Tizenöt év a Kerekessel – beszélgetés Fehér Zsomborral
Rendkívüli koncerttel ünnepli másfél évtizedes fennállását a Kerekes Band. Az autentikus gyimesi muzsikától az ethno funkig nagyívű zenei pályát bejáró zenekar munkásságáról, formálódásáról Fehér Zsomborral, a csapat frontemberével beszélgettünk.
A manapság oly gyorsan változó, pillanatnyi sikerektől zajos popvilágban nem tűnik kevésnek a 15 év. A Kerekes Band életében is sok változást, útkeresést, és még több munkát jelent a másfél évtized.
A banda ma este ad koncertet az Egal Klubban. Az évforduló kapcsán Fehér Zsombor a zenéhez való viszonyát is kifejtette, belecsempészve a beszélgetésbe a zenekar történetét, a mérföldköveket, a sikereket.
EgriSzín: Másfél évtizede működik a zenekar. Mit jelent számodra mint zenekarvezetőnek a tizenöt év?
Fehér Zsombor: Több időt töltöttem eddig a zenekarral az életemben, mint bármi mással. Tizenhat éve zenélek, nagyon sok minden történt ebben az időszakban.
Nemrég költöztem át az új lakásomba és összeszedtem a régi dolgaimat. Rengeteg népi feljegyzés, dallamok, információk, aminek ma már a felét sem értem. Mind kellett ahhoz, hogy megalapozzuk azt, amit a Kerekes Band jelent. Amit a Kerekes ma játszik és hiteles, ahhoz kellett a tizenöt év munka.
A nagyközönség körülbelül öt éve figyel oda ránk, a Pimasz óta. A gyökerei már 2001 óta meg voltak, amikor rájöttünk, hogy a zenénkből nagyon hiányzik a basszusgitár. Ekkor vettük be Kónya Csabit, innen datáljuk a Kerekes Bandet.
EgriSzín: Hogyan kezdődött az egész történet?
Fehér Zsombor: Tizenhét évvel ezelőtt a Szederinda Néptáncegyüttesben kezdtem el táncolni, és ott ismerkedtem meg Simon Sanyival, akivel együtt mentünk el az Egyszólam Népzenei Táborba, együtt kezdtünk el zenélni gyimesi népzenét. Elindultunk a Ki Mit Tud?-on ’95-ben, ahol az országos döntőig jutottunk. Jó kis buli volt. Aztán összeállítottunk néhány számot, amikkel kisebb helyeken felléptünk, ekkor már Kerekes néven. A "kerekes" egy gyimesi csángó tánc, innen vettük a nevet.
Sanyi később rájött, hogy őt a néptánc érdekli, viszont Viktor az öcsém is néha kipróbálta az ütőgardont és táncolt, így könnyen beszállt a zenekarba. Így később Viktorral már tartottunk táncházakat a főiskolán, a környéken és Budapesten. Hamarosan az Ifjúsági Házban tartottunk rendszeresen táncházakat.
EgriSzín: Honnan jöttek a zenészek?
Fehér Zsombor: Az Ifiházban lenyomtunk két táncházat ketten. Akkor találkoztam a középiskolában Námor Csabival, aki megkeresett engem, hogy kipróbálná a kobozt. Ahogy ballagtunk haza kiderült, hogy őt a tekerőlant érdekelte igazán, összekeverte a két hangszert.
Aztán csak kipróbálta, s mivel ő gitározik könnyen ment a tanulás, rögtön jammeltünk moldvai zenére. Oda is adtam neki. Két-három hét múlva már együtt játszottuk a táncházakat az Ifiházban.
Csarnó Ákos az Ifiházban dolgozott, mint információs. Valahogy kiderült, hogy van egy brácsája, és kellett még valami harmónia hangszer. Megkérdeztük, van-e kedve belépni. Eljött próbára, simán beleilleszkedett a brácsa a zenekarba.
EgriSzín: Hogyan fogadták akkor ezt a zenét?
Fehér Zsombor: A moldvai népzenében egyáltalán nincs brácsa. Később nagyon sok kritikát is kaptunk, amiért a zenében megjelent egy ilyen tájidegen hangszer. Szerintem a Kerekes Banddé válás történetében ez is egy nagyon fontos mérföldkő, hogy már akkor leszartuk magyarosan, hogy mit mondanak odaföntről. A lényeg, hogy a közönség nagyon élvezte, hogy van egy másik hangszer is, ami ritmusában még jobban kiegészíti, és még jobban lehet rá táncolni.
Négyen folytattuk a táncházakat, ez ’99 körül volt.
