Egriszín: Mikorra várható egy új album?

Leskovics Gábor: Erre az évre szerettük volna összehozni, de ez már nem fog beleférni, viszont jövőre mindenképp ki fogunk hozni egy új lemezt. Folyamatosan dolgozunk új számokon, van sok dalkezdeményünk is. Két hónapon belül egy néhány számból álló kislemezt szeretnénk kiadni, amit a rádiók is játszhatnak majd.

Egriszín: Van célközönségetek?

Leskovics Gábor: Ez helytől függ. Ismerem ezt a helyet, tudom, hogy ide idősebbek nem igazán szoktak lejönni, inkább csak a fiatalabb réteg. Amikor színháztermekben játszunk unplugged koncerteket, akkor általában az idősebbek vannak számbeli fölényben. Itt most olyan 90/10 százalék lesz az arány az ifjúság javára.

Egriszín: Mi motivál abban, hogy zenélj?

Leskovics Gábor: Nem mondhatom, hogy a zenélés csak hobbi, mert ebből élek. Bár én úgy gondolom, hogy azon kevés szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a hobbija a munkája. Azt tudom elmondani, hogy mi az, ami nem motivál. Például, hogy ki lesz a célközönség, ki fogja a zenénket meghallatni, mennyi pénzt fogunk kaszálni és a többi. A dalaink sem ezért készülnek. Az lenne talán az igazi válasz, hogy egyfajta megmutatási kényszer miatt vagyok ebben a szakmában, de az utóbbi években már ez sem jellemző rám teljes mértékben. Zenélni jó, szöveget, dalt írni jó. Ráadásul a zenekar abban a szerencsés helyzetben van, hogy ez még tetszik is az embereknek, el is jönnek a koncertjeinkre, épp ezért kötelességünk is csinálni.

 
Egriszín: Nálad mi jelenti az ihletforrást?

Leskovics Gábor: Ihletforrás zenénél bármi lehet, az valahonnan a levegőből jön. Szövegnél pedig a személyes élmények a meghatározóak. Sosem írok úgy szöveget, hogy otthon leülök és kitalálom, hogy miről is kellene szólnia. Akárhányszor próbáltam így zenét írni, azok messze a legrosszabb szövegeim lettek.

Egriszín: A szövegekben sok ellentét figyelhető meg (ördög- isten, föld- ég stb.). Ez tudatos?

Leskovics Gábor: Nem tudatos. Az is lehet, hogy szövegírói fogás. Ha egyszer gondolsz valamire, mindig érdekes dolog, hogyha megnézed az ellentétjét. Eleve hiszek abban, hogy nincs abszolút igazság. Mindig mindenkinek igaza van a saját szempontjából. Érdemes a másik fejével egy kicsit gondolkodni, megnézni az ő szemszögét is. Ha így tennénk, szerintem sokkal kevesebb konfliktus lenne a világon.

Egriszín: Sikeresnek érzed magad illetve a zenekart?

Leskovics Gábor: Ez viszonylagos dolog. Lehet, nekem szerencsém van, mert nincsenek nagyon különleges vágyaim. Nem szeretnék úszómedencés házat, nem gyűjtök versenyautókat. Amire szükségem van, az már megvan. És abból tudom megteremteni, amit szeretek csinálni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, azt viszont, hogy sikeresnek- e, azt nem tudom megmondani. Megteszünk mindent, hogy elkerüljük a bulvársikerességet. Amikor bulvárlapok próbálnak velünk interjút készíteni, azokat le tudjuk rázni. Nyílván ettől kevesebben jönnek el a koncertekre, nem adunk el annyi lemezt sem, de igazából azok az emberek, akik emiatt jönnének el a fellépésekre, azok nem is érdekelnek.

Egriszín: A most futó zenei tehetségkutató műsorokról mi a véleményed?

Leskovics Gábor: Iszonyatos tehetségek vannak. Megnéztem néhány adást, volt olyan előadó, akitől könnyes lett a szemem. Maga ez az egész gépezet egy gusztustalan, de ez egy ilyen világ. Tudom, hogy a háttérben már elkezdődtek az alkudozások is, hogy ki kit fog menedzselni, már írják a lemezeket és a szerződéseket, hogy ki mennyivel fogja őket lehúzni. De úgyis csak az fog megmaradni, aki tényleg megérdemli, mert hosszú távon úgysem lehet másképp. Hozzá kell tennem azt is, hogy az, hogy valakinek jó hangja van, az önmagában még elég kevés.

Egriszín: Indultatok volna annak idején, ha lett volna rá lehetőségetek?

Leskovics Gábor: Dehogy, soha. Mert egyrészt mi nem vagyunk tehetségesek. Az én hangommal az elődöntő elődöntőjéig sem jutnánk el. Ha az ember felmegy, és valami hülyeséget csinál a színpadon, akkor még sikerül is bekerülnie az első két körbe, mert a hülyéket mindig tovább szokták juttatni. De nekünk biztos nem sikerült volna.

Egriszín: Mi az oka, hogy két zenekarban is játszol?

Leskovics Gábor: Sokáig csak a PUF- ban voltam, majd barátságból bekerültem az Üllői Úti Fuck-ba, és ezzel párhuzamosan a Kispál és a Borz unplugged koncertjéhez is hívtak vendégként, majd ott maradtam tíz éven keresztül állandó vendégként. A ’80-as évektől kezdve voltak közös koncertjeink Lovival (Lovasi András – F. A.), és a munkakapcsolat mellett kialakult a barátság is. A Kiscsillag nem egy megtervezett zenekar volt, csak szép lassan összeállt. Az első lemez után komolyodott meg az egész. Hobbizenekarnak, egyfajta mellékesnek indult. Egyébként sem lehet egy zenekarból megélni ma Magyarországon, kettőből talán. De ez nem igazi magyarázat, mert nem a pénz motivál. A személyiségem más- más részét elégítik ki, és már nem tudnék a két zenekar közül választani. Már mind a kettő nagyon hozzám tartozik.