Zelnik István 1975-től 1982-ig élt Délkelet-Ázsiában, diplomáciai pályafutása a hanoi magyar nagykövetségen kezdődött.  Délkelet-Ázsiában kezdett a műgyűjtésbe, ő alapította a Magyar Indokínai Társaságot.
Műkincsei közül 100-150 darab egyedülálló, nem ismernek belőle második példányt a világon, így felbecsülhetetlen értékű. A teljes gyűjtemény piaci árát 1,5 milliárd dollárra becsülik a szakemberek. Gyűjteményéből az Andrássy úton rendez be múzeumot, amely jövő tavasszal nyílik. A múzeum különlegessége, hogy a világ egyetlen délkelet-ázsiai aranymúzeuma.
Zelnik István különleges világába egy rendhagyó portrékötettel Csúri Ákos enged betekintést. A könyvbemutatón elsőként a szerzőt kérdeztük:

Egri Szín: Milyen igény hívta életre a kötetet?
Csúri Ákos: Kettős. Az egyik az, hogy jövő tavasszal nyílik meg a Zelnik István nevével fémjelzett Aranymúzeum és senki semmit nem tud arról, hogy ki a gyűjtő, ki az a Zelnik István. Talán segít, ha van előtte egy ilyen bemutató könyv.
A másik, az a szellemi alultápláltság, amit a két vezető kereskedelmi televízió jóvoltából a mai gyermekeken tapasztalok, hogy egyszerűen a saját történelmünkkel, az elmúlt hat évtizedünkkel abszolút nem vagyunk tisztában. Ezért van ebben a könyvben egy olyan megoldás, ami talán eredeti. Korabeli cikkek kapcsolódnak Zelnik életének korszakaihoz, amelyekben van humor, bűnügy, hirdetés. Olyan korabeli híreket szedtem össze, ami Magyarország történelmét 1950-től napjainkig bemutatja. Tulajdonképpen Megmutatom mi történt Magyarországon, amikor Zelnik külföldön élt, és az olvasó nemcsak azt tudja elképzelni mi történt Vietnámban és milyen volt Kambodzsa. A saját életére is visszaemlékezik, hogy akkor jött a Tomi mosópor, a Tomi Sztár, a citromos krémtúró vagy a vajpor, amit Moszkvában találtak ki. El lehet képzelni azt, hogy nézett ki ez az ország, hogy nézett ki ez a világ, és ebben a világban milyen karriertörténete volt Zelniknek. Igazából ez a kettős cél hívta életre, de az alapvető elképzelés az volt, hogy ha valaki ilyen volumenű, milliárdos beruházásba kezd és ötven évig kutatja a saját értékeit, akkor arról tudjuk, hogy kicsoda.
Egri Szín: Ebből az is kiderül, hogy nemcsak Zelnik Istvánról szól a kötet. Mia fontos az író számára, Zelnik személye, a gyűjtemény, vagy az általa elért hírnév?
Csúri Ákos: Én az embert kerestem. Azért ez a cím: „Arany, ember”, mert az arany az adott, azt ő gyűjti.
Én gyufásskatulyát sem gyűjtök, bélyeget gyűjtöttem, de már kinőttem abból a korból, hogy azt mutogassam hölgyeknek. Ő ezt gyűjti, ez egy adott dolog, de az ember aki mögötte van…
Általában a műgyűjtőkről keveset tudunk, nem nagyon lépnek a nyilvánosság elé.
azt is sejtelmesen keresztül licitálnak árveréseken, odaküldenek embereket. Itt van egy ember, aki vállalja a nyilvánosságot, a köz elé tárja saját gyűjteményét. Ki ez az ember, miért csinálja, miért fontos neki Magyarország, mikor negyven évig nem itt élt?

Egri Szín: El lehet-e adni egy ilyen könyvet manapság?