2000-ben elindultunk a Bartók Rádió népzenei versenyén, mert akkor még fontosnak tartottuk, hogy népzenei versenyeken részt vegyünk. Ott ismerkedtünk meg a Periferic Records vezetőjével Böszörményi Gergellyel. Nagyon tetszett neki amit játszottunk, és mondta, hogy kiadná a lemezünket. Ez nagyon komolyan hangzott, egyáltalán nem gondolkodtunk abban, hogy albumot kellene kiadni. Egy fél év alatt raktuk össze a lemezt, ez volt a „Hungarian Folk Music From Gyimes and Moldva”, amin már voltak feldolgozások, mert Böszörményi Gergely szerint is ebben a zenében sokkal nagyobb dög van, úgyhogy szólhat a „rock and roll”. Moldvai népzenét dolgoztunk fel, a gyimesi zenéhez nem nyúltam annyira szikár és letisztult.
EgriSzín: Mikor változott meg a banda?
Fehér Zsombor: Egy-két év után Kónya Csabi is bekerült a zenekarba, egy Feeling Sheep koncerten találkoztam vele. Én is játszottam a közös koncerten, ahol már lehetőség volt improvizálni a furulyán. Ez is egy jó irány volt, éreztem, hogy ez engem érdekel, hogy ne csak azt játsszam, amit az öregektől tanultam. Akkoriban sok jazz-t hallgattam, improvizálni akartam.
Kónya Csabit megkérdeztük, van-e kedve csatlakozni, és a próbákon hozta azt a vonalat ami őbenne megvan. Az ő csatlakozása fontos jellemformáló tényező volt.
Námor Csabi sem tartotta magát népzenésznek, ő egy rocker, aki gitározott. Viktor, Ákos és én voltunk a népi vonal a zenekarban. A jellemformálódás az összecsiszolódással együtt alakult.
Ha egy keményvonalas népi vagy, aki csak népzenét játszik, és találkozol ilyen „jófejekkel” mint a két Csabi, akkor rájössz hogy nem arról van szó, hogy ez csak népzene. Van a fülnek jó zene meg rossz zene. Mi megpróbáltuk a személyiségünkhöz illő legjobbat kihozni. Ez lett végül a Kerekes Band zenéje, amiben mindenki hozza saját magát. Így kerültünk össze öten és körülbelül 2002 óta együtt vagyunk.
EgriSzín: Ma már nemzetközi híre is van a zenekarnak. Mik voltak az eddigi legnagyobb sikerek?
Fehér Zsombor: A legnagyobb siker, amikor a közönség eljön és a koncert elejétől a végéig ordít, táncol, jól érzi magát. Ez a legnagyobb siker, nem a díjak.
A Pimasz című lemezünk már platina lemez, a Fel a kalappal pedig aranylemez. Ha úgy vesszük, ez a második dolog, amire a legbüszkébbek vagyunk, mert ezt is a közönségnek köszönhetjük. Aztán arra, hogy bejártuk Európát Portugáliától Litvániáig. Finnországban, Írországban, Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában is megfordultunk az utóbbi években. És természetesen Jamaica is örök élmény marad, aminek történeteit majd az unokáink is unni fognak. Az is nagyon fontos, hogy a Kerekes Band a Kultúra Nagykövete volt 2008-ban és a Heves megyei Prima-díjat is ekkor kaptuk.
EgriSzín: Egri zenekarként indultatok és meg is maradtatok egrinek. Ez előny vagy hátrány a zeneiparban?
Fehér Zsombor: Több előnyét vesszük észre mint hátrányát. Persze, ha pesti zenekar vagy, akkor országos zenekarként beszélnek rólad. Ha vidéki vagy, akkor vidéki is maradsz.
Szerintem vidéken sokkal jobban lehet dolgozni. Ahhoz viszont sokat kell küzdeni, hogy felhallatszódjon az ember hangja Budapestre. Az utóbbi években már úgy érzem, hogy úgy beszélnek velünk, ahogy kell.
Egerben sokkal jobban érezzük a város támogatását, Pesten egy lennél a száz közül. Itt tényleg mögöttünk áll a város, támogatnak és elismernek minket.
EgriSzín: Hogyan befolyásolják a zenekar irányvonalát a tagok, és mi felé fejlődik a zenétek?
Fehér Zsombor: Ákosban nagyon jól szintetizálódik a népzene és a könnyűzene. Ha elmondom, ki milyen zenét hallgat, lehet tudni milyen irányban kezeli a hangszerét. Ákos ő népzenét hallgat és Dreadzone-t meg Fatboy Slim-et tehát amiben fontos a harmónia. Amiben olyan akkordok vannak, amire elsőre azt mondod, hogy tábortűz akkordok, de a tábortűznél is olyanokat játszanak ami jó, meg ami eljátszható, amit szeretnek az emberek. Amit el lehet játszani, amit fel lehet fogni.
A jazz zene nagyon szép és imádom, de nem lehet mindig szűkítettekben meg major hetes, kilencesekben gondolkodni, mert azt nem lehet a tábortűznél játszani, azt nem tudja más utánad csinálni.
