Nagy B. István képei a Forrásban
A december 12-ig látható, „Róma beszélő szobrai” című kiállításon Nagy B. István 1984-es római ösztöndíjának időszakában készült festményeit tekintheti meg a közönség. A légiesen megkapó munkák az örök városhoz kötődnek, annak emlékeit fogalmazza újra a festő kicsit rácsodálkozva, kicsit a maga világába helyezve.
A tárlat aktualitását adó életmű kötet anyagát H. Szilasi Ágota művészettörténész ismertette a találkozón. A 228 színes reprodukció mellett számos tanulmányt is tartalmazó album átfogja a szilvásváradi születésű Munkácsy-díjas festőművész egész életpályáját, kronológikus sorrendben követve az életpályát, ugyanakkor tematikus egységekben, dokumentumokkal körüljárva Nagy B. István művészetét.
Nagy B. István 1933-ban született Szilvásváradon. Tanulmányait az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Ferenczy Noémi, Szőnyi István és Bemáth Aurél voltak a mesterei.
A Munkácsy díjas festőművész alkotóként és művészetoktatóként is a kortárs magyar képzőművészet meghatározó egyénisége volt.
Az egyre inkább hitvallássá érett művészi felfogása az Egerben töltött évtizedei alatt teljesedett ki.
Nyugdíjba vonulása előtt 15 évig oktatott az Eszterházy Károly Főiskolán, ahol mint a Rajz-Vizuális-kommunikáció Tanszék vezetője lényegi változások kezdeményezője volt.
2006. augusztus 22-én hunyt el Budapesten.