Csúri Ákos: Szerintem igen. Nagyon szép a könyv kiállítása, ez dícséri a grafikusokat és a nyomdát. Érdekesség, talán a hírek miatt is, ez generációkon átível és nem leszűkítve csak műgyűjtőket érdeklő témakör. Egy elég érdekes, izgalmas életút bemutatása, varázslatos tájakon, kőkemény szocialista és kapitalista viszonyok bemutatásával.
Ajándékozható unokának, hogyha tanulsz, az önképzésedre ügyelsz, félreteszed azokat a  hóbortokat amik most divatosak és magadra figyelsz, lám ezt te is elérheted. Mert zelnik ilyen értelemben a saját szorgalmának köszönhetően jutott el oda, ahová eljutott.
Az anyag ismeretterjesztő, a műgyűjtői világ egy bizonyos ember szemével, és a róla alkotott véleménnyel picit talán a kulisszák mögé enged. Ismeretterjesztő a szocialista tábor történelmét illetőleg.
Egri Szín: Arról is szó volt a híradásokban, hogy Zelnik István a leggazdagabb ember Magyarországon. Mennyire fontos ez önnek?
Csúri Ákos: Egyáltalán nem, és őt sem érdekli. Engem sem.

A könyv egy céltudatos ember sikeréről is szól, ugyanakkor Magyarország egyik legnagyobb műkincsgyűjteményéről ismeretterjesztő szándékkal. Zelnik István elkötelezettsége a vele való találkozásból derül ki igazán.

Egri Szín: Mit szól ahhoz, hogy egy könyvet írtak önről?
Zelnik István: Nem lepett meg, mert miután megismerkedtünk, Csúri Ákos javasolta, hogy érdemes lenne egy rendhagyó portrékötetet kiadni rólam.
Sokat beszélgettünk. Sokat beszélgetett a családom tagjaival, illetve azokkal a barátokkal, ismerősökkel, volt kollégákkal, volt főnökeimmel, így többek között Kovács László volt külügyminiszterrel, akik közelebbről ismernek és akik érdemi információkkal szolgálhattak a személyemet illetően.
Úgy gondolom, hogy a könyv jól sikerült rendhagyó portré. Reálisan mutatja be Zelnik Istvánt az embert, a műgyűjtőt, mindazokkal az életút során jelentkező problémákkal, kudarcokkal, eredményekkel és sikerekkel, amelyek az életemnek az eddig eltöltött hatvan évét jellemezték.
Két dolog miatt örültem ennek a könyvnek. Egyrészt a rendhagyó életutam bemutatása és amit sikerült elérnem. Úgy tűnik és a gyermekkori álmaim egy részét sikerült megvalósítanom. A gyűjteményem húsz kötetben történő publikálásával, a múzeum létesítésével, egy magyar Délkelet-ázsiai Intézet indításával, egy világlap létrehozásával, a magyar fiatal orientalisztika felkarolásával, ösztöndíjakkal, professzúrával úgy gondolom, hogy egyfajta példát mutathatok a fiatal nemzedék azon tagjainak, akik szeretnének valamit Ázsiával kezdeni, vagy a jövőjüket valamilyen módon szeretnék Ázsiához kapcsolni. Ez az egyik dolog, ami motivált arra, hogy mutassák be, rendhagyó módon az életemet.
A másik dolog, hogy talán ez a könyv hozzájárul ahhoz, hogy a különböző nemzedékek, de főleg a fiatalok egyfajta példát láthatnak abban, hogyan lehet szorgalommal tanulással, kitartással, némi tehetséggel nagy dolgokat elérni. Hogy lehet gyűjtővé válni, hogy lehet értéket teremteni. Amikor úgy gyűjt az ember, hogy nem azért vásárol, hogy befektessen, ami manapság egyre nagyobb divat Magyarországon és Európában is.
És végül még egy érv, ami szerint három okot is tudok amiért örülök a könyvnek, hogy propagálja a gyűjteményemet, illetve a jövő tavasszal nyíló Aranymúzeumot.
