Feltételezhetően kicsit többért akarná adni albérletbe az üzletet, hogy neki is maradjon rajta valamennyi. Ez régen – hallomásom szerint – komolyan nyereséges, kvázi vállalkozásnak számított. Meg lehetett belőle élni munka nélkül. Mondom régen, amikor még nem nyílt meg a plaza, akarom mondani: Agria Park.

Némelyik üzlet csak átmenetileg üres, mert időnként akad egy-egy bátor, kockáztató kísérletező. De hiába. Azok az üzlethelyiségek, amelyek nem tudják árukínálatukkal bevonzani a vásárlót, azok két-három hónap után bezárnak. Minimum fél- másfélmilliós veszteséget ,,benyelve”.

Ezek az egyéni üzleti tragédiák sajnos senkit sem érdekelnek azok közül, akiknek törődniük kellene Eger belvárosának arculatával. Pedig mind a turistának, mind pedig a ,,benszülött”, mindennap arra járónak sokatmondóan szemet szúr e környék lassú üzleti agóniája. Ahogyan a belváros üzleteinek negyede, harmada rendszeresen megüresedik, feltételezhetően úgy csökken az idegenforgalom csúcsidőszaka is évente. Az emléktárgyakkal kereskedők legalábbis ezt tapasztalják.

Vannak olyan üzletek például, amelyek mintha meg lennének átkozva. Pl. a Széchenyi utcán a színház jegyirodájával szembeni. Ez a hely valaha hosszú évtizedekig férfifodrászat volt. Mindenki szerette, törzsvendégei csak kihalásos alapon cserélődtek. Azután a figarókat söpörte el leghamarább az új ,,piaci szemlélete” az egyre szegényedő önkormányzatnak, illetve az általa megbízott ingatlankezelőnek.

E lehangoló kezdet után hadd folytassam vidámabban. A főutcáról, a Dobó tér felé nyíló utcák egyikében a kisebb üzlethelyiségeknek ugyan szintén rendszeresen cserélődik a bérlője, de gyorsabban, mert alacsonyabb a bérleti díj. Itt már megjelentek a különlegesebb kínálatú vállalkozások is, mint például az, amire legutóbb csodálkoztam rá, nagy örömmel.

Igen örömmel és lelkesedéssel, mert egy valódi csabai kolbászbolt nyílt, ahol a tulajdonos, a kolbászkeverő árul.

Betértem kíváncsian, mert a jó kolbász szeretem. Sőt, imádom disznózsírosan, koleszterinesen, csípősen, zamatosan, sok jó fűszerpaprikával keverve mangalicából, meg másféle disznóból egyaránt.

Szereti a betérő érdeklődőt ez az eladó. Kínálja, magyarázza, majd újból kínálja és ez így megy, amíg rá nem találunk a legjobban ízlő kolbászra, ami nagyon rendben van. Őszintén és buzgón keresik a kedvemet ebben a boltban és ez nekem nagyon tetszik. Azt akarják, hogy megtaláljam azt az ízt, amiért majd legközelebb is visszamegyek. Mert jól esett, mert újból hiányzik. Szeretem azt a boltot, ahol megörülnek nekem, ha betérek. Mert a vásárlás ilyenkor nem csupán adás-vétel, hanem élménydús emberi kapcsolat. Tisztességes érdekazonossággal fűszerezve.

Szóval kérem: Kolbászt vegyenek, csabait, Egerben a belvárosban!

Utógondolat: Van a belvárosban bormintabolt nem egy, de több. Ők vajon ugyanígy kínálják portékájukat – kóstoltatva, hosszan magyarázva íz, illat és zamat találkozását?