Finn kiállítás
A pasztell és az élénk színek kontrasztjára épülő kortárs festmények, valamint bronzszobrok skandináv hangulatot varázsolnak Egerbe. Liipola nem csupán a bronzhoz értett anyanyelvi szinten, hanem más művészeti ágakhoz is, így több magyar irodalmi alkotás, egyebek között az Egri csillagok is neki köszönhetően olvasható finnül. Legtöbb szobrát, mintegy százat, hazánkban formázta meg, és ezúttal közel húsz kisebb méretű munkája tekinthető meg Békés megyében.
Yrjö Liipola (1881-1971) a 20. századi finn realizmus egyik kiemelkedő képviselője volt, jól ismerte és szerette hazánkat, 30 évig Budapesten élt. Mielőtt elhagyta volna eredeti hazáját, a Turku-i Művészegyesület rajziskoláját végezte el 1900-ban, majd művészeti tanulmányait Európa különféle városaiban folytatta, előbb a firenzei, majd a római képzőművészeti akadémián, azután Berlinben és Párizsban. 1904-ben Finnországot megszállták a cár csapatai, és Liipolának menekülnie kellett az orosz megszállókkal való szembehelyezkedése miatt.
Yrjö Liipola ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Magyarországra jött, ahol tehetsége feltűnést keltett a dualista Monarchia nemességének körében, akiknek tetszett a fiatal szobrász olasz reneszánszban fogant stílusa. Számos megbízást kapott síremlékek készítésére, és több mint 100 szoborportrét rendeltek tőle. Jelentős megrendelői között volt Habsburg József Ferenc főherceg, Anna szász hercegnő, gróf Zichy Gyula érsek és Károlyi grófnő, hogy csak néhány nevet említsünk. Liipola a magyar művészeti élet teljes jogú tagjává vált, különösen az 1909-es Velencei Biennálén kapott nagyszerű sajtóvisszhangot követően, ahol magyar művészekkel állított ki „Liipola György” néven. Ferenc József vásárolta meg tőle a Székely famunkás című bronzszobrot, a magyar állam pedig a Leselkedő című művét a Szépművészeti Múzeum számára. Kallós Ede a Vörösmarty téren elhelyezett Vörösmarty-emlékművében Liipoláról mintázta a fiatal zászlóvivő diák alakját.
A Galéria falain ugyanekkor a finnországi születésű, rendkívül sikeres festőnő, Johanna Oras olajfestményei lesznek láthatók.
Johanna Oras 1970-ben született, Turkuban. Finnországon kívül többek között a Szentpétervári Művészeti Akadémián és Firenzében tanult. Számos nemzetközi kiállításon vett részt; a párizsi Louvreban, Firenzében, Antwerpenben és Minnesotában.
A fiatal generáció művészeként Johanna Orast innovatív újítónak tartják, aki a régi csendéletfestésnek új arcot adott. Merített többek között a flamand festészeti stílusból, de sajátos, modern módon közelít a csendélethez. A művésznő részben szülőföldje, részben választott, második hazája, Franciaország ihletéséből merít, s ebből születnek változatos, a természet és a modern élet elemeit szerepeltető, feminin miszticizmust idéző csendéletei.
Hétköznapi pillanatokat, csendéleteket, mértani formákat megörökítő művei dinamikáját a pasztell és az élénk színek kontrasztja biztosítja, melyek közül a kiállításon 16, az utóbbi néhány év alkotói periódusát bemutató
A kiállítás február 8-tól 20-ig tekinthető meg.
Ez mind szép. Csak az a kérdés, hogy miért pont e két, finn művész kiállításának lett helye az egri zsinagóga?
Mi közük Egerhez?
Mi az indoka és apropója a kiállításnak?
Na jó, menjünk el, hátha ott megtudjuk!