Egri Szín: Mennyire lehet érdekes az ön személyisége, pályafutása, tevékenysége, gyűjteménye az emberek számára? Mennyire példaértékű a történente?
Zelnik István: Példaértékű olyan értelemben lehet, hogy egy vidéki fiatalemberből
is válhat olyan valakivé az ember, aki komoly, tartós értéket tud felmutatni és a köz javára tud valamit tenni.
Az én példám mutatja, hogy igenis valaki a saját erejéből is tud boldogulni az életben.
Ezt alapvetően nem anyagi értelemben értem, bár nyilván az is hozzátartozik, hiszen mindazt amit létrehozok mindenféle külső támogatás nélkül, állami támogatás nélkül hozom létre.
Egri Szín: Nagyon komoly gyűjtemény van szó. Mi a szellemi, kulturális hozadéka?
Zelnik István: Teljesen úttörő dologról van szó, soha eddig még Dél-Kelet Ázsia ötvös művészetét bemutató művészete nem hoztak létre a világon. A múzeum által képviselt művészettörténeti érték, azt hiszem világra szóló.
A gyűjtemény azon részei, amiket eddig nem ismertek, illetve teljesen újak a művészettörténészek, a történészek, a régészek, az etnográfusok és a többi tudományos diszciplína képviselői számára olyan hozzáadott értéket jelent az egyetemes kultúrához, Ázsia kultúrájának a megismeréséhez.
Van ennek egy nagyon fontos aspektusa, hogy nemcsak kulturális értéket jelent a gyűjtemény, hanem elindított egy nagyon széles körű tudományos kutatást, oktatást amiben az Ázsia iránt érdeklődő magyar fiatalokat szeretném bevonni ösztöndíjakkal, egy Délkelet-Ázsia tanszék létrehozásával. Olyan kutatási programokhoz való csatlakozással, amelyek Délkelet-Ázsiához kötődnek. Gondolok itt a Koh Kerben, a X. századi volt kambodzsai fővárosban, az őserdőben  folyó feltáró munkára, amit több mint két évvel ezelőtt kezdtünk. Az első szakasza a jövő év végén fejeződik be, a második, igazán komoly szakaszban ásatásokat végzünk majd. Egy teljes templomromot tárunk fel, illetve állítunk helyre.
Ehhez kapcsolódóan tudományos kutatási programhoz várok kutatókat, akik ebben fantáziát látnak és szeretnék egy olyan rendszert létrehozni, ami akár sok-sok fiatalnak életpályát biztosíthat.
Egri Szín: Az említett elképzelések egyik állomása, a jövő tavasszal megnyíló Aranymúzeum. Emeljen ki egy olyan alkotást, ami rendkívüli érték, csak itt látható!
Zelnik István: Nem egyet mondok, hanem egy tárgycsoportot emelek ki. A múzeum a saját koncepcióm alapján épül fel, amit a muzeológusok és a művészettörténészek, franciák, belgák, magyarok validáltak. Ennek a koncepciónak a része többek között a délkelet-ázsiai, indokínai magas fennsíkok letűnt törzsi királyságai kultúrájának , művészetének bemutatása. Ez alig ismert a világon, és a múzeumban látni lehet majd egy olyan tárgy együttest ami egyedülálló a világon. Egyetlen nagy múzeumban sincsenek ilyen aranytárgyak. Ezek különböző méretű rituális aranyszobrok, időszámításunk előtt 500-tól időszámításunk után 200-300-ig bezárólag. Ez az egyik világszenzációja a múzeumnak, de hát legalább ilyen szenzáció lesz az, az arany- és ezüstkincs, ami a Csáb királyságból származik.
ezek a királyságok az időszámításunk utáni 6-8. századtól a 17. századig léteztek, utána a történelem viharaiban és változásaiban ezek eltűntek. Az itt látható anyag csak a Vietnámi Történeti Múzeum gyűjteményéhez hasonlítható.