Nosztalgia és körkép a régiségvásáron

Csehi Dorina 2010.10.19.15:30

A régi tárgyak mindenkinek mást jelentenek. Sokan csak értéktelen kacatoknak tartják a megkopott, csorba, pöttyös bögréket, míg mások a fellegekben járnak, ha rálelnek egyre, ráadásul hozzá illő aljjal. Egy traktoros mintájú cigarettatárcát lehet szocreál borzalomnak is nevezni, míg másnak értékes darab a gyűjteményében. Egy azonban biztos: a régiségvásároknak romantikája van.

Nosztalgia és körkép a régiségvásáron

Csehi Dorina 2010.10.19.15:30

Hirdetés

Nosztalgia és körkép a régiségvásáron

Csehi Dorina 2010.10.19.15:30

Minden hónap harmadik vasárnapján régiségvásárt rendeznek Eger belvárosában, a Szúnyog-közi parkolóban, a Centrum áruház mögött. Reggel hattól délután négy óráig várják az árusok portékáikkal a régiségekre vadászó vevőket vagy a nosztalgiára vágyókat. Így volt ez október 17-én vasárnap is.

Egy nosztalgiával átszőtt vásári sétán újra felfedezhetjük a letűnt korok mindennapi használati eszközeit: a széntüzelésű vasalót, az ijesztő diótörőt, a sulykolót, a borbély régi eszközeit, amelyekről talán már meg is feledkeztünk. Kapcsolatba kerülhetünk dísztárgyakkal, ritkaságokkal. Mosolyra fakasztó élményt jelenthetnek számunkra a mai gépiesített világban, ha feltehetünk egy lemezt egy régi lemezjátszóra, kipróbálhatjuk a gramofont, tehetünk pár lépést egy szépen faragott vándorbottal, s gyönyörködhetünk százéves fényképekben.

Ne feledkezzünk meg a régi pénzérmékről, könyvekről, játékokról sem. Az idősebbek újra felidézhetik a gyermekkorukat a tárgyak kapcsán, de a fiatalok számára is lenyűgöző és csodálatra méltó lehet például az, hogy milyen eszközökkel tudták ellátni a feladatukat a háziasszonyok a háztartási gépek megjelenése előtt. Érdemes faggatni a tárgyakat összegyűjtő árusokat is, mert érdekes dolgokat tudhatnak az eredetükről, sőt még az adott korszakról is mesélhetnek nekünk, többet, mint az internet vagy a lexikonok.

kép Fotó: Egri Szín

A pénztárcánkat sem kell nagyon kinyitnunk, hiszen pár száz forintért már biztosan találunk valamilyen apróságot, ami nem csak egy értéktelen kacat a számunkra. Néhány ezer forintért pedig akár egy antik zsebórára vagy festményre is szert tehetünk. Aki valódi régiségeket vásárolna, keresse a mű- és régiségkereskedőket! A régiségvásár kitűnő helyszín erre, hiszen nagy előnye az antikvitás üzletekkel szemben, hogy itt lehet alkudni. Ez azonban nem mindenkinek megy könnyen, sokan kényelmetlenül érezik magukat az alkudozás során, s kifizetik az elsőre bemondott árat. Ez öreg hiba, hiszen akár 50%-kal is lejjebb tornázhatjuk az összeget, ha meg tudjuk nyerni magunknak az árust.

Könyveket már 100-500 forint között kaphatunk, s természetesen minél többet vásárolunk, annál többet engednek az árból. Konyhai eszközöket (régi lábasok, sütőformák, tálak, kaviártartó, porcelánbögre) 1000-6000 forintért vihetünk haza. A valódi antik műalkotások persze itt is drágábbak: egy aranyozott olajfestmény akár százezer forintba is kerülhet. Ha szeretnénk egy értékes darabot, de nem értünk hozzá, mindenképpen vigyünk magunkkal valakit, aki meg tudja különböztetni a bóvlit a valódi régiségtől. Ellenkező esetben nagy csalódás érhet bennünket, amikor szerzeményünket világgá kürtölve kiderül, hogy értéktelen, ósdi vackot vásároltunk sok pénzért.

