A Konyha
Az odakozmált tuti
2008.03.28.00:00
Hát ezért kár volt. Ritkán látni ennyi munkát elszivárogni a világot jelentő deszkák repedéseiben.
Hát ezért kár volt. Ritkán látni ennyi munkát elszivárogni a világot jelentő deszkák repedéseiben. A Konyhával nem az a baj, hogy az angliai szociorealizmus 60-as évekbeli áramlatai, mára nehezen érthetőek, hanem az, hogy a nélkülözhetetlen aktualizálás olyan silányra sikerült, mint egy túltejezett besamelmártás.
A konyha önmagában is idegesítő darab. Ez a szándéka. Szembesíteni a valóság fotórealisztikus másával a középrétegbeli nézőt. Kukkolhatjuk az önmagukat jó pénzért gátlástalanul kizsigerelő, és az őket kizsákmányoló osztályokat. Észrevehetjük, hogy az osztályok, a nemzetek, a kasztok emberekből állnak, akik hellyel-közzel egyformán éreznek, gyűlölnek és így tovább. Mérföldkő ez a darab, de nem a mai színjátszásban, hanem az angolszász kultúrkör munkásosztály-ábrázolásában. Mi csak arra lehetünk büszkék, hogy az Angliában született Wesker anyja magyar volt.
A Konyha kórusmű. Az mellékes, hogy személy szerint utálom a kórusműveket, de ez azok közül is a legszörnyebb fajtából való. Nevezetesen, miközben a kórus mondja a magáét, néha előugrik a konyhagőzből egy látszólag jelentéktelen lény, kimondja a tutit a nagy társadalmi gaz- és igazságokról, aztán visszahanyatlik a karba, mint egy guggolva rugdalózó orosz szólótáncos. Ez a forma aztán magával is csábítja Máté Gábor rendezőt. Láthatunk jelzésértékű mozgásszínház imitációt, kísérletet ipari fémzenére, és általában minden uncsi közhelyességet, amit egy modern kórusműben (na jó, Ligeti kivétel) el lehet követni, hosszan és unalmasan.
Ez a vége annak, ha valaki nem látja meg egy nem örökérvényű darabban a mulandó, az aktuális és az örök üzenetet, meg a különbséget köztük. Pedig a Konyhában ott vannak ezek, és annak ellenére ott is maradnak, hogy a közönség arcába hangosan bele lettek mondva. Néha többször is. Ez a darab 2008-ban Európában, Magyarországon, Egerben így nem működik.
Dicséret a Cziegler Balázs arányos, egységes díszletéért és a színészek többnyire alázatos játékáért.
Jók: Schruff Milán, Ötvös András, Venczel Valentin, Görög László, Bozó Andrea, Mészáros Sára
A konyha önmagában is idegesítő darab. Ez a szándéka. Szembesíteni a valóság fotórealisztikus másával a középrétegbeli nézőt. Kukkolhatjuk az önmagukat jó pénzért gátlástalanul kizsigerelő, és az őket kizsákmányoló osztályokat. Észrevehetjük, hogy az osztályok, a nemzetek, a kasztok emberekből állnak, akik hellyel-közzel egyformán éreznek, gyűlölnek és így tovább. Mérföldkő ez a darab, de nem a mai színjátszásban, hanem az angolszász kultúrkör munkásosztály-ábrázolásában. Mi csak arra lehetünk büszkék, hogy az Angliában született Wesker anyja magyar volt.
A Konyha kórusmű. Az mellékes, hogy személy szerint utálom a kórusműveket, de ez azok közül is a legszörnyebb fajtából való. Nevezetesen, miközben a kórus mondja a magáét, néha előugrik a konyhagőzből egy látszólag jelentéktelen lény, kimondja a tutit a nagy társadalmi gaz- és igazságokról, aztán visszahanyatlik a karba, mint egy guggolva rugdalózó orosz szólótáncos. Ez a forma aztán magával is csábítja Máté Gábor rendezőt. Láthatunk jelzésértékű mozgásszínház imitációt, kísérletet ipari fémzenére, és általában minden uncsi közhelyességet, amit egy modern kórusműben (na jó, Ligeti kivétel) el lehet követni, hosszan és unalmasan.
Ez a vége annak, ha valaki nem látja meg egy nem örökérvényű darabban a mulandó, az aktuális és az örök üzenetet, meg a különbséget köztük. Pedig a Konyhában ott vannak ezek, és annak ellenére ott is maradnak, hogy a közönség arcába hangosan bele lettek mondva. Néha többször is. Ez a darab 2008-ban Európában, Magyarországon, Egerben így nem működik.
Dicséret a Cziegler Balázs arányos, egységes díszletéért és a színészek többnyire alázatos játékáért.
Jók: Schruff Milán, Ötvös András, Venczel Valentin, Görög László, Bozó Andrea, Mészáros Sára
-wz