Vagyunk Egerben ebből a speciálisan érdeklődő fajtából úgy cca. két-három ezren, ami a város lélekszámának vagy 5%-a… Ebből az egri színház nézőterére most befértünk vagy 400-an. E szám lehet, hogy nem túl sok, de biztató. Növekedhet. Nem halt még ki az értékes kultúra iránti vágy kicsiny skanzen-városunkban – íratja velem optimizmusom. (Hogy miként becsülöm ekkorára Eger komolyzene-barátainak táborát, erről majd máskor.)

De vissza a koncertre, Banda Ádámhoz. Szerény megjelenésű, vékonydongájú fiatalember lépett a színpadra, Lalo Spanyol szimfóniájának szólistájaként. Megnyerte 2007-ben a 42. Nemzetközi Szigeti-Hubay Hegedűversenyt, koncertezett már számos országban, pl. Kínában, a New York-i Carnegie Hallban. 2008-ban a moszkvai IV. Yampolsky Nemzetközi Hegedűversenyen járt, ahonnan elhozta a zsűri különdíját, és - ilyen talán még nem is volt - külföldi létére második helyezéssel tért haza. (A verseny döntőjében Bartók második hegedűversenyét játszotta.)

Ismerni véltem Édouard-Victoire-Antoine Lalo Spanyol szimfóniáját és ha jól emlékszem, a világhírű Itzhak Perlman hegedűjátékával. Hát ezért ilyen előítéletekkel vártam. A szerző, a romantikus zene francia képviselője egy spanyol származású francia család gyermekeként, 1823-ban született, amikor például Madách Imre nálunk Alsósztregován, Nógrád megyében. Tudom, ez egy nem ide illő és véletlen egybeesés, de leírom, hogy emlékezzünk.

De megint vissza a koncertre Lalóhoz és Banda Ádámhoz. Őszintén bevallom, mivel ez volt az első műsorszám, nem figyeltem a zenekarra, mert úgy tűnt, hogy tisztességes teljesített, nem zavart feltűnő hibákkal, véletlenül hamis hangokkal, tempóban maradt és főleg mert Banda Ádám a tizedik ütemnél felemelte a hegedűjét, rátette a vonót és odavonzott minden tekintetet. Ezután el sem engedte azokat.

Mert:

Nem csak varázslatosan virtuóz volt.

Nem csak elképesztően muzikális.

Nem csak ördögien szikrázó hegedűs, mint mondták egykor Paganinire.

Nem csak zeneileg tökéletesen pontos, hibátlan.

Hanem elképesztően és lebilincselően tehetséges. Áradt belőle az a földöntúli képesség, ami nehezen leírható, de aminek hatása alól a jelenlévők közül senki sem vonhatja ki magát.

A mű elhangzása utáni tapsorkán, füttyszó és bravózás a szolidabb műfajú rockkoncertekre emlékeztetett. Banda Ádámnak Egerben hatalmas sikere kerekedett. Abszolút megérdemelten. Egy – nem zenész – ismerősöm másnap azt találta mondani, hogy ilyen fantasztikus élményt még nem élt át egri koncerten.

Az ezt követő műsorszámok már nehezebben voltak élvezhetők. Ha ugyanis valami az elején óriásira sikerül, akkor azt nem lehet tovább fokozni. Egy Milhaud nevű brazil zeneszerző sok tételű, majd mind fülsértőre megírt műve inkább kissé idegesítő volt, semmint élvezhető. A szünet után pedig az örökbecsű és megunhatatlan Maurice Ravel Bolero című slágerdarabja, mint a hangszerelés magasiskolája sem tudta túlszárnyalni a kezdet, Banda Ádámtól eredeztethető, valószínűtlen tökéletességét.

Kellemes színfoltnak számított e koncerten a figyelmes gesztus, hogy maga a karmester, Szabó Sipos Máté vállalta a műsorvezető, moderátori szerepét. Tette ezt szépen megfogalmazottan, szimpatikusan és kulturáltan. A zenekart is ugyanilyen kulturáltan és határozottan irányította, ami nem lehetett könnyű feladat. Megmagyarázom, hogy miért. Egerben nincs annyi jó hangszeres zenész, ami kitesz egy normál létszámú szimfonikus zenekart (hogy miért, az megint egy másik cikk tárgya lesz egyszer), ezért azokat leginkább Miskolcról hívják kvázi kisegítőnek. Így történt most is, ami cca. 50%-os arányt jelentett. A zenész, mint minden más művész, szereti bemutatni tudását, ha arra érdemesítik, hogy hívják. Ilyenkor általában még rá is tesz egy ,,lapáttal”. Más szóval jobban ,,nyomja” a szólamát, mert jókedvvel bizonyítani akar. Ami érthető. Ámde helytelen, mert nem erről szól a zene. Tudta ezt jól a karmester és igyekezett a túlbuzgóságokat határozott vezényléssel moderálni. Sikerül neki egy feledhetetlenül jó koncertet összehoznia.

Sajnálhatja az, aki nem volt ott. Ám de valamelyest még pótolhatja, mert az Egri Szimfonikus Zenekarral május 2-án, hétfőn is lesz koncert, melynek címe a ,,Francia krémes”, Gounod, Saint-Saens, Bizet, ami ugye nem szorul bővebb magyarázatra.

,,Jöjjetek választottak…!”