A Márton-nap a korabeli krónikákban gazdasági határnapként szerepel: a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt. A Márton naphoz kapcsolódva számos népszokást ismerünk, ilyen a Szent Márton lúdja is. A kifejezés utal a nap jellegzetes ételére és az egykori gazdasági munkákra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát, ehhez kapcsolódik a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Ennek megfelelően Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor, s ahogy a mondás is tartja: "A bornak Szent Márton a bírája". Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba.

Az ünnep Szent Márton nevéhez kötődik, aki a legenda szerint Pannoniában, Sabaria városában született és Itáliában, Paviában nevelkedett. Gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt és számos csodát tett, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését.
Egy történet szerint 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt.
Tours városának polgárai 371-ben püspökké választották. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.
Márton kultusza feltehetően már a honfoglalás előtt virágzott hazánkban. Szent István a zászlaira Szent Márton képét festette. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, tisztelték a koldusok, a katonák, a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok. Franciaország védőszentje is ő volt. Segítségét kérték tőle gyermekbetegségekben és orbánc vagy gennyes betegségek esetén.

Az Európai Kulturális Tanács által kiválasztott "Szent Márton kulturális út" Szombathely és a franciaországi Tours városa között húzódik. 
A Márton-nap alkalmat teremt szerte az országban évről évre szaporodó, kisebb-nagyobb helyi rendezvényeknek, melyeken fontos szerepe van a jó bornak és a kiváló libalakomának, a szórakoztató hagyományőrző programoknak.