A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezik ki. Az év két pillanatában a Nap legmagasabb déli, illetve északi pozíciója a Baktérítőn, illetve a Ráktérítőn. A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb.
A téli napfordulón december 21-én a Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában, a déli szélesség 23,5 fokán tűz merőlegesen a földre. A Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát, vagyis a leghosszabb éjszakát adja.A déli félgömbön ez a nap a nyár közepe.

A különböző korai kultúrákban is kiemelkedő jelentőségűek voltak a fontos természeti jelenségekhez kapcsolódó ünnepek, így a téli napforduló is. A hosszabbá váló nappalokat, a fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbólumának tekintették, és kultikus szertartásokat végeztek.
Az ország több pontján elevenítik fel a hagyományt, tűzgyújtással, zenés rendezvényekkel ünneplik a napfordulót.