Gorcső alatt a Szinglik éjszakája
Az önkormányzati választások szelében talán csak egy bukszus maradt Egerben, amit egyetlen párt sem kezdett meg, így nem meglepő, hogy a Szinglik éjszakája sem maradt ki a buliból. A mindent tudó ellenzék állítja, hogy az elkészüléshez adott anyagi támogatást a város, a szentszavú város állítja, hogy nem adott – ezt civilként átlátni lehetetlen, ezért felesleges is belefolyni. A cikkben maradunk a papírformánál, miszerint pusztán az ingyenes helyszínbiztosítással támogattuk a játékfilmet. Ezt pedig tettük, mert nem árt, ha látnak minket moziban, otthon, barátoknál, minél több helyen és minél előnyösebben.
És tényleg, egész átfogóan bemutatták a megyeszékhelyünket: már a bevezetőben feltűnik egy belvárosi panoráma és maga a vár is. A történet előrehaladtával pedig egyre több helyen megfordulhatunk, így előtűnik a felsővárosi lakótelep, a belváros több utcája, a Dobó tér, a színház, a pláza, sőt még az érseki pincerendszer is. Számos vélemény kifogásolta viszont, hogy a másfél órás játékidőhöz képest még ennyi jelenet is kevés a városunkról. Tisztázni kell egy tévhitet azonban, amibe sokan belebuknak: ez nem egy egri reklámfilmnek készült!
Az, hogy felajánlottuk a városunkat a médiafeltűnés érdekében, nem egyenlő azzal, hogy rólunk szól az alkotás. Ékes példa erre a 2006-os megjelenésű Jumurdzsák gyűrűje című interaktív film. Azt a (szerintem egyébként minden tekintetben példás) darabot kimondottan városmarketinges felkérésre készítették el, csak rólunk szól és jóformán csak vonzó képekben mutatja be Egert. A Szinglik éjszakájánál ez szerepéből fakadóan sem mindig van így, felül- és aluljáróban, csatornában, főúton és városszélen is mászkálunk. Viszont többször is erősen kihangsúlyozzák megyeszékhelyünket, hol beszélgetésekben neveznek meg minket, hol pedig jellegzetes helyi képeket mutatnak. Egyszer még a helységnévjelző táblánál is van egy jelenet, látszik, hogy kétségtelenül törekedtek a város megnevezésére. És nem is sikerült rosszul nekik. Ha nem városismertető-filmként várunk a mozira, hanem spontán örömködünk a feltűnő ismerős helyszíneken, bőven megkapjuk az élményt. Már ami Egert illeti.
Az, hogy milyen lett a sztori, a megvalósítás és úgy egybevetve az egész film, más kérdés. Nem is törekedtem az egri öntudatot elnyomva végigülni a másfél órát, így ha akarnék, sem tudnék pártatlan véleményt mondani magáról a cselekményről. De nem is akarok, ez a film, nekünk egrieknek talán nem arról szól. És talán ez így van jól.
A filmet 4000 forint körüli összegért meg lehet venni DVD-n, de a TV2 is műsorra tűzi majd az elkövetkező évek valamelyikében.
Forrás: http://egrinapok.wordpress.com/
Sas Tamás a rendező, nem ám Sós...