A versenyzők többnyire betartották az alapvető „magyaros” elvárásokat, miszerint egy halban ne legyen szálka, és ne legyen hal íze. A pisztrángok a lillafüredi pisztrángtelep jóvoltából kerülhettek az asztalra, míg a bort Dr. Lőrincz György St. Andrea pincészete biztosította. Az értékelés egyik szempontja volt, hogy ki mennyire illő bort kínált az étekhez.

A magyaros

A verseny Tiszafüreden, a Molnár étteremben kezdődött. A Molnár egy igazi vidékies panzió benyomását kelti, amitől a betérő nem sokat várna. De mekkora tévedés! Itt a zsűri egy meglepő kreációval szembesült reggelire, nevezetesen egy bazsalikommal, kakukkfűvel ízesített és fogassal töltött pisztráng tekercs került az asztalra, méghozzá gersli ágyon, paprikamártással. A dolog több szempontból is figyelemreméltó. A tiszafüredieknek pisztráng helyett akár zsiráfot is főzhettek volna, mert több köze a Tiszához annak sincsen. De nem hagyták magukat! Belecsempészték kedvenc, és legnemesebb halukat, a fogast az ételbe és magyarosították azt. Ez volt az egyetlen étterem, ahol valódi magyaros ízekkel találkozhatott a zsűri, és meg kell vallani, hogy ezek az ízek egyáltalán nem a brutális „aratókaják” korszerűtlenségében mutatkoztak meg, hanem könnyű, elegáns köntösben villantották meg honiságukat. A sajtó-zsűri díját a tiszafüredi Molnár vendéglő kapta.

A lenyűgöző

A következő versenyző a poroszlói Öreg Pákász étterem volt. Az Öreg Pákászról messzire látszik, hogy a hortobágyi turista-csárda hangulatot ötvözi a Tisza menti halászcsárdák kínálatával. A menü itt Kapros házi sajttal töltött pisztrángfilé croissant tésztában sütve, sonkás krumpli kockával, bormártással. A tálalt étel látványa lenyűgöző volt. Sajnos a körítés dominanciája nem engedte érvényesülni a halat, ami lehet, hogy nem is lenne akkora baj, ha nem egy halfőző verseny szálkás szívű zsűrije elé kerül a költemény. Az Öreg Pákász így is megnyerte a zsűri tetszését, ami a hangulatos terítést illeti.

Molnár étterem Fotó: Egri Szín

A hegyi hal

A Hajnal Hotel viszi a mezőkövesdi Zsóry fürdő egyik legjobb konyháját. A „Halra magyar!” versenyben, egy igazi hegyi-ember ételkreációjával szálltak be: Vargányás csirkemájjal töltött pisztrángfilé baconba csavarva, krumpli lepény, rozémártással. A „hegyiség” annyira jól sikerült, hogy a „halság” azt erősen megsínylette. A mű egy igazi bükkaljai májas-gombás csemegére sikeredett, ahol a pisztráng nem csak, hogy alárendelt szerepet játszott, hanem szinte semmilyen jelenlétet nem kapott. A Hajnal Hotel finomsága persze így is kitűnő ételnek számít, egy gombászásból, vagy fürdőzésből megtérő ínyenc megnyalhatná mind a tíz ujját utána.

Imola Fotó: Egri Szín

A modern

Az egri Imola étterem az ország egyik legjobb étterme. Átépítése után mindenképpen az egyik legszebb. A személyzet messze kimagaslik a hazai mezőnyből: figyelmes, gyors, észrevétlen, hozzáértő. A látvány és a fogadtatás magasra teszi a mércét. Ezt a magasságot azonban a konyha ma sem tudta megugrani. A Pisztráng galuska, pisztrángfilé zellermártással és habbal, és sült pisztrángfarok, meggyes vargányás mártással kombó az egy falat hal-csoda egy korty bor-varázs koncepcióra épült. Az ilyen étel-bonbon kreációkban az a veszélyes, hogy csak a tökéletes az elfogadható. Egy esélye van a séfnek, a vendégnek. Abba az egy falatba kell belesűríteni minden rafinantériát, tudást és fortélyt, ami jellemző arra a konyhára. Az Imolának ez ma nem sikerült. Három faltból háromszor hiányzott az a pici plusz, amitől életre kel az alkotás. Ha ez nem megy, akkor a mutatvány nem működik. Így eshetett meg, hogy a híres művész zsűritag a „Hülyének néznek ezek minket?!” felkiáltással fogadta a versenyművet. A kínált mennyiség csekély volta (három falat) eltörpült az ízek és a látvány szörnyűségeihez képest. A sült pisztrángfarok nem ropogós chips-re sikerült, hanem egy félmarék összesütött ehetetlen szálkának bizonyult. Az Imola a kísérletezés oltárán feláldozta a győzelmet. (Nekem ez megvallom, tetszik.)

A megbízható

A Senator-ház, a győztes nekem a mai napig nem étteremként jelenik meg a tudatomban. A Cseh házaspár műintézménye Eger legkellemesebb helye: kávéház, találkahely. Az, hogy étterem lenne, méghozzá a jelek szerint a legjobb, az csak most tudatosult bennem. A kínált Nimfás horoggal fogott vajkrusztás lillafüredi pisztrángfilé, parajhínáros zöldségkavicságyon, egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek hangzik. A perectésztából sütött horog, a csírákból rárakott műléggyel, egy halkocsonya-tóban pihent. Rajta átvetve feküdt a kifogott pisztráng, körülötte a kavicsokat mímelő zöldség golyókkal. Mellé kis likőrös-pohárkában érkezett a balzsamecet. Mit mondjak, giccses egy kompozíció, de mégis: Ez az a békebeli hangulat, amit oly sokan keresnek, és amit a Senator-ház minden körülmények között nyújtani tud. Szolid, megbízható, hibátlan. Kellenek ilyen biztos pontok egy város életében. A zsűri döntése egyhangú volt.

[cont-3086]