojás voltam. (nevet) Biztos sokan furcsállották, néha én magam is rosszul éreztem magam emiatt. De soha nem éreztették ott velem, hogy kevesebb vagyok bárkinél. Csodálkoztam rajta, hogy mennyire segítőkészek voltak azok, akiket a darab kapcsán megkerestem. Annyiban befolyásol, hogy roma vagyok, hogy sokszor félek segítséget kérni emiatt, de egyébként nem foglalkozom vele, csak élem az életem, csinálom, amit kell, és csak remélni tudom, hogy sikerül. Próbálom bizonyítani, hogy a tettek és nem a származás minősít.
Varga Csaba: Bejártam néhány előadásra, próbákra és megismertem az Oliver című darabból is több szereplőt, köztük Mezei Bencét, akinek meséltem a Tom Sawyerről, és ő bíztatott arra, hogy ebből lehet előadás.
Egri Szín: Hogyan kezdtél hozzá? Kiket kerestél meg először ezzel az ötlettel?
Varga Csaba: Először Csizmadia Tiborral, a színház igazgatójával beszéltem és elmondtam neki, hogy van egy ilyen darabom. Megkérdeztem tőle, hogyan vihetném színpadra a színészeivel.
Egri Szín: Nem döbbent meg azon a nemes egyszerűségen, hogy csak úgy megkereste egy ismeretlen egy ilyen hirtelen ötlettel?
Varga Csaba: Kíváncsi volt rá, és személyes találkozón meséltem el neki a terveimet. Jónak tartotta az ötletet, hogy a Tom Sawyer örökzöld történetéből készüljön musical. Azt mondta, hogy a szereplőválogatást oldjam meg magam, de arra van lehetőség, hogy néhány alkalommal előadjuk a színházban, ha színvonalas műsort hozunk létre.
Egri Szín: Mi történik akkor, ha mégsem engedik a bemutatását a Gárdonyiban?
Varga Csaba: Megkerestem a miskolci színházat is, és több település polgármesteri hivatalával is sikerült tárgyalnom ez ügyben. Várják a darabot.
Egri Szín: Hányan alkotjátok ezt a csapatot?
Varga Csaba: Most tizenöten vagyunk, összesen körülbelül húsz-harminc lesz a szereplők száma.
Egri Szín: Hol próbáltok?
Varga Csaba: A Művészetek Házában próbáltunk termet találni, de nem sikerült, és az igazgató váltások sem kedveztek nekünk, nagyon drága is lenne. Egyelőre a folyosókon próbálunk, ahol végül is haladunk. Nem annyira, mintha teremben lennénk, de néha azt is kapunk.
Egri Szín: Kiktől kaptál még segítséget, azon kívül, hogy Csizmadia Tiborral sikerült megegyezni?
Varga Csaba: Szegvári Menyhért megengedte, hogy bejárjak a próbáira. Ez nagyon sokat segített. Ellátott sok tanáccsal a rendezéssel kapcsolatban, és megígérte, ha elkezdődnek a színpadi próbák, számíthatok rá. Az Iksz-alkotócsoport tagja Holló Miklós, zenéket és szövegeket írt nekünk. A dalszövegek megírásában Szalóczi Géza is részt vesz, a táncot Kása Balázs tanítja be. Csanádi Judit, a Nagyratörő díszlettervezője vállalta díjmentesen a díszletünk megtervezését.
Egri Szín: Ért már valamilyen sérelem, vagy hátrányos megkülönböztetés a színházban, roma származásod miatt?
Varga Csaba: Féltem, amikor odamentem a színházba, ahol valóban kakukktojás voltam. (nevet) Biztos sokan furcsállották, néha én magam is rosszul éreztem magam emiatt. De soha nem éreztették ott velem, hogy kevesebb vagyok bárkinél. Csodálkoztam rajta, hogy mennyire segítőkészek voltak azok, akiket a darab kapcsán megkerestem. Annyiban befolyásol, hogy roma vagyok, hogy sokszor félek segítséget kérni emiatt, de egyébként nem foglalkozom vele, csak élem az életem, csinálom, amit kell, és csak remélni tudom, hogy sikerül. Próbálom bizonyítani, hogy a tettek és nem a származás minősít.