A következő régiségvásár rendhagyó módon október 31-én lesz a Szúnyog-közben.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A nagy egri visszarendeződés

Esterházy Péter: „Akkor most, kérlek szépen, visszajöttek a komcsik vagy nem jöttek vissza? Visszának visszajöttek, de hogy komcsik-e?”

Visszajöttek a fideszesek. Vagy nem jöttek vissza. De akkor ki jött vissza helyettük, a képükben? És mi történt, történik, fog történni Egerben? Megannyi kínos kérdés.

Ahhoz, hogy sejtésünk legyen a jelenről és a jövőről, egy kicsit szembe kell néznünk a múlttal, meg kell értenünk, hogy mi is történt Egerben. Lényegében a teljes közgyűlést polgármesterestől lecserélték az egriek, amiből az is következik, hogy a városi cégek vezetői is nagy számban lesznek lecserélve, és valójában a teljes városi politikai elit megy a levesbe.

Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)

A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.

Lenkey-ház, az egri lombkorona sétány

Cseppben az állatorvosi ló az egri Lenkey-ház története. Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem épít napelemparkot, hanem részben az arra szánt pénzből felújít egy rossz helyen és rossz állapotban lévő jellegtelen házat, aminek egyetlen története, hogy valaha Lenkey János, az Egerben országos hírű honvédtábornok ott látta meg a napvilágot. Értsük jól, a ház semmilyen jelentőséggel nem bírt a város életében, nem volt szalon, az ellenállás fészke stb. Egyszerű lepukkant lakóház volt, ahol egy gömöri közszolga családja lakott, és itt született gyermekük, aki később tábornok és derék honvéd lett. Nem építészeti és nem várostörténeti csoda. Most meg csaknem négymillióért újítják fel négyzetméterenként, ráadásul tapintható némi összefonódás a mostani polgármester és a nyertes cég között. El sem készültek vele határidőre, bár a város átvette, ami pedig elkészült, az kívülről is jól láthatóan trehány munka, a Fideszes várigazgató és a durcás városvezetés meg nem adja ki a szerződést, mondván üzleti titok.

Harminc éve a „lokálpatriótákról”

Az Egri Est-et több mint harminc éve alapítottuk. Olyan akkori fiatalok, akik azt gondoltuk, hogy erős demokrácia, csak szabad nyilvánossággal karöltve létezik. Igazunk volt. A választás szabadságához hozzátartozik az információhoz jutás szabadsága is. Az alábbi cikk 1993. áprilisában jelent meg. Szereplőinek egy része még ma is aktív. Sokan persze már meghaltak.

Amiért mégis fontos, hogy ilyen távlatból újra olvassuk, az azért van, mert ma lényegében ugyanazok a populista szólamok öntik el az egri közéletet, amelyek végül a helyi politika kiüresedéséhez, a tehetségtelen akarnokok masírozásához vezettek. Érdemes megfigyelni, hogy az antiparlamentáris retorika egy bő emberöltő távlatából hogyan köszön vissza, hogy a demokratikus pártok hogyan lettek egy azóta a klerikálfasizmus irányába tartó rendszer kipécézett ellenségei. És láthatjuk az EVAT Zrt. bölcsőjét, amiben egy gazdasági-hatalmi torzszülött ringott.

Állampolgári Részvétel Hete Egerben

Egerben két helyszínen is összetanakodhatnak a polgárok, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyes-bajos dolgaikat. Október 6-án a Laborban Rázsi Botond igazgató úrral beszélgetnek arról, hogy a diákokat távol tartja-e az iskola a közélettől, október 8-án a Civil Közösségi Házban pedig a Családok a családokért aktivistái várják az érdeklődőket.