Egy konferencia alaphangulatát az adja meg, hogy miként fogadják a véletlenül betérőt, avagy a dilettáns kíváncsit. Ez esetben természetes kedvességgel és szívélyes örömmel. Feltűnő volt az egri értelmiségi arcok hiánya, és az is, hogy milyen sok volt a húszas éveinek végén járó fiatal értelmiségi. Ez a konferencia a fiatal történészek egyik megnyilvánulási alkalma, melyet ők örömmel kihasználtak.

Kis zökkenőkkel indult a program. Elmaradt Veres Gábor múzeumigazgató házigazdai köszöntője, mert akkor alakult a megyei közgyűlés, ahol minden intézményvezetőnek (szokásos biodíszletként) jelen kellett lennie. Az első előadó sem tudott eljönni, de az üléselnökségből egy férfi felolvasta az egyébként színvonalas és gondolatébresztően tartalmas előadást. Bár ne ő tette volna! Jóindulattal három alára lehetett értékelni felolvasói képességét.

Ám a türelmes közönség figyelmét mindez nem lankasztotta. A következő előadó, Dukkon Ágnes történész kalendáriumi krónikák kuruc kori tudósításait összehasonlítva és elemezve mutatta be e hírek hangsúlyait, tartalmainak változatait a kor hangulatát megidézve. G. Edelényi Nóra történész pedig korabeli híradásokat leíró és lerajzoló röplapok hosszú sorából mutatta be Európa akkori tájékoztatási módjait, a hírek tálalásának tendenciózus csoportosítását, ahol a gaz török hordából lassan méltó ellenfél vált, amikor már nem fenyegette Európát.

Az előadásokon nem köztudott eseményekre is utaltak. Például a középkor évszázadain átvonuló ún. ,,kis jégkorszak”, ahol a csapadékos nyarakat súlyos és hideg telek kísérték és befagyott a Balti tenger is. Kevés volt az élelem, mert nem hozott elegendő mennyiségű termést a föld. A vallásháborúk és éhínségek okai így más szempontból is értelmezést nyertek.

Érdemes még kiemelni Végh Ferenc fiatal történész előadását „Katonából zsellér, zsellérből polgár: a végvári katonaság (keserű) útja a civil társadalomba” címmel a 17. század dunántúli végvárainak napi életéről, megélhetési nehézségeiről. E katonapolgárok majdnem azonos rangúak voltak akkoriban a nemesekkel, nem fizettek adót, és általában kisebb irtásföldeken, szőlőbirtokon gazdálkodtak a maguk javára, kényszerű önfenntartóként. Sokuk meghatározó szerepet töltött be a környék marhakereskedelmében is. Részben kényszerből, mert a bécsi udvari kincstár csak 10 hónapi zsoldot fizetett nekik, de azt sem mindig. 1703-ban azután az osztrák császár egy tollvonással megszüntette a végvári katonaság státusát, és ezzel egyik napról a másikra e katonapolgárokat nincstelen zsellérekké fokozta le. Így már jobban érthető, hogy e fegyveres tömeg miért Rákóczi seregében találta meg remélt érdekeit és jövőjét

Színvonalas, érdekes témákkal teli konferenciát szervezett az egri Vármúzeum csapata, méltán illeti őket dicséret. Kár, hogy környékünk történelmet tanítói ezt még nem ismerték fel.