Belváros
2008.03.29.00:00
Azt mondják, hogy egy kis belvárosi játékbolt azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy engednék el kifizetetlen számláit, s hogy a tekintetes testület lenne szíves mérsékelni a bérleti díját, merthogy neki az Agria Park, mint pláza, bizony betett.
Valószínűleg így van, s meglepődni sem kell az ilyen evidencián. Ezt hozza a módi, hogy a Belvárosból először a lakó funkció, aztán a kereskedelmi tűnik el. Egy darabig még burjánzanak a turkálók, aztán csak agyonfirkált, bedeszkázott üzletek kínálják magukat. A végső kimúlás előtt azonban, a bent ragadt kivagyi belvárosi urak és asszonyságok, hisztérikusan akadályozzák meg, hogy szórakoztató funkciót kapjanak az ódon falak, mert ez zavarja őket, s méltatlannak találják a fesztivált, az éjszakai bárt, az utcai zenélést patinás létükhöz. A turit nem.
Nem Eger az első kisváros, ahol a történelmi belvárost megtépázta a modernkori változás. Szerencsénkre, már újraélesztett városmagokra is van példa szép számmal, sőt olyanokra is, akik időben megtalálták az új funkciót. A nehezebb és drágább megoldás az újraélesztés.
Mondják, hogy az önkormányzat valamelyik zugában felmerült, hogy gondolkodni kéne ezen, s talán hivatalnokok negyedéves határidőt is kaptak az ügyre. Derék elhatározás, bár gyanítható, hogy nem ártana, ha a politikusok is elgondolkodnának az egyik legjelentősebb várospolitikai kérdésünkön. Például azon, hogy csábító bérleti díjakkal, vagy valódi tulajdonosokkal, a jópofa üzleteket életben lehetne tartani, esetleg vonzani, és nem csak a hecc kedvéért, hanem a patináért, a hagyományért, a Belvárosért.
Nem Eger az első kisváros, ahol a történelmi belvárost megtépázta a modernkori változás. Szerencsénkre, már újraélesztett városmagokra is van példa szép számmal, sőt olyanokra is, akik időben megtalálták az új funkciót. A nehezebb és drágább megoldás az újraélesztés.
Mondják, hogy az önkormányzat valamelyik zugában felmerült, hogy gondolkodni kéne ezen, s talán hivatalnokok negyedéves határidőt is kaptak az ügyre. Derék elhatározás, bár gyanítható, hogy nem ártana, ha a politikusok is elgondolkodnának az egyik legjelentősebb várospolitikai kérdésünkön. Például azon, hogy csábító bérleti díjakkal, vagy valódi tulajdonosokkal, a jópofa üzleteket életben lehetne tartani, esetleg vonzani, és nem csak a hecc kedvéért, hanem a patináért, a hagyományért, a Belvárosért.