Most az nem olyan lényeges, hogy húsz, uszkve harmincmillióval drágább alpolgármesteri triumvirátust üzemeltet, mint annak előtte, mert az akár be is hozhatná az árát hatékonyságban, de erre sem jel, sem tapasztalat nincsen. Amit látni lehet, hogy megháromszorozódott az alvezéri létszám, sőt még vasálarcban  a kegyvesztett Szeleczki Jánost is vállalta eltartani az egriek pénzéből.

Semmi nem indokolta, hogy ne szakmailag megfelelő alpolgármesteri rendszert üzemeltessen Eger. A Fidesz által bevezetett külsős alpolgármesteri poszt lehetővé tette volna, hogy a város működtetéséhez értő szakembereket alkalmazzanak - politikai kinevezettek helyett. Ezzel szemben a helyzet az, hogy Rázsi Botondot, a Pásztorvölgyi iskola igazgatóját megnyerte, Sós István nyugdíjas strand igazgatót felkérte, míg Saárossy Kinga Fideszes színésznőt, mint külsős szakembert elfogadta alpolgármesternek Habis. Mindez arra enged következtetni, hogy a polgármester nem kíván gyökeresen eltérni a Szeleczki által felállított mércétől. A sorból egyedül Rázsi Botond lóg ki, aki kétségkívül képvisel valamiféle progressziót.

Kisvonalúság

Az egri közgyűlésben kényelmes többsége van a polgármesternek. Kényelmes minden szempontból. Számtanilag is, meg hűség dolgában is. Maga állíthatta össze a csapat nagy részét. Mióta a magát lokálpatriótának nevező baráti kör reggelire bekebelezte a magát egri Fidesznek nevező csoportocskát, a maradékot meg Orbán Viktor szétkergette, maradt Habis László, mint az egri Fidesz. A Közgyűlés összelegózását néhány parasztáldozattal megúszta.

Habis a tapsolómalomban Fotó: Egri Szín

Az egyharmados létszámmal rendelkező ellenzéknek egyetlen külsős szakértői helyet nem biztosított, arról még tárgyalni sem akart. Ezeket a tagokat a pártok választási arányaiknak megfelelően delegálhatták. Eddig. Most minden posztot a Fidesz-Lokálpatrióta csapat töltött fel. A példátlan, és a szokásoktól gyökeresen eltérő döntés háttere kettős lehet: Vagy elementáris gyűlölet és bosszúvágy mozgatja a Fideszes városvezetőt az MSZP politikusaival szemben, vagy olyan nagy nyomás nehezedett rá a Fidesz talpasai részéről, hogy a cirka ötvenezer forinttal járó külsős bizottsági tagságot, mint koncot nekik kellett dobni. Mindkét lehetőség ijesztő. Figyelembe véve Habis erős pozícióját, ha ragaszkodik az ő általa is kialakított rendhez, akkor könnyen visszaverhette volna a külsős helyek kisajátításának óhaját. Annál is inkább, mert 2002-ben, amikor csupán két Lokálpatrióta került a Közgyűlésbe (a 26 tagból!), az MSZP-sek akkor a Költségvetési Bizottság vezetését Habisnak adták, és külsős bizottsági helyet is biztosítottak.

Reváns és bosszú

Marad az első feltételezés, hogy egyszerű bosszúvágy hajtotta a régi-új egri polgármestert, hogy felrúgja az eddigi szabályokat. Tény, hogy a szocialisták kampánya nem kímélte Habis Lászlót, de messze elmaradt a 2002-es Nagy Imre elleni gyalázkodó kampány hangütésétől, ráadásul nyíltan vállalt médiumokban terjedt, ellentétben a korábbi névtelen, és a Fidesz érdekeit szolgáló lejárató kampányokkal. Úgy tűnik, hogy Eger első embere magáévá tette a fülkeforradalmi hevület kihunyhatatlanságát, és az ellenfél irányában további éberségre törekszik.

A leszámolások persze nem csak a pártpolitikai ellenfeleket érintették. Társy József irodavezető azonnali menesztése egyesek szerint annak a jele, hogy a polgármester eltanulta Budapesten a totális hatalomgyakorlás logikáját, és nem tűr semmiféle szakmai és politikai ellentmondást. Ráadásul állítólag Társyt a Lokálpatrióták által szétzúzott Demeter-vonal helyezte vissza annakidején a Városházára. Figyelemreméltó tulajdonság, hogy információnk szerint a kegyvesztett irodavezető kirúgását Habis nem személyesen közölte, hanem távollétében megüzente azt. A sors fintora, hogy a jószerivel egyetlen igazi szakembernek tartott Társyt, aki egyedüliként akart rendszerszintű változásokat az oktatásban, első dolga volt Nagy Imrének is eltávolítani, most pedig Habis tette ugyanezt.

Megyei nyugi

Pedig Habis László láthatna más példát is. Horváth László, aki a Heves Megyei Közgyűlés nagy támogatottságot élvező elnöke lett, egyáltalán nem fukarkodott az ellenzéknek szánt gesztusokkal. Tárgyalásokat kezdeményezett a bizottsági helyekről, külsős helyeket ajánlott fel, egyszóval a kötelező csontváz-blabla mellett, folytatta az írott és íratlan szabályok szerinti működést, ami csak a mostani szokások fényében tűnik különösnek.

Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy az egri polgármester inkább választotta a kicsinyes, bosszúálló bürokrata pózát, míg a kizárólag pártkatona Horváth a nagyvonalú, együttműködő politizálást tette magáévá.

Habis László, a  kétségkívül erős választói felhatalmazás birtokában sem nagyvonalú, sem határozott nem mert lenni, helyette maradt a lebegtetés, a taktikázás, a kontraszelekció politikája. Az elmúlt négy évben azt üzengette, hogy ezt kényszerből teszi.

Most az körvonalazódik, hogy a következő ciklusnak – minden nyomás nélkül – is lényegi eleme lesz az efféle viselkedés. Igaz, most már az egri polgármesternek parlamenti képviselőként is felelnie kell budapesti szerepléseiért, például a magánnyugdíjak lenyúlásáért, az orbáni ítélethirdetéseken való önfeledt tapsikolásaiért és mindenért, amit kormánya tesz. Sokszor fog még megsértődni.