Kíváncsian vettem kézbe városunk polgármesteri hivatalának új, színes, ingyenes terjesztésű újságát. Gondos szerkesztést, fullszínes kivitelezést és a tájékoztatás őszinte szándékát véltem/reméltem a sorok között. Igaz, a lap oldalkialakítása, tipográfiája, rossz betűválasztása egyelőre hozzá nem értést, amatőrizmust tükrözött.
Ceterum senseo: Egyébként pedig azt mondom, hogy így a közpénzt a város vezetése olyanra költi, amire bizony nincs erkölcsi joga. Mert nem lehet dolga egy önkormányzatnak a helyi tömegkommunikáció működtetése, pénzelése! Mert ezzel akadályozza a sajtószabadság érvényesülését, a demokratikus közösség véleményformálását. Előbb vagy utóbb mindenképpen az épp uralkodó pártúzus érdekeit kiszolgáló voluntarista szócsővé fog degradálódni. A lap munkatársai pedig akaratuktól függetlenül bértollnokokká alázzák magukat. Akár észlelik, akár nem.
E lap beköszönő vezércikkében a főszerkesztő, aki korábban szelíd hangú riporterként volt látható a városi tv-ben, azt írja, hogy ,,ami biztos, nem akarunk szócső lenni…”. Aha, a kis álszent naiv. Nos, egy ilyen ,,nemakarásnak” – ha komolyan gondolná – könnyen állásvesztés lehet a vége! Persze, hogy nem gondolja komolyan.
Aztán megjelent a következő havi lapszám és annak egyik oldalán a múlt század eleji klerikális reakció kései üzenete, mai formában, számítva a közvélemény és a szerkesztő – enyhén szólva hiányos -hiányos – történelem-ismeretére: Prohászka Ottokár a XX. század elején a faji önvédelem küldetéstudatával munkálkodó, vadul antiszemita, székesfehérvári püspök, országgyűlési képviselő ,,szerecsenmosdatása”, egy ügyetlenül szerkesztett, hiányos információkkal operáló cikkecskében – képillusztrációként a néhai püspök úr szelíden ücsörög.
Képzavaros kérdésem a szerkesztőkhöz: hogyan került a csizma az asztalra? Mit keres egy ilyen cikk az egri önkormányzat információs kiadványában?
Nos, igen, ez csak költői kérdés volt.
Forrás: