A „Új kommunikációs csatornák kiépítése iskolák és művészetek között, kreatív táncművészek közreműködésével” címet viselő program során két egri és négy heves megyei oktatási intézményben 295 gyermekhez viszik közelebb a tánc művészetét. A 2010. november elejétől 2011. augusztus 31-ig tartó különleges vállalkozásban 292 nem formális programelemet valósítanak meg felkészült szakembergárda bevonásával, együttműködve az egri Gárdonyi Géza Színházzal. A program egyik érdekessége, hogy siketekkel is foglalkoznak a táncművészek.
A munka sikerének egyik garanciája Barta Dóra Harangozó díjas táncművész, Érdemes művész. A projekt művészeti vezetőjeként beszél elképzeléseiről, a feladat jellegéről.

Egri Szín: Miről szól a rengeteg elemet tartalmazó program?
Barta Dóra: A program a TÁMOP felhívása. Számomra nem másról szól, mint ennek megfelelni. Ez azt jelenti, hogy amennyire módunk adódik és lehetőségeink vannak, foglalkozni a jövő generációval, figyelve a gyerekeket, elhalmozni őket minden olyan információval, ami tapasztalatainkon és a munkánkon alapszik.
A tánc és a művészet különösen alkalmas ilyen munkafolyamatra, hiszen a tánc nagyon emberközeli kapcsolatteremtő felület, a művészet egy nagyon nyitott, szabad felület. Ezzel együtt azt gondolom, hogy már meg is nyitotta azt a csatornát, amiről beszéltem.
A pályázatnak pont az a lényege, hogy nézzünk tovább, nyúljunk túl, nyíljunk ki. Ezáltal valószínűleg nagyon közel kerülhetünk önmagunkhoz.
Egri Szín: Egy ilyen uniós program hogyan kapcsolódhat Barta Dóra művészi hitvallásához?
Barta Dóra: Azt gondolom, hogy alapjaiban azonosulni vagyok képes ezekkel a hívószavakkal. A munkatempóm, s az a munka-akarás, ahogyan létezem, az pedig nagyon paralell a programmal, hiszen a program nagyon komoly kötöttségeket jelent. Rengeteg munkaórát, rengeteg résztvevővel való találkozást, felkészültséget igényel. Ilyen szempontból művészi értelemben tudok garancia lenni a programhoz.
Azt a kulturális víziót, amit elképzeltem a városban, e nélkül a program nélkül nem lehetett volna felgyorsítani, megerősíteni. Amikor rátaláltunk a programra és úgy éreztük, hogy ez kapcsolható az elképzelésekhez, létkérdéssé vált.
Egri Szín: Mennyire járul hozzá egy ilyen program Eger város kulturális jövőjéhez?
Barta Dóra: Azt hiszem, nagyon meghatározóan. Ahogy a megnyitóban el is hangzott, azért is mert nemcsak rólunk szól. A város különösen jól teljesít országosan a kulturális területen, úgy tudom, hogy elég egyedi dolog, hogy egyszerre négy pályázat is nyert.
Ha összeadjuk ezeket az adatokat, akkor olyan bázis rajzolódik ki, akiknél elképzelhetetlennek tartom, hogy egy felnövő generáció esetében ne változzék valami a városban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hatékony, nagyon inspiratív, nagyon kreatív gyerekek találkoznak ezekkel programokkal.
Egri Szín: Elsősorban gyerekeket szólít meg a program, de nyilván van közvetett hatása is. Hogyan lehet a gyereket megfogni a művészettel?
Barta Dóra: Nagyon sokan tanítunk már régóta, nagyon sokféle korosztállyal találkozunk és működünk együtt. Azon túl roppant fontosnak tartom azt a képességet, amivel megérintjük őket.
Ez a generáció valójában kicsit másképp néz a világra, kicsit máshogyan létezik. Őket lecsendesíteni és figyelemre kérni, ahhoz kell egy kulcs. Ha ezt a kulcsot én jó helyre dugom, és kinyitom azt az ajtót, akkor borzasztóan nyitott, nyugodt figyelő fiatalokkal találkozom. Számtalanszor megtörténik velem ez az öröm, ami azt jelenti, hogy én őket nem változtattam meg, csak egy pillanatra figyelemre késztettem őket.
Nem konkrét szavakkal, de remélem mindenki szánmára konkrétan értelmezhető. Kicsit más módon igyekszem tanítani, mint a hagyományos rendszerek. Egy ilyen program megengedi, a maga korlátoltsága mellet ezt a szabadságot. Azt a fajta pedagógiai szabadságot, hogy engedje a tanárt, a tanítót, időt adjon arra, hogy figyeljen. Visszafelé figyeljen a gyerekre.
Roppant fontos, hogy ez a kölcsönhatás létrejöjjön, mert erre a kölcsönhatásra kell épülnie az ilyen típusú programoknak. Mert a figyelemről kell, hogy szóljon, az egymás iránti figyelemről. Ha ez megtörténik, akkor nagyon könnyen árad az információ, nagyon aktív és kreatív lesz a felület. Én hiszek ebben, mivel volt számos pozitív élményem, s a munkatársaim is hasonló módon dolgoznak ebben, azt gondolom, hogy nagyon hatásos lehet.
Egri Szín: miért az iskolákon keresztül szólítjátok meg a fiatalokat?
Barta Dóra: Ez logisztikai kérdés. A program kiírása szerint iskolákat kell megszólítani. Én azt mondom, hogy beengedhetné az iskolán kívüliséget is, tehát a szervezetlenséget is. Annyira bonyolult és annyira nehéz a szervezési rendszere, hogy nyilván ez egy ilyen típusú könnyedség.
Ugyanakkor az a saját véleményem, hogy nem lenne fontos csak iskolákat bevonni, de megkönnyíti a munkát, és így látható, hogy melyek azok az intézmények, amelyek már irányításukban is érdekeltek egy ilyen projektben és nyitottan fogadnak egy ilyen programot. Hozzáteszem rengeteg áldozattal jár és a társintézményektől is hatalmas áldozat. Nagyon örülök, hogy sikerült őket meggyőzni ennek fontosságáról. Ők is hisznek benne és most már örülnek, hogy a program részei.
Egri Szín: A közel egyéves projekt során mivel találkozhatnak a gyerekek?
Barta Dóra: A legfontosabbak talán a tánc világnapi rendezvény, valamint a befogadó táncszínházi felületek, ahol a gyerekek a táncteremben születő tréningtől kezdve a jelmezek felpróbálásán és a színpad átjárásán keresztül egy valódi produkcióba csöppenhetnek.
Emellett történelmi társastáncokkal ismerkedhetnek meg. Tulajdonképpen a táncművészetet magukra fordíthatják, vagyis egy tanulási folyamat részesei.
Ezek mind technikai, eszközszerű megvalósítások. A program valódi lényege az, hogy mi történik utána. A programban van egy ilyen szó, hogy fenntarthatóság. Ez sok esetben gazdasági kérdés, de azt gondolom, hogy nagyon fontos komponens is. Ha úgy gondolkodunk, hogy ez nemcsak egy év, hanem sokkal több.
Egri Szín: A táncművész számára mennyire pedagógiai és mennyire művészi feladat ez?
Barta Dóra: A pedagógiai vonalat érzem nagyobb súlyúnak. A művészet meg kell, hogy találja azokat a lépcsőfokokat itt, amikkel őket megszólíthatom. Nem pontosan ugyanaz amit most én művészként élek, amit gyakorlok, és hétköznapi szinten engem megfog, ami őket. Ebbe ők betekintést nyerhetnek, de nem biztos, hogy azzal kulcsolom ki az ajtót, ami zárva van.
Tudnom kell, hogy mi az, ami őket érdekli, melyik módja. Lehet, hogy a vicce, lehet, hogy a drámája lehet, hogy a középvonala. Hogyha ezt felismerem náluk, akkor pontosam tudom mi az, amire indulnak.
Például az állatmesék kapcsán tartottunk betekintéseket, ami még nem a program része volt, de remekül sikerült. Olyan aktív volt, ahogy gondoltam, szinte minden gyerek eljött a színházba megnézni az előadást. Egy tréninget láttak és egy próbarészletet, de olyan inspiratív és szokatlan volt számukra, hogy azt gondolták igenis folytatni akarják. Ez elengedhetetlen adalék a színház nézéséhez, a színházművészet folytatásához.

A pályázat tartalmi részével kapcsolatban Mirkóczki Zita táncművész, a program koordinátora elmondta, hogy az iskolák számára eredményes és érdekes programot a megyében is igyekeznek kiterjeszteni a partnerek segítségével. A feladatok mellett, a program gazdájaként is tevékenykedő Parnasszus Táncművészeti Alapítványról is kérdeztük:

Egri Szín: Milyen céllal jött létre az alapítvány?
Mirkóczki Zita: A Parnasszus Táncművészeti Alapítvány 1997-ben jött létre, a ma is működő Pódium Tánc- és Balettiskola szülői gárdája és a mi közreműködésünkkel. Azzal a céllal, hogy a fiatal tehetségeket, gyerekeket, a növendékeket támogassa és segítse művészi fejlődésüket. A cél a későbbiek során kibővült, mert láttuk, hogy az a tevékenységi kör amit mi szeretnénk az alapítványon keresztül végezni, az már nem elég, és a professzionális táncművészet felé is kell, hogy nyisson az alapítvány. Az egyik alapcél is az volt, hogy Egernek legyen egy saját balettje. Ez a cél így fejlődött tovább.
Az alapítvány nagyrészt két vonalon dolgozik. Egyrészt még mindig támogatja a tehetséges gyerekeket, másrészt a professzionális táncművészet segíti.
Az alapítvány a Pódium Tánc- és Balettiskolának is az egyik segítője volt és a Badora Társulat mögé állt. Így a társulatnak és a társulaton keresztül a színháznak is bizonyos szinten az alapítvány pályázási lehetőségeivel segíteni tud.
EgriSzín: A most elnyert pályázat hogyan kommunikálja a táncművészetet a fiatalok számára?
Mirkóczki Zita: Azt szeretnénk megmutatni, hogy a táncművészet mindig a jövő művészete. Soha nem a múltról szól, mindig előre tekint. Az újdonság mindig is a művészetekben jelenik meg először. Sok esetben a táncművészetben jelenik meg olyan újdonság, ami meghatározó lehet a későbbiek során.
Azt szeretném, hogy  a gyerekek érezzék, hogy azért az ő művészeti águk a táncművészet, mert borzasztó dinamikus, egyik pillanatról a másikra fejlődik, és soha vissza nem tekint.
Egri Szín: Milyen elemei vannak a projektnek?
Mirkóczki Zita: A projektnek számos eleme van, amelyek közül talán a legfontosabb a beavató táncszínház, amire felépült az egész projekt. Ennek során a gyerekek megismerkedhetnek a próbateremmel, a próbatermi folyamatokon és a színpadi próbákon keresztül magával a végtermékkel, az előadással.
Az a célunk, hogy lássák ezt az alkotó folyamatot, lássák azt, hogy a táncművész élete milyen. Mutassunk nekik esetleges utat, hogy ha valamelyikükben felmerül, hogy ő is ezt szeretné csinálni. Azt hiszem, hogy a beavató táncszínház erre nagyon alkalmas, célunk az, hogy minél interaktívabban vonjuk be őket.
Már túl vagyunk két ilyen elemen, csak pozitívan tudok nyilatkozni róla, nagyon jó a visszajelzés az iskolákból.
Egri Szín: Milyen további programokkal találkozunk még a közel egy évig tartó projekt során?
Mirkóczki Zita: Nagyon fontos program a tánctörténeti áttekintés, amelyen a táncművészet történetét a kezdetektől napjainkig vetítjük végig. Az a célunk, hogy kiegészítsük a gyerekek tánctörténeti oktatását egy kicsit színházias tanulással.
A művészek kijárnak az iskolákba, és ott fogják bemutatni tíz eseményen keresztül a tánctörténet egy-egy korának elemeit. A fiatalok táncművészeti alapokat is tanulhatnak, a klasszikus balettől a modern táncig az óvodás korosztályt is megismertetjük ezzel a művészettel. Egy kicsit más irányba is kacsintgatunk, mert történelmi társastáncot összehasonlítjuk majd a klasszikus mai társastánccal.
Emellett tánchétvégén is részt vehetnek a gyerekek. Ezek kurzusszerűek, és intenzívebben, nagyobb adagokban kapják az ismereteket. Vendégművészek, koreográfusok, balettmesterek jönnek Pestről, Pécsről, akik tanítani fogják őket, tehát saját testükkel is tapasztalni fogják a táncot.
Különleges alkalom és lehetőség lesz a siketekkel való foglalkozás. Barta Dórában merült fel az ötlet, nagyon szeretett volna foglalkozni halláskárosult gyerekekkel, hogy őket is megismertessük a táncművészettel. Azért is, hogy valami plusszt és mást nyújtsunk annak ellenére, hogy ők valószínűleg másképpen, más ritmusban más dinamikával fogják megközelíteni a táncot. Szerintem ez egy különleges esemény lesz.
Egri Szín: Hogyan találtatok partnereket ehhez a programhoz?
Mirkóczki Zita: Amikor elkezdtük a partnerek keresését, akkor arra törekedtünk, hogy ne csak egri intézményeket szólítsunk meg. Mivel a színház hatóköre is nagyobb, ezért megyei szinten kerestük az együttműködő iskolákat. Így találtuk meg Gyöngyösön a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát, Felsőtárkányban az Általános Iskolát és a Napközi otthonos Óvodát, Parádon a Fáy András Általános Iskolát. Egerben az Eszterházy Károly Főiskola gyakorló iskolájával alakítottunk ki kapcsolatot.
Ezek az intézmények, nevelési, oktatási programjukban foglalkoznak művészeti ágakkal, ezen belül a táncművészettel is, és nagyon jól össze tudtuk kapcsolni a programjukat a mi elképzeléseinkkel.
Egri Szín: Mennyire partner ebben a színház?
Mirkóczki Zita: A színház az alapítványnak és a pályázatnak az együttműködő partnere lett, ugyanis nagyon sok esemény lesz a színház épületén belül. a beavató táncszínházi foglalkozással sok esetben megyünk színházlátogatásra, próbákat megnézni. A balett-teremben folyó próbafolyamatok megtekintéséhez is szükség van az együttműködésre, mivel a terem a színházhoz tartozik.
Egri Szín: Mekkora feladatot jelent számotokra ez a nagyszabású program?
Mirkóczki Zita: Amikor elkezdtük akkor is tudtuk, hogy nagy feladat, most érezzük is már. azt gondolom, hogy számunkra nagyon fontos esemény, hogy 43 millió forintot tudtunk pályázni egy olyan célra, ami nemcsak a Badora Társulatnak vagy az alapítványnak hasznos, hanem a színháznak is előnyt jelent, mert a földön járó célunk, hogy nézőszámot növeljünk.
Ezzel a gyerekeknek csak plusszt tudunk adni és segíteni a viszonyulásukat a kultúrához.