Viszont nagyon nagyon össze kell rakni, hogy mi legyen az a három akkord, ami egymás után szól, hogy az izgalmas legyen. Ákosnak ez a feladata, ezt ő tökéletesen végzi. Mindig ő az, aki felrakja az i-re a pontot egy számnál.
Námor Csabi rockzenét, popzenét hallgat, ami éppen megy a rádióban. Mondhatjuk rá, hogy mindenevő. Nem hiszem, hogy hallgat otthon népzenét. Sose hallgatott. Ösztönösen érzi azt, hogy milyen akkordot kell fogni, milyen riffel kell kiegészíteni a menetet, hogy abban legyen valami poén, amire odafigyelsz. Ő az aki hozza a kis kiegészítő dallamokat, dolgokat amik megadják az egész fűszerezését, csínját-bínját. És persze észrevétlenül, de végigszólózza a koncertet..
Viktor, aki néptáncosként kezdte, aztán választotta az ütőhangszereket. Neki az életében akkor jött el egy nagy váltás, amikor merte vállalni, hogy teljesen amatőr módon a dobszerkót kipróbálja. Akkor úgy döntött, hogy elkezd egy új hangszert. Én féltettem ettől a dologtól, de ez kellett ahhoz, hogy Kerekes Band legyünk. Nemcsak a dobtudást szedte fel, a mai napig rengeteg zenekart meghallgat amiről éppen írnak, vagy fellép az A 38-on. Mindennek utána néz, tudja mik a mai trendek. Mint dobos képbe akar lenni ezen a hangszeren.
Kónya Csabi, ő az egyetlen zenésznek mondható csapattag. Ő valódi zenész, rengeteget gyakorol. Mint egy jó basszusgitáros mindenféle stílusban otthon van a jazz-től a funkon át az elektronikus zenékig. Ez így jó mert amit hozok, ami egy dallam, megérzi a megfelelőjét a könnyűzenében amivel ezt le lehet kísérni.
Saját magamról mit mondjak? Én Jimi Hendrixet hallgatok mióta a népzenét elkezdtem, tehát tizenhét éve. Ezért rengeteg kritika is ér, de nekem ebből nincs semmi hátrányom, mert kompenzálom azzal, hogy amit én akarok játszani, annak ízében van esetleg köze Hendrixhez. Én furulyán gitározok. Nem akarok Hendrixet játszani, bár eljátszottuk a "Voodoo Chile"-t, köszönet a zenekarnak. Azt is csak azért, mert jól esett, jó szám.
Lehet, hogy én változtam a legkevesebbet az elmúlt tizenöt évben. Igaz már nem hallgatok annyi népzenét mint régen, most már azt várom hogy jöjjenek a koncertek és játszhassam a saját dolgainkat, vinnyoghassak a furulyán, meg hergelhessem a közönséget.
Annyit azért meg kell említenem, hogy mégiscsak volt változás az évek alatt, hiszen előjött belőlem a frontember, aki mozog a színpadon, aki felteszi a lábát a kontroll ládára, aki rockerkedik, aki ordít, aki a mikrofonba hergel. Ez nekem nagyon jól esik, ez vagyok én.
EgriSzín:Autentikus zenével kezdtétek, ami rengeteget változott. Merre lehet tovább fejleszteni?
Fehér Zsombor: Elkezdtem énekelni. Ez most a legfontosabb változás a zenekar zenei történetében. Régebben is kaptunk kérdéseket, miért nincs ének, miért nem veszünk be egy csajt aki majd énekel. Az ilyen szentimentális szarakodásokat mi egyáltalán nem szeretjük.
Ha most erre a zenére régi népdalokat ráhúznánk, a legnagyobb vakvágány lenne.
A mai dolgokról kellene énekelni, vagy olyan dolgokról, mint az AC/DC vagy Hendrix szövegei. És ilyenek jönnek ki belőlem mostanában, ilyen csajozós rock and roll témák.
EgriSzín: Hogyan ünneplitek a születésnapot?
Fehér Zsombor: Ma este ünneplünk egy nagyot az Egalban. Azt hiszem ott volt az első Kerekes Band koncert, amikor már így hívták a zenekart.
Sok élményünk kötődik az Egalhoz, ott voltam először Muzsikás koncerten, amikor megnyílt a klub. Régen ott még nagyon sok népi dolog volt. Ott találkoztunk Kónya Csabival, ott voltak a Feeling Sheep koncertek. Mielőtt először Írországba mentünk, ott játszottunk. Fontos helyszín számunkra az Egal, a Dobó téri koncertek mellett.
Azt hiszem három éve nem játszottunk az Egalban, és hogy a klub is tizenöt éves és mi is, erre pár hónappal ezelőtt jöttünk rá Misivel, így közösen ünnepelünk.
Utána november 27-én lesz egy születésnapi koncertünk a másik kedvenc helyünkön az A38 Hajón. Azért érdekes a dátum, mert november 27-én született Jimi Hendrix. Hogy pont erre a napra sikerült időzíteni, ez nekem kettős születésnapi